"Szerencsére ezúttal is hoztuk azt, amit Japán ellen, csapatként nagyon jól dolgozunk. Ugyanazokat tudnám mondani, amit az első mérkőzés után, nagyon fontos tényező, hogy még mindig nem lehet megmondani, kitől várjuk a gólokat, ki oldja meg a nehéz helyzeteket. Fegyelmezetten, jól védekeztünk, és ismét kiváló volt Bálizs Bence kapusteljesítménye." Ladányi Balázs értékelése tovább után folytatódik, érdemes a továbbra nyomni.

"A csapat védekezése és a kapusunk teljesítménye minden képzeletet felülmúlt ezen a két mérkőzésen. Kevés hibával játszunk, de lehet hibázni, mert az a nagyon nem mindegy, hogy csapat miként tudja kijavítani ezeket a hibákat. Ebben eddig nagyon erősek vagyunk, és ez meghatározó részét adja a sikereknek.

A játékvezetőkkel nem érdemes foglalkozni, de annyit említsünk meg, hogy ma rendkívül sokat tévedtek a kárunkra. Az ukránok csapatvezetőjével beszélgettem meccs után, ő is azt mondta, hogy nagyon sok lehetőséget kaptak a bírótól, de nem tudtak élni még ezekkel sem. Sok téves ítélet volt ma, a vonalbírók pedig tegnap is és ma is sokat szerepeltek. Az én fegyelmimen nem lehet vitatkozni, az teljesen jogos volt. A kapuvasról a sarokba pattant a korong, lendületből éppen arra korcsolyáztam, és visszakézből belevertem egyet, sajnos a palánk felett kirepült a pályáról.

Legutóbb kiscsikó koromban követtem el ilyen fegyelmezetlenséget. Ebben az egyetlen pozitívum az volt, hogy nem hoztam hátrányos helyzetbe a csapatot, legfeljebb csak annyira, hogy néha hiányoztam a jégről. De nekem az volt a legnagyobb büntetésem, hogy onnan kellett végignéznem 7-8 percen át ezt a végjátékot. Elmondhatatlan kínokat éltem át, rohantam volna be segíteni a többieknek, de be voltam zárva, tehetetlenül ültem.

A lényeg a lényeg, ez pedig az, hogy ismét sikerült megvernünk Ukrajnát, és megint a legjobbkor. A jég minősége borzasztó volt, az első meccs után legalább azt el lehetett mondani, hogy gyors a jég, de ezúttal nagyon kásás volt, és a palánkillesztéseken is nagyon furcsán változtat irányt a korong.

Mindenképpen beszélnem kell a közönségünkről is, amelyről sokadszor is csak elképesztő jelzőkkel tudok szólni. Valamelyik külföldi ország tv-társasága kérdezett is a mérkőzés után erről, nekik is elmondtam, hogy ha valamiért megéri még ilyen idős korban is jégkorongozni, akkor ez azért az elmondhatatlan érzés miatt van, amit a magyar válogatott szurkolótábora biztosít nekünk minden egyes meccsen. Vasárnap is rengetegen voltak kint, de hogy munkanap, hétfőn ebédidőben ugyanannyian lesznek és ugyanolyan hévvel hajtanak minket előre, erre nem számítottam. Le a kalappal mindenki előtt, aki a lelátóról biztat minket. Nagyon köszönjük, elmondhatatlanul sokat jelentenek ők a csapatnak.

Keddre szabadnapot kaptunk, nem megyünk jégre edzeni, este találkozunk újra, akkor csapatépítő jelleggel egy közeli településre megyünk vacsorázni. Nem tudom, hogy szerdán hogy mennek majd a lábak és mennyire lesz bennünk ez a két meccs, de az ukránok ellen nagyon jó állapotban voltam, és azok is ezt mondták, akikkel beszéltem erről. Semmilyen kondicionális problémánk nem volt. Személy szerint nagyon jól éreztem magam a jégen.

Ebből a két mérkőzésből azt szűrhetjük le tanulságként, hogy csak magunkkal kell foglalkoznunk, tartanunk kell az eddigi játékot, továbbra is követnünk kell, amit az edzők kérnek tőlünk, és ha ez mind meglesz, akkor bármi megtörténhet. Most csak arra tudok gondolni, hogy minden sorozatnak meg kell szakadnia egyszer, miért ne éppen most szerdán történjen ez meg magyar–szlovén viszonylatban."