Nagyon felkészült, koncentrált játékkal megfojtottuk Japán rohanós hokiját, és a mérkőzés 55 percében dominálva megmutattuk magunkat a világbajnokságon. Jó harmadokat játszottunk, öt lőtt gól ellenében csak egyet kaptunk, miközben mindvégig használtuk mind a négy sorunkat. Ennél több jó nem is történhetett volna velünk ezen a mérkőzésen. Biztató vb-kezdet volt ez, köszönjük az újabb élményt, és várjuk a folytatást.
Közepes iramban kezdődött a mérkőzés, amelyen a magyar válogatott határozottan támadólag lépett fel az elején. Ugyanakkor a japán kontrákra vigyázva a hátvédek láthatóan a szokásosnál hátrébbról követték a támadásokat. A támadó és a védő harmadban is jól tartottuk a kapu előtti pozíciókat, a hatodik percben egy ilyen helyzetből szereztünk vezetést. Sikorcintól indult az akció a kapu mögül, Magosi hozta be a korongot a kapus elé, rálőtte, tuszkolta, és harmadszorra már nem tudott védeni Haruna. A mezőnyjáték színvonalát jelentősen rontotta, hogy a jégen több időt gurult a korong, mintsem csúszott, és a palánkillesztésekben is sokszor elakadt vagy falsot kapott. Ugyanakkor ügyesen szervezkedtünk hátul is, és biztató akciókat tudtunk indítani. A 12. perc végén kiállítást ítélt a játékvezető Japán ellen, de a korongot megtartottuk, és a kapu előtt álló Horváth Magosiéhoz hasonlóan brusztolós gólt szerzett, 2-0-ra vezettünk a 13. percben, nem érdemtelenül. Ellenfelünk nem tudta szokásos nagyon gyors hokiját ránk kényszeríteni, ez természetesen nem jelentette azt, hogy alkalomadtán ne korcsolyáztak volna villámgyorsan át a pályán akár koronggal is, de vagy Bálizs védett, vagy kiválóan blokkoltuk a próbálkozásaikat. A harmad végén kivédekeztünk egy hátrányt, sőt még egy nagyon veszélyes támadást is vezettünk, de Sofron lövésébe beleértek. Némi szerencse is kellett az utolsó percekben ahhoz, hogy érintetlen maradjon a kapunk, de a kemény munkával ezt is megszolgáltuk.
A második harmadban a japánok léptek fel támadólag, ez az eredmény ismeretében érthető volt. Egy gyors támadás végén szabályosnak látszó gólt lőttek, de a finn játékvezető kapusunk szabálytalan támadása miatt érvénytelenítette. Úgy tűnt, előbb a korong került a kapuba, és csak ezt követően ütközött Bálizsnak a japán jégkorongozó. Jól pörögtek a támadó harmadban Mark Mahon tanítványai, egy távoli lövést követően ismét a kapunkba került a korong, de gólt ez sem ért. Videóbírózás után megszületett a jó ítélet, ellenfelünk csatára ütőjével a felső vas síkja felett ért bele a korongba, úgyhogy Japán ezúttal sem örülhetett. Nem úgy mi, amikor az első igazi emberelőnyös helyzetünket a szokott páros kiválóan értékesítette: Ladányi fordított Sofronnak, aki bődületes lövést eresztett meg a harmad közepéről, Haruna esélytelennek bizonyult. Az ázsiaiak kezdték elveszteni a fonalat, fejben is megbontottuk őket, ezt több szabálytalanság jelezte. A 36. percben Kavasima végleges fegyelmit kapott, ötperces fórba kerültünk. Nyugodtan játszva hoztuk le az előnyt, nem kockáztattunk, igaz, sokat nem is veszélyezettünk. A nyugalmat Kovács Csaba bal szélről megeresztett lövése zavarta meg, a korong a hosszú oldali kapuvas csilingelése után a hálóban kötött ki, 4-0-ra vezettünk negyven perc után.
Az eredmény és a mérkőzés alakulása megfogta ellenfelünket, a harmadik harmadban nem tudott újítani, a magyar válogatott nagyon okos, érett játékkal hozta le a hátralévő húsz percet. Egy emberelőnyös helyzetben egy kapuvasat lőttek ugyan, de ez a meccs nem az ő szerencséjükről szólt. És a mienkről sem, merthogy éltünk a lehetőségeinkkel, és nagyon komoly munkával kiütöttük Japánt. Óriási gólt hagytunk a végére, a Vas János, Mihály Árpád duó gondoskodott arról, hogy mind a négy sorunk eredményes legyen ezen a vb-nyitányon. Nagyjából egy kérdés maradt, lehozzuk-e kapott gól nélkül. Vas Mártonnal szemben egy szabálytalanságot elengedett a játékvezető, ettől némileg megzavarodtunk, és a második oldalon hibáztunk, Japán megszerezte a becsületgólt. Ez nem zavart be a képbe, nagy győzelmet arattunk a világbajnokság első mérkőzésén. A magyar csapat legjobbja a vb-újonc Bálizs Bence volt.
