Egy nagy iramú, de nem túl magas színvonalú mérkőzésen erőt adó vereséggel kezdett a magyar ifjúsági válogatott, és már van egy pontunk is. Bosszantó vereség volt ez, mert egy nem jobb csapattól kaptunk ki. Mégsem lehetünk szomorúak, az elmúlt évtizedekben csak hátulról néztük Ausztriát minden korosztályban, ezúttal pedig elkaptuk őket, döntetlenre végeztünk hatvan perc alatt. A megmaradt hiányérzetet a következő négy mérkőzésen lehet elmulasztani.

A lehető legrosszabbul kezdődött a világbajnokság a magyar válogatott számára, egy támadás után kettő az egyben megkontráztak minket az osztrákok, és a leggyorsabb játékosuk, Bischofberger egyedül oldotta meg a helyzetet, Vay Ádám válla felett a léc alá lőtt. Ez megfogta a csapatot, kellett öt-hat perc, mire magára talált a társaság. Szerencsére újabb gólt nem kaptunk, és a harmad harmadától már mi is vezettünk értékelhető támadásokat. Bár a kettős emberelőnyünk nem volt különösebben biztató, utána öt az öt ellen szépen át tudtuk magunkat verekedni Ausztria hátsó alakzatán. Több gólszerzési lehetőség után a lábán legjobban álló Ritó László egyéni akció végén lövőhelyzetet alakított ki magának, és a léc alá vágta a korongot. 1-1 után miénk volt a játékrész hátralévő része, közel álltunk a második gól megszerzéséhez, de nem lehetett igazságtalannak mondani a húsz perc utáni döntetlent.

A második játékrész sem indult jól, riválisunk kicsit könnyen bár, de visszakapta a kettős előnyt, amelyet nagy szerencsével közelről bevert. Az 1-2 után azonnal magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, és azt már ki sem adtuk a kezünkből, jó volt nézni ezt a harmadot. Kevesebb volt a technikai hiba, felgyorsultunk mezőnyben, sorra alakítottuk ki a helyzeteket, és elmaradtak az első harmadban nagyon aggasztó osztrák kontrák. Sőt ehelyett mi fordultunk le többször is, és előbb Sebők passzát Nagy, majd a Kocsis lövése utáni kipattanót Könczei helyezte a kapuba. 3-2-re fordítottunk, és a második szünetig növelhettük volna az előnyt, a második oldalnak nem volt válasza a magyar csapat játékára. Újabb gólt nem lőttünk, ezt sajnálhattuk, de egygólos előnnyel sosem rossz az utolsó harmadra fordulni. Pláne emberelőnyben.

Ám ezekkel a szituációkkal sokáig nem tudtunk élni. Továbbra is diktáltuk a tempót, többet támadtunk, de újabb gólt nem sikerült ütni. Nem úgy nyugati szomszédunknak, aki két perc alatt két kapu előtti bizonytalanságunkat is kihasználta, és újabb fordulat állt be a meccsen, az 50. percben 4-3-ra Ausztria vezetett. Jó volt látni, hogy a hátrány ezúttal nem sokkolta Könczeiéket, ismét magasabb fokozatra kapcsolatak a magyar fiatalok. Jól sikerültek a gyakori szólóink, de kevesebb volt az összjáték a kelleténél. A végén megkaptuk a hazai pályát, kétszer is kettős emberelőnybe kerültünk, és a másodikat Kocsis Ferenc révén kihasználtuk, az 59. percben egyenlítettünk. A lefújás előtt nyolc másodperccel óriási lehetőségünk volt, de az osztrák kapus valahogy hárított, jöhetett a hosszabbítás.

Ahol rövid időre ismét kettős előnybe kerültünk. De csak ordító helyzetig jutottunk. Ismét többször eldönthettük volna a meccset, Nagy Krisztián olyan passzt kapott Sebőktől, hogy csak az üres kapuval állt szemben, de mellécsúszott a korong az ütőjéről. És az öt perc ráadás után jöhettek a büntetők. Bischofberger belőtte, Vincze Péter kihagyta, Leiler lövését Vay mamuttal hárította, Könczei Áron fölé lőtte, Kurath mellé lőtte, ezek után Ritó Lászlónak be kellett lőnie, de nem tette, 5-4-re Ausztria nyert.