"Nem az a szégyen, ha valaki a padlóra kerül, hanem ha ott is marad – írta blogunknak készített maribori összefoglalójában a harmadik mérkőzés előtti érzéseiről Gömöri Csaba, a magyar női válogatott szövetségi kapitánya. – Ez a mottó nem véletlenül jutott eszembe az elmúlt napokban itt, Mariborban. A hétfőn este Észak-Koreától elszenvedett vereség után 20 perccel már arról beszéltünk Buzás Norbert kollégámmal, hogy el kell felejteni a vereséget, fel kell dolgozni a kudarcot, és emelt fővel elviselni a azt, ami történt. És ami a legeslegfontosabb, hogy a szlovénok elleni meccsre mindenki újra nyugodt legyen, tiszta fejjel és tele önbizalommal tudjon kikorcsolyázni a jégre." A jegyzet tovább után folytatódik, miként a világbajnokság is, csütörtökön 16.30-kor Horvátországgal játszik Magyarország.

"A két mérkőzés között majdnem 48 óra telt el, és ez az egyik legnehezebb feladat egy világbajnokságon a játékosoknak és a szakvezetőknek is, hogy a szünnapon és az esti meccs kezdetéig megfelelő legyen a pihenés, az edzések intenzitása, a szabadidőben pedig megfelelően regenerálódjanak a játékosok. Nekünk ez nagyon jól sikerült. Először is a lelkekben csináltunk egy kis rendet, sokat beszélgettünk a lányokkal a kudarc feldolgozásáról és a továbbiakról. Aztán a fáradt testrészeket, kis apró sérüléseket tette rendbe a mindenki kedvencévé váló Gránicz Éva, a masszőrünk, aki nagyon nagy segítséget jelent nekünk, de még az ellenfeleknek is, hiszen őket is szívesen legyúrja néha.

Végül pedig olyan interaktív programokkal, irányított szabadidős elfoglaltságokkal próbáltuk felpörgetni a lányokat, amilyenekkel hamar el tudták felejteni a vereség keserű érzését. Elmentünk kerékpártúrára a gyönyörű dombos vidéken, de társasjátékok és egyéb szórakoztató, csapatépítő feladatokat is adtunk, ennek keretében például egymással készítettek interjút a játékosok.

Így amire elkezdődött a meccs, addigra mindenki újra vidáman futott ki a jégre. A mérkőzést Németh Anikó kezdte a kapuban, de előre megbeszéltük, hogy a felénél az eddig nem védő Gegesy Boglárka áll majd a kapuba. Reméltem és éreztem, hogy a meccs gyorsan eldől a javunkra, és akkor mindenféleképpen négy sorral játszhatunk, és mindenki jégre lép és érezni fogja a siker ízét.

A meccs olyan iramban kezdődött, ahogy azt várni lehetett. Sokkal gyorsabban korcsolyáztunk, nagyobb erővel lőttünk és nagyon offenzív letámadásos hokit játszottunk. A szlovénok új kapusa, akit ezen a napon neveztek be, hatalmas bravúrokat mutatott be, és egy ideig tudta tartani csapatát. Ekkor azonban az eddig talán kicsit önbizalom nélkül játszó Jókai Zsófia 10 percen belül 3 pazar és demoralizáló gólt ütött, amivel tulajdonképpen eldöntötte a találkozó sorsát. Kisvártatva csatlakozott a góllövőkhöz Medgyes Dorottya is, aki a negyedik gólt ütötte a meccsen, így nagy nyugalommal mehettünk az öltözőbe az első harmad végén.

Ekkor kapust cseréltünk és átálltunk négy sorra, hogy néhány alapember nehogy túlságosan kimerüljön. A második játékrészben is nagyon nyomtunk, de ebben a harmadban csak egy gól esett, Gasparics Fanni káprázatosan eltalált lövése után. A kapura lövéseink száma sokkal több volt ebben a harmadban is, mint a szlovénoké.
A záró harmadban igazi össztüzet zúdítottunk a szlovén hálóőrre, nem kevesebb mint 22 lövést. Huszák Alexandra két gólt szerzett, míg a védő Trencsényi Kitti is betalált, ezzel kialakult a 8-0-s végeredmény.

A meccs végén tisztelet és köszönet dukált minden játékosunknak, iszonyatosan összekapták magukat, és szép győzelmet arattak a házigazda ellen. Nem is lehetett kérdés, hogy a meccs legjobbja a háromgólos Jókai Zsófia lett, de ki kell emelnem szinte mindenkit, illetve a kiemeltek között is parádésan játszott Gasparics Fanni, Brgles Nóra, Medgyes Dorottya, Németh Bernadett, Trencsényi Kitti, Horváth Tifani, és meg kell jegyeznem Szlaby Gyöngyi rutinos játékát, aki nem mellesleg nagyon betegen is vállalta a játékot, hatalmas akaraterőről tett tanúbizonyságot.

Nagyon büszkék vagyunk mi edzők a csapatra, és hisszük, hogy sikerül a további két meccsen is ugyanígy nyerni, és akkor a végén még szurkolhatunk akár a legfényesebb éremért is."