Sofron István 56 meccsen lőtt 34 góllal megnyerte az EBEL-ben a gólkirályi címet, és ezzel a legmagasabban értékelt idehaza játszó magyar hokissá vált a Sapa Fehérvár AV19 20-asa. Európa legjobb gólszerzői közé került. Szezon közben is érkeztek már a hírek az érdeklődőkről, kanadai edzője pedig arról beszélt, Sofronnak csak a legmagasabb szintű ligákban szabad gondolkodnia, ha oda egyelőre nem tud bekerülni, akkor maradjon inkább továbbra is az EBEL-ben, ahol első soros, meghatározó játékosként még tud fejlődni. A klubszezon véget ért, a későn érő típusú játékossal – lassan elfelejtjük, hogy összesen egyszer került be utánpótlás vb-re a csapatba, és először 2010-en tudta beverekedni magát a felnőtt válogatott vb-keretébe, így az A csoportról is lemaradt, szemben akkori sortársaival, Kóger Dániellel és Nagy Gergővel – arról is beszélgettünk, mi vár rá a következő hetekben-hónapokban.
"Először is fontos azzal kezdeném, hogy egy év még hátravan szerződésemből. A szezon feléig nem láttam reális esélyt arra, hogy csapatom jövő nyár előtt elengedjen, de azóta a nyilatkozatok alapján úgy érzem, megfelelő ajánlat esetén az érvényes szerződésem ellenére hajlanak erre. Úgy gondolom, a klub vezetőit is büszkeséggel tölti el, ha egy saját nevelésű játékos egy erős bajnokságba eljuthat. Nem titkolom, szeretnék magasabb szintű bajnokságban játszani, de nem vagyok türelmetlen, meglátjuk, hogy ez mikor jön össze.
Menedzserem még nincs, korábban sem volt. Az elmúlt hónapokban nagyon sok ügynök és menedzser jelentkezett nálam. Beszélgettem azokkal, akik rutinosak ebben a kérdésben, és jó barátom, Mihály Árpád is azt tanácsolta, addig ne állapodjak meg senkivel, amíg valaki nem áll elő egy konkrét, nagyon jó ajánlattal. Én is hallottam érdeklődő csapatokról, tudom, hogy szóba került a nevem már a svéd Elitserienben, az Allsvenskanban és a DEL-ben is, de még senkitől sem érkezett konkrét ajánlat. Többen jelezték, keresnek nekem csapatot, de most ez csak annyira foglalkoztat, hogy várok egy jó lehetőségre. Még nincs vége a szezonnak, a legfontosabb esemény, a világbajnokság előttünk van, úgyhogy aki komolyan számol velem, az gondolom, ott is meg akar nézni.
Nem titok, hogy Kevin Primeau ismerősein keresztül igyekszik megszervezni, hogy részt vehessek egy egyhetes NHL-táborban. Ez nem szólna többről, minthogy valamelyik csapattal (információink szerint az Edmonton Oilers a legvalószínűbb – F. K.) edzhetnék néhány napot. Leginkább bemutatkozásra, ismerkedésre elegendő idő ez, beleszagolhatnék, milyen a színvonal, és kapnék egy esélyt az élettől a bizonyításra. Természetesen álmodozom az NHL-ről, de ha a tengerentúli vonal jön be, akkor nyilvánvalóan az AHL-ben kellene kezdenem a játékot, az a reálisabb verzió.
Most néhány napot pihenünk, aztán a klubban folytatjuk a kemény felkészülést, egészen április 2-ig, amikor is megkezdődik a válogatott világbajnokság előtti edzőtábora. Nagyon fontos a jó vb-szereplés. Persze tudni kell, hogy ez most sokkal keményebb lesz, mint a legutóbbi volt. A feljutás és a kiesés is szóba jöhet. Remélem, jól sül el a világbajnokság számunkra. Azt gondolom, ha válogatottunk közel a legjobb formájában játszik Ljubljanában, akkor a feljutáshoz lesz közelebb. Kemények az ellenfelek, de a mi csapatunk is nagyon erős, négy olyan csatársorunk lesz, amely nagyon ütőképes. Nem lesz könnyű legyőzni a magyar válogatottat, ha mindenki haza tud, jönni. A kapusokkal sem lesz gond, egy kicsit a védelmünk lehet gyengébb, mint az ellenfeleknél, de még ezen is tudunk javítani.
A szezon eddigi részét pozitívan értékelem, jól sült el, hogy bár elmehettem volna már tavaly nyáron is, végül is szerződést hosszabbítottam a Fehérvárnál. A csapat is teljesítette az elvárást, még ha a vége nem is jött össze úgy, ahogy akartuk, de ilyen a hoki, ilyen a sport. Úgy érzem, hullámvölgy nélkül játszottam végig az évet, ami nagy dolog, és nagyon büszke vagyok az EBEL-ben szerzett gólkirályi címemre, meg az újabb bajnoki aranyra. De még egyszer hangsúlyozom, az év legfontosabb eseménye még előttünk áll."
