"Sok értelme nincs ennek a döntőnek, sajnos, nem érezzük azt a fílinget, amit egy döntőn érez az ember. Nem tudom, hogy min kellene változtatni, hogyan alakíthatnák át a rendszert, de ennek így nem sok értelmét látom. Mindez nekünk, játékosoknak sem jó, hiszen világbajnokság előtt állunk, s ezek a mérkőzések nem igazán szolgálják jól a felkészülést sem. Egy pillanatra sem akarom leszólni, lebecsülni az ellenfelet, de ez a döntő, a lassú tempó nem tart minket tűzben, az pedig sosem jó, ha csak húsz-harminc százalékos erőbedobással megyünk." Ha a győztes csapat egyik kulcsjátékosa mond ilyet a hivatalos honlapon, és ha az ellenfél is biztosra veszi saját vereségét már egy nappal a meccs előtt, akkor valamit kezdeni kell az OB I.-gyel. Tovább után megpróbáljuk.
Az alapprobléma öt éve fennáll, és a résztvevők nem is találtak megoldást, hiszen eddig mind az ötször más lebonyolítási rendszert alakítottak ki. Nehéz ugyanis integrálni egy olyan csapatot, amely egész szezonban egy másik bajnokságban versenyez, és legfeljebb csak sejteni lehet, mikor végez. A Fehérvár a legjobb magyar csapat, ezt évek óta senki nem vitatja. A kérdés az: van-e helye a magyar bajnokságban.
Tény, hogy a Volán az EBEL-indulás előtt is egyeduralkodó volt, addigra már ötször nyert egy huzamban. Utoljára a 2004/05-ös bajnokságban tudták megszorítani, akkor az aktuális újvárosi formáció, a DAC-Invitel 3-1-es előnyről bukta a bajnoki címet, úgy, hogy az ötödik találkozón meccslabdája volt, de büntetőkkel nyertek a fehérváriak. Azóta 51 rájátszásmeccsből kettőt vesztettek, mindkétszer az UTE győzte le őket. Öt év alatt 36 mérkőzésre tért haza az OB I.-be az első kerettel a Volán, 35-öt megnyert, egyet hosszabbításban. A döntőkben 19 mérkőzésből 18 győzelem mellett csak egy UTE-tól elszenvedett vereség rontja a tökéletes mérleget, 117-35-ös gólkülönbség mellett.
Két ok is súlyosbítja az alapkonfliktust az idei sorozatban. Egyrészt a versenykiírás elfogadhatatlanra sikerült, mert a Magyarországon játszó legjobb csapat, amely megnyerte a Mol Ligát és az OB I. alapszakaszát is, hiába indult névleg az első pozícióból a rájátszásban, ha ellenfélül a negyedik Fehérvár-farm helyett az EBEL-ből kiesett favoritot kapta. Ezzel a Dab.Docler elbukta a bajnoki döntő lehetőségét, ráadásképpen a következő szezonra elvesztette a nemzetközi kupaszereplés jogát. Ne feledjük, az újvárosiak ez évben ötből öt döntőt – négyet a Mol Ligában, egyet a Magyar Kupában – nyertek a Miskolccal szemben. Kár ezért, pedig a Dab.Docler és a hazai liga idei szezonja messze a legjobban sikerült az utóbbi években, nem voltak balhék, elmaradt meccsek, ki nem állások, kevesebb szó esett a játékvezetőkről, az ellenfelek minősíthetetlen viselkedéséről. Sebaj, mindig fontos, hogy hagyjunk teret a folyamatos fejlődésre, hogy haladjunk előre, tehát még ezen is lehet javítani jövőre. A másik okról, ami miatt brutális különbség alakult ki az OB I.-finálé két csapata között, nem tehet senki: a Miskolc első két csatártriójából négy jégkorongozó dőlt ki, így ifjúsági korúakkal töltötték fel a helyeket. Mindez együttesen vezetett a sokkoló 12-1-ig.
A 12-1 nem önmagában fájdalmas, hanem kontextusában. Mit ér egy bajnokság, ahol a döntőben ekkora a különbség a felek között? Nem sokat. Az optikája is komolytalan, és a közönség nem hülye, látható, hogy a jobb csapat, a válogatott játékosok látványa sem vonzza a nézőket, hiszen Miskolcon is kevesebben kíváncsiak a bajnoki döntőre, mint voltak az elődöntőre vagy a Mol Liga-fináléra. Mert azokon a meccseken volt tét és esély. Pedig ez itt és most a miskolci hoki történelmi csúcsa. Az egész előre le van futva, és ezt már az első meccs előtt mindenki tudta, ha nem is mondta.
Megoldást nem tudunk mondani, de vannak gondolataink. Ami most van, az biztos nem jó. Ha a győztes csapat játékosa nem érzi jól magát a jégen, nem tud örülni a bajnoki címnek, akkor változtatni kell a rendszeren. Félreértés ne essék, ez a probléma nem most jött elő, évek óta fennáll, csak Palkovics Krisztián volt az első, aki el is mondta – mert ő az egyetlen a csapatból, aki megteheti.
Vannak, akik azt mondják, váljon szét teljesen a két történet, aki egész évben az EBEL-ben indul, maradjon ott, ne jöjjön haza az OB I.-et megnyerni hét mérkőzésen. Ez az álláspont is elfogadható, mondhatni logikus. Ugyanakkor blogunk amellett is fel tud sorakoztatni érveket, amit a jelenlegi rendszer fenntartói mondanak: a legjobb magyar csapat legyen a magyar bajnok.
Előbbi mellett kijelenthető: nonszensz, hogy a Fehérvár EBEL-szereplésétől függ a magyar bajnokság kimenetele, programja, alakulása. Ha a Fehérvár az idén legyőzi a Ljubljanát, akkor a DAB-nak nem az EBEL-csapattal, hanem a farmmal kellett volna játszania az OB I.-ben a négy között. Utóbbi kapcsán viszont elmondható, a Fehérvár végig részt vett a szezonban a bajnokságban, versenyképes csapatot indított, amely a negyedik helyen kvalifikálta magát az elődöntőre, és az EBEL-keretből nem egy játékos játszott több meccsen is az alapszakaszban.
Mi most is azt gondoljuk a legjobbnak, amit már két éve: egy egész szezonos Mol Ligát. Egy sorozatot kellene végigjátszani a szezonban, ahogy nagyjából minden normális hokikultúrával rendelkező országban teszik. Ennek a sorozatnak akkor lenne vége, amikor most az OB I.-nek: a vb előtt. Nem kell külön OB I., a Mol Liga legjobb magyar csapata lenne a magyar bajnok. A Fehérvár EBEL-keretét ettől még lehetne versenyeztetni idehaza is, például a Mol Liga-győztessel játszhatna a Mol Kupáért, vagy lehetne egy kellemes Magyar Kupa-hetet kiírni a szezon végére. És ez utóbbiak függhetnének bátran a Volán EBEL-szereplésétől, sokkal kevésbé lenne érdeksértő, mint a jelenlegi bizonytalan helyzet. Mert mindenképpen fontos, hogy játsszon a legjobb magyar csapat idehaza is, ha másért nem, hogy megmutassa értékeit, hogy a többiek lássák, hol tartanak hozzá képest. Ha pedig EBEL-döntőbe jut a Fehérvár, akkor úgysem kell ilyen külön programokon gondolkodni.
Összességében megállapítható, idén a Volán hazatérése melletti egyik fő érv dőlt ki. Nyilvánvalóvá vált, hogy nem szolgálja a kellő mértékben a válogatott vb-felkészülését, ha bekapcsolódnak az OB I.-be. Túl nagy lett a különbség a küzdő felek között. Elképzelhető, hogy ha a Volán magában edzene, és mondjuk az EBEL-ből szintén kiesett csapatokkal játszana edzőmeccseket, az többet érne a játékosok számára. Vagy ahogy egy-két hete Ausztriában és Szlovéniában csinálják: a klubjukkal már kiesett játékosok a szövetségi kapitánnyal edzőtáboroznak. Talán ez sem lenne rossz megoldás. Biztosak vagyunk abban is, hogy a tervek megvalósítása sokkal nehezebb, mint az ötletek egybegyűjtése, sok szempont és érdek kerül előtérbe, a probléma pedig kellőképpen összetett.
A legnagyobb gondról pedig még nem is beszéltünk: a 12-1-es eredmények, a 20-30%-on pörgő győztes csapat mind-mind a hazai versenysorozat tekintélyét rombolja, elrontja az egyéves munkát. A jelenlegi helyzet lényegét legjobban dunaújvárosi barátunk fogalmazta meg: "Ha ők nem jöhetnek vissza, az nekik presztízsveszteség, ha meg visszajönnek, az a Mol Ligának és az OB I.-nek az. Az a lényeg, hogy nem arra kell készülni, hogy mikor esik be a Volán, és ha beesik, hogyan gyengítsük – mint tettük tavaly –, hanem arra, hogy vállalható elvek mentén szervezzünk bajnokságot. Az, hogy az a csapat nyerhessen bajnokságot, amelyik részt is vett benne, például egy ilyen elv."
Mert látható, hogy bármennyire is próbálnak a hazai élcsapatok konkurenciát teremteni, egyelőre még nem tudnak. A Miskolc és a Dab.Docler egyre nagyobb erőket mozgat meg, de közben – szerencsére – a Fehérvár is előre megy, és ismét csak nőtt a különbség egy év alatt. A Mol Liga utóbbi két éve azonban azt bizonyította, hogy élesednek a meccsek, csökkennek a különbségek, nagyobb versenyre késztetik egymást a felek. Ezeket az eredményeket lerombolja egy-egy ilyen rájátszás. Nyilvánvaló, hogy az 50-100 millió forintos költségvetésből gazdálkodó csapatok nem képesek felvenni a versenyt az ennek többszörösét költő egyesülettel. Tegyük hozzá, eddig a hazai csapatok is mindannyiszor szinte kivétel nélkül megszavazták, hogy a Fehérvár hazatérhessen a bajnokság végére.
Blogunk mindig is kiállt a Fehérvár EBEL-indulása mellett, és továbbra is a lehető legjobb megoldásnak tartjuk, ha az osztrák bázisú sorozatban versenyeznek, mert ennél jobb jelenleg reálisan nem történhet magyar csapattal és játékossal, mint hogy ott sikereket ér el. Nem értünk egyet azzal, hogy az EBEL-indulással gyengítik a magyar bajnokságot. Azok a magyar játékosok, akik az EBEL-csapatban játszanak, nem hokiznának a magyar bajnokságban akkor sem, ha nem lenne magyar EBEL-csapat. Legalábbis a játékosok 70%-ára igaz ez, mondjuk úgy, az első három sorra. Ugyanakkor nagy öröm, hogy ezeket a magyar játékosokat magyar csapatban láthatjuk Magyarországon, egy erős, Európában is jegyzett – a hetedik legerősebbnek tartott – bajnokságban. Ezért nagy köszönet jár azoknak, akik megteremtették ezt a lehetőséget, hazahozták, illetve nem engedték el a mi hőseinket, kedvenceinket.
Fentiekből azonban az is látszik, hogy ebben a pillanatban nem feltétlenül az a magyar
hoki érdeke, ami a Volán érdeke – és fordítva –, mert ez a bajnoki döntő senkinek nem tesz jót. Látható, hogy a bajnoki cím elsősorban a vezetőségnek fontos, a játékosoknak, a nézőknek kevesebb örömet okoz: fele annyian voltak kíváncsiak a hétfői mérkőzésre, mint egy átlagos EBEL-alapszakaszmeccsre. A Volán zsinórban tizedszer lesz bajnok, egy korszak beteljesedik, lezárul, talán nincs is jobb pillanat újragondolni a preferenciákat.
