A válogatottnál is számításba vett légiósaink közül Bartalis István és Vas János fejezte be legkorábban a klubszezont. A svéd másodosztályban játszó Troja/Ljungby a 14 csapatos Allsvenskan 10. helyén végzett, így nem jutott a rájátszásba, de a kiesés ellen sem kell küzdenie. Múlt pénteken rendezték az utolsó, azaz az 52. fordulót. Vas János 45 meccsen 12 gólt lőtt és 12 gólpasszt szerzett, 24 ponttal zárta a szezont, a Troja második leggólerősebb játékosa volt. Bartalis István mind az 52 mérkőzésen jégre lépett, 5 gól mellett 13 asszisztot jegyeztek fel neve mellé, tehát 18 pontot gyűjtött, +/- mutatója +7, az egyik legjobb a csapatban. Bartalis még csak 21 éves, de máris 114 Allsvenskan-meccs van a háta mögött, ezeken 45 pontot szerzett. Amíg lehet, Svédországban készül a világbajnokságra, Vas viszont már a hét közepén hazautazott, vasárnaptól a Dab.Doclerrel készül az áprilisi eseményekre. A szezont tovább után értékelik mindketten.
"Eredetileg a biztos bentmaradás volt a csapatvezetés célja, de a rajt olyan jól sikerült, hogy szezon közben módosult az elvárás, és szerettünk volna a rájátszásba jutni – mondta blogunknak Bartalis István. – Nem is voltunk messze ettől, az egész éves teljesítményünk alapján azt mondhatom, fiatal csapatként megálltuk a helyünket. Bosszantó, hogy a gyengébb csapatok ellen vesztettünk olyan pontokat, amelyek a playoffhoz nagyon hiányoztak. Jó példa hullámzó teljesítményünkre, hogy az első helyezettet négyből háromszor vertük, az utolsóval pedig 2-2-re végeztünk. Utólag úgy látom, az erős csapatok elleni sikerek után elbíztuk magunkat, ezért kaptuk ezeket a pofonokat. Remélem, jövőre rutinosabbak leszünk.
Egyénileg nehézkesen indult a szezonom, kevésszer játszottam eredeti posztomon, mert az edzőnk a gyorsaságom miatt szélsőként számított rám. Azt mondta, minden energiámat a támadások számára kívánja hasznosítani, keveset kell védekeznem. Szinte végig a szélen ragadtam, de gondolom, folyamatosan javult a teljesítményem, hiszen az utolsó 25 meccsből 17-18-szor az első sorban kaptam helyet. Ez természetesen pozitívum, de továbbra is sokkal jobban szeretek centert játszani. Igaz, ez itt rajtam kívül senkit nem érdekel, én pedig mindig azt játszom, amit az edzőm kér tőlem. Remélem, ha helyet kapok a válogatottban, ismét középen számít rám a szövetségi kapitány.
Tavaly kétéves szerződést kötöttem, tehát minden bizonnyal jövőre is a Troja/Ljungbyban hokizom. Az utolsó meccs után még két hétig edzünk azokkal, akiknek van szerződésük. Utána is itt maradok, amíg a juniorcsapattal tudok jégre menni. Ha ők is pihenni mennek, akkor utazom haza, remélem, valahová becsatlakozhatok az edzésekbe, és április elején megyek a válogatott edzőtáborába. De ne szaladjunk előre, első lépésben még szeretnék bekerülni a világbajnoki keretbe. Ez egy teljesen más vb lesz, mint a tavalyi volt. Az új rendszerben csak erős csapattal játszunk. Minden meccsen teljes erőbedobással kell küzdeni, nem lehet elaludni, mert legutóbb tudtunk meccs közben váltani, de ebben a mezőnyben ezt nem engedhetjük meg magunknak. Érdekes mérkőzések várnak ránk Ljubljanában."
Vas János a héten már haza is tért, hiszen az ő szerződése lejárt, és újat még nem kötött. Beszélgetésünk elején megemlítettük, hogy Stephan Lundh szerint jelenleg is az Elitserienben lenne a helye. "Most nem látom azt, hogy ezzel a szezonommal a Trojából oda tudnék igazolni – mondta Vas János. – Nagyon meg vagyok elégedve az Allsvenskan iramával és színvonalával. Úgy látom, akkor lenne esélyem feljebb lépni, ha itt 40 pontos szezont tudnék produkálni, ahogy látom, nagyjából így működik ez. Jólesik, hogy újabb szerződést ajánlott a Troja elnöke, de még nem állapodtunk meg. Örömmel térnék vissza, előtte azonban körbenézünk, milyen ajánlatok várnak rám máshol. Ha a svéd élvonal egyelőre nem is reális, de más európai ország első osztályában még lehet esélyem egy szerződésre. Semmi sem dőlt el, vannak még lehetőségeim.
Ebben a szezonban jó 20 mérkőzést centerként játszottam. Épp a napokban ültem le az edzővel átbeszélni a szezont, őszintén elmondtuk egymásnak a véleményünket. Azt mondtam, úgy érzem, december közepén találta meg a helyemet a csapatban, akkor kaptam meg az ideális társakat, és onnantól használt megfelelően. Jó játékosokkal kerültem össze, ezáltal Gustafsson és Aslin is jobb lett, mint addig volt, én pedig sokkal jobban teljesítettem ettől kezdve. Ezzel az edzőnk is egyetértett, hozzátette, jövőre Aslin centereként számítana rám, és hozna mellénk egy kiemelkedő tudású szélsőt harmadiknak.
Sokat változott az Allsvenskan. 2003-ban még sok amatőr csapat volt, a játékosok jó része munka mellett játszott. Ma 90%-ban profikból áll a mezőny. Sokat fejlődött ez a liga, tele van válogatott játékosokkal. A legjobb csapatok közel kerültek az Elitserien színvonalához, régen hatalmas különbség volt a két liga között. Tavaly feljutott a Vaxjö, és idén bent is maradt. Kíváncsi vagyok, most sikerül-e valakinek feljutni, jó esélyt látok erre. Az Allsvenskan egyértelműen Európa legjobb második ligája.
Már találkoztam is korábbi edzőmmel, Stephan Lundh-dal Dunaújvárosban, nagyon megörültünk egymásnak. Jót beszélgettünk, és abban maradtunk, hogy vasárnaptól a Dab.Doclerrel edzek, remélem, lesz még egy darabig jég. Emellett járok a TF sportszervező szakára is, április 2-ától pedig a válogatottal készülök a vb-re.
Nagyon jó világbajnokságot várok, ahol mindenképpen jó hoki lesz, a nézők jól járnak ezzel a változtatással, elégedettek lesznek a színvonallal. Nehéz mérkőzések várnak ránk, úgy kell dolgoznunk addig, hogy azon a héten végig maximális teljesítményt tudjunk nyújtani. Minden meccsen 100%-os koncentrációra lesz szükség. Az lesz a jó ebben a lebonyolításban, hogy kisebb esélyt kapunk a lazításra, és bárki bárkit megverhet, nem egy meccsen múlik minden. Szerintem ez fekszik nekünk, és remélem, ott leszünk az első két helyen. Nem vagyunk a vb esélyesei, de mindenképpen látok esélyt arra, hogy odaérjünk az első két helyre. A meccsek végeredménye csak azon múlik majd, hogy ki milyen formában és erőben van, és ki hibázik kevesebbet."
