Megismétlődött a döntő eddigi mérkőzéseinek a koreográfiája, ismét a Miskolc szerzett vezetést, ismét sokáig nála volt az előny, a végén mégis ismét a Dunaújváros örülhetett. Velebny rendkívül gyorsan összeszedett egy emberhátrányt a zsúfolásig telt miskolci csarnokban, és az emberelőnyt a hazaiak hamar ki is használták egy kék vonal környékéről eleresztett lövéssel. Az első harmadban több gól nem is esett már, bár több alkalom is adódott erre, főleg a hazaiak előtt. A második játékrészben is számos óriási lehetőség kínálkozott a hazaiak előtt, még emberhátrányban is. Bonar szólóból, Dubek Saluga átadásából lőhetett volna gólt, de nem éltek ezekkel. A szünet előtti percekre viszont fordult a kocka, a vendégek beszorították kapujuk elé a Jegesmedvéket, és a fölényt végül Szappanos révén sikerült is gólra váltani. A harmadik harmad elején kettős emberelőnybe került a Miskolc, amit gyorsan sikerült kihasználni. A második kiállítás ideje alatt is több óriási helyzet alakult ki Sevela kapuja előtt, azonban mind kimaradt. Ahogy ilyenkor lenni szokott, a kimaradt helyzetek megbosszulták magukat. A hazaiak figyelmetlenül védekeztek, az alapvonal mögött álló Galaniszra ketten rontottak rá, ő viszont a kapu előtt így teljesen egyedül maradt Somogyihoz passzolt, aki higgadtan a kapuba lőtt. Négy percre rá már a vendégeknél volt az előny, Peterdi kerülte meg a kaput, majd a Budai előtti kavarodás közepébe lőtte a korongot, és az az egyik miskolci védő korcsolyájáról a kapuba pattant. A hátralevő 11 percben mindent megpróbált a Miskolc, a helyzeteket is megteremtette hozzá, de a legnagyobb lehetőségek sem bizonyultak elégnek az egyenlítéshez. A végén Budait is lehozta Lindqvist mester, sőt, Velebny kiállítása miatt 6 a 4 ellen támadhattak a sárga-feketék, de nem sikerült a kapuba gyötörni a korongot. A Miskolc a döntőben eddig mindig 2 lőtt gólra volt hitelesítve. A kihagyott helyzetek megbosszulták magukat, a Dunaújváros 3-2-es győzelme azt jelenti, hogy hétfő este már bajnokavatásra is sor kerülhet Miskolcon.