"Folyamatosan edzésben maradtam, amióta nem játszom, ugyanúgy járok az edzésekre, természetesen a vállamat kímélem, nem ütközöm vele" – mondta blogunknak Tokaji Viktor. A 189-szeres válogatott hátvéd válla december 20-án Jesenicében a szezon során nyolcadszor is kiugrott a helyéről, akkor dőlt el, hogy az eredeti tervekkel ellentétben mégsem bírja ki a sérült testrész az április végéig tartó szezont. A bekk és Majzik Ernő orvos a mihamarabbi műtét mellett döntött. A gyulladás elmúlt, csütörtökön sor kerülhet a sebészi beavatkozásra. A Sapa Fehérvár AV19 csapatkapitánya szerdán ünnepelte 35. születésnapját, elsősorban jégkorongról, csapatról és egészségügyről beszélgettünk vele.
"Mindenki a 2005-ös Niedermayer-féle ütközés következményének gondolja a mostani vállproblémámat, pedig ez sokkal inkább a 2010-es ljubljanai világbajnokság miatt van. Nyár óta hét-nyolc alkalommal ugrott ki a helyéről a vállam, a meccseken visszarakták, és tudtam folytatni a játékot, de a vállszalagok és a vállízület műtétjét sajnos nem lehet tovább halasztani. A műtét kétféle lehet, a csütörtöki röntgenfelvételek alapján dől el, hogy végül milyen beavatkozásra kerül sor. A rehabilitáció mindkét esetben nagyjából három hónapig tart, de nagyon bízom benne, hogy a szlovéniai világbajnokságon valamilyen úton-módon tudok majd játszani. Nagyon szoros lesz, de egy pillanatig nem adom fel. Minden rehabilitációt gyorsító és elősegítő módszert kipróbálok, van is olyan kezelés, amelyre már bejelentkeztem.
A szívem így is nagyon vérzik, kimaradok egy ilyen izgalmas és sikeres szezonból, mint a mostani. Egész nyáron és egész szezonban hajtottam az edzéseken, mint mindig, erre az EBEL-rájátszás már nem jön össze nekem, nem lehetek ott egy 15 ezer néző előtt játszott Medvescak-meccsen, és a vb is veszélyben van. Nyilvánvaló, hogy ha ezt előre tudom, akkor szeptemberben megműttettem volna a vállam, de akkor úgy tűnt, kihúzom a szezont. Viszont pozitívan kell megközelíteni a kérdést, még mindig jobb így, mintha nagyobb baj lett volna vele. Mindenki kérdezi tőlem az utcán, a meccseken, hogy van a vállam. Először nem is értem, mert a hétköznapokban semmit nem érzek a sérülésből, csak az ütközéseket, a hokis terhelést nem bírja.
December 20. óta is folyamatosan edzésben maradtam, ugyanúgy járok az edzésekre, természetesen a vállamat kímélem, nem ütközöm vele. Többen meglepődnek, amikor a jégen látnak, pedig ebben semmi csoda nincs, nekem ez a hobbim. Ez az időszak volt a legrosszabb, egy hónapig vártam, hogy történjen már valami, miközben tudtam, hogy nem történhet semmi, várnom kell a műtétre, míg a gyulladás teljesen el nem múlik. Bízom benne, hogy komplikációk nélkül lezajlik a beavatkozás, és azt követően minél hamarabb elkezdhetek sétálni, biciklizni, majd jégkorongozni. A kondíciómmal a pályafutásom során soha nem volt gond, az biztos, hogy fizikailag ezúttal is felkészült leszek a visszatérésre.
Nagyon érdekes, hogy lassan egy hónapja nem játszom, de nem tudom kívülről nézni a csapatot. Amikor a kispadon állok a srácok mellett, nem tudok nem belül lenni. Nem tudom úgy nézni a meccseket, mint egy edző, ugyanúgy látom az eseményeket, mint amikor arra vártam, hogy mehessek be a jégre csereként. Azt látom, hogy a csapat nagyon jó, nagyon kompakt. A sok sérülés, betegség összekovácsolta a társaságot, közös az akarat, egy célért hajt mindenki és a formánk is rendben van. Nagyon jó nézni a csapatomat, ahogy minden meccsen mindent megtesz a győzelemért. Igazából egy nagyon bosszantó meccsre emlékszem, a Salzburggal játszott hazai találkozót magabiztosan kellett volna megnyernünk, de nem jött össze. Viszont láthatjuk, ha dolgozik mindenki, az élet kárpótol bennünket, jó példa erre a villachi és a zágrábi győzelem.
Jelenleg hat hátvéddel játszik a csapat, de ez nem olyan meglepő. Az az igazság, hogy én sokkal jobban szeretek így játszani. Ha három bekkpárral megyünk, folyamatos a pörgés, sokkal ideálisabb a ritmus, mint hét hátvédnél. Ilyenkor nem törik meg a lendület, a forgás, nem kell duplázni két társsal, igaz, nagyobb a teher, de el lehet egyenletesen osztani, és optimális esetben van kétsornyi pihenőidő is. Úgy tudom, hátvédtársaim nagy része is jobban szereti ezt a felállást, és ahogy nézem őket, ahogy több játékidőt kaptak kiválásom óta, egyre inkább magabiztossá válnak. Ahogy ismerem a fiúkat, bírni fogják végig így a szezonban, kiváló munkát végeznek, kölcsönösen számíthatnak egymásra Adam Munróval, illetve Bálizs Bencével."
