"Játékerőben az öt EBEL-év legerősebb anyaga áll az edzők rendelkezésére, ezt felelősségem teljes tudatában állítom – mondta blogunknak Ocskay Gábor, a Sapa Fehérvár AV19 szakosztály-igazgatója. – 19 mérkőzés után ilyen jól még nem állt a csapat, de óvatosan kell ezt értékelni, mert még az első félidő sem ért véget, és eredményt majd csak 40 mérkőzés után hirdetnek. Ahogy állunk, egyelőre van esély arra, hogy ínyenceket is kielégítő helyen végezzen a csapat az alapszakaszban." A fehérvári hokifőnökkel sok témát érintettünk, tovább után kiderül, minek köszönhető a jó szereplés, hogyan értékeli az új igazolásokat, milyen fejlesztendő területeket lát, mennyire elégedett a farmcsapattal, mi a legközelebbi cél a hokiakadémián, és mihez kezdene, ha ma lenne fiatal edző.
"Óriási bravúr lenne az első hat hely valamelyikén végezni, és minden mutató azt támasztja alá, hogy ennek lehetősége benne van a csapatban – folytatta Ocskay Gábor. – Komoly erőt jelent, hogy egyénileg és csapatként is jók a statisztikáink. Erősek vagyunk, ezt mutatja, hogy három vereség után is képesek vagyunk két nagyon szép győzelemre élcsapatok ellen. Ezért a képességért sokan nagyon sokat dolgoztak és dolgoznak folyamatosan, és most nem csak a játékosokra és az edzőkre gondolok. Ebben az évben először már az előző szezon közben elkezdtük lerakni az alapokat. Február-márciusban már az idei csapatot építettük, egymás után állapodtunk meg a kulcsszereplőkkel, először Kevin Primeau edzővel, majd Eric Johanssonnal, és sorban a többi játékossal. A magyar játékosokkal az eddig megszokottól eltérően nem egy-, hanem legalább kétéves szerződést kötöttünk. Közben sokat dolgoztunk azon, hogy ne tévedjünk a légiósok kiválasztásánál, csak a csapatszerkezetbe illő hokisok jöhettek szóba, és ennek eredményeképpen idén a légiósállomány is jobb, mint korábban bármikor. Jó a hangulat, egységes a társaság, fehérvári, dunaújvárosi, budapesti, amerikai, kanadai, szlovák játékosok remekül kijönnek egymással, és harcolnak a közös célért.
A légiósok közül Adam Munro maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ilyen magabiztos kapusunk még nemigen volt. Derek Ryannel kapcsolatban sokakban erős kérdőjelek voltak, én bíztam benne, de engem is meglepett a teljesítménye. Ladányi Balázs 36 évesen jobb mint valaha. De a többieknek is nagyon fontos szerepük van a gépezetben. Hogy ez az egész működjön, fontos feltétel, hogy mindenki elfogadja azt a szerepet és feladatkört, amit a rendező ráoszt. Ez szerencsére így is van jelenleg, általános vélemény szerint a legideálisabb a sorok összetétele. Éppen ezért bármilyen fájdalmas, de most nemigen van esély a fiatalokkal való kísérletezésre. A csapat tudja, úgy segít a legtöbbet a menedzsmentnek, ha a szereplés olyan, ami biztosítja a nyugodt működéshez a hátteret.
Az új igazolásokról csak pozitívumokat tudok mondani. Sille Tamás, Magosi Bálint, Sikorcin Ladislav és Láda Balázs emberileg is tökéletesen beilleszkedett a csapatba, a teljesítményükkel és a hozzáállásukkal is elégedett a szakvezetés. Nem könnyű egy újfajta közegbe belecsöppenni és ott még többet teljesíteni, mint korábban, de ők megoldották ezt a feladatot. Sille szerződtetése után kaptam hideget-meleget, és most úgy néz ki, Durcóval nagyon stabil párt alkot, ma már senki nem mond olyanokat, mint amikor visszahoztuk. Ebből is látszik, nagyon nem mindegy, ki kinek a partnere a jégen. Az EBEL-keretben játszó fiatalok egy évvel érettebbek lettek, és az előző szezonban fegyelmezetlenség miatt többször is büntetett két fiatalember nagyon nagyot változott előnyére, bár esetükben nagyobb hibát nem lehet elkövetni, mint hogy sokszor megdicséri őket az ember. Mindketten nagyon jól játszanak, elégedettek vagyunk velük. Tudomásul vették, hogy előttük a jövő, ha folyamatosan dolgoznak és teljesítenek, sok kaput ki tudnak nyitni pályafutásuk során.
Az összes játékos láthatja, hogy itt minden adott a jó munkához, folyamatosan dolgozunk azon, hogy biztosítsuk a feltételeket, és jól megfelelő körülmények között dolgozzanak a játékosok. Alkalmazkodtunk Kevin Primeau kéréseihez, megváltoztattuk az öltöző kialakítását, kicseréltük a teljes bútorzatot, állandó jelleggel sportpszichológus foglalkozik a játékosokkal, szerdánként csapatépítő tréninget tartunk, ezek nem látványos, de nagyon fontos dolgok, amik segítenek.
Pénteken meglátjuk, mit hozott ez a tíznapos szünet, amely nem a legjobbkor jött a csapat életében. Lendületben voltunk, a Znojmo pedig elfáradt, jó lett volna ezt a két meccset még a szünet előtt lejátszani. De most adott a feladat, nagyon fontos mérkőzés következik pénteken és vasárnap. Ha négy ponttal tudunk ebből kijönni, akkor jelentősen megerősítjük a helyzetünket, és ez a jövő héten kezdődő nehéz sorozat előtt lényeges lenne.
Ha mégis mindenképpen negatívumot kéne keresnem, akkor három dolgot említenék meg. A Tolvanen-féle szezon magasra tette a lécet a hazai szereplést illetően. Akkor tényleg erős vár volt az Ifj. Ocskay Gábor-jégcsarnok, alig tudtak itt nyerni az ellenfelek. Ez az év nem kezdődött jól idehaza, és bár elkezdtük feledtetni ezt, még sok szép győzelemnek kell jönnie hazai pályán, lényeges, hogy ne szeressenek itt játszani a többiek. Nem szeretném megbántani hátvédjeinket, mert elégedett vagyok a produkciójukkal, de egy kék vonalról jól lövő, gólerős bekk még elférne a keretünkben, mert ez a poszt egyelőre betöltetlen, és az összes többi csapatban vannak ilyen játékosok. Ugyanide sorolom a kapu előtti játékunkat. Kevés gólt lövünk a kapusról kipattanó korongokból, ezek a gyömöszölős találatok nem részei repertoárunknak. De hozzáteszem, amíg a szép, kombinatív játékunkkal olyan eredményesek tudunk lenni, mint az eddigi 19 fordulóban, addig nem jelent problémát az említett gólok hiánya.
Az a legszebb ebben a munkában, amikor egy hazai győztes meccs után 3000 mosolygós arcot lehet látni a lelátón. Ritka az ilyen manapság az országban. Nagyon népszerű a csapat továbbra is, hogy mást ne említsek, december végéig előre le van foglalva a 23. játékos posztja, sokan ezt adják barátaiknak, rokonaiknak ünnepi ajándékként. 1600 bérletet adtunk el, még 2-300-at értékesíteni fogunk, ez rekordot jelent majd. Két vesztes mérkőzés után is telt ház várja a fiúkat, sokan sok száz kilométerről utaznak hozzánk meccset nézni, az ország minden pontján büszkék erre a csapatra, hírneve van a fehérvári jégkorongmeccseknek és a hangulatnak, egy hihetetlenül lelkes tv-stáb közvetíti a meccseinket, amelyből például Léderer Ákos elutazik a szurkolói busszal és rekedtre kiabálja magát az idegenbeli meccseinken. Mindezek miatt érdemes csinálni ezt. Természetesen idei sikereinkhez az is kellett, hogy a költségvetésünk ebben a szezonban a legmagasabb, messze több mint eddig bármikor. Viszont görgetünk magunk előtt egy 120-130 millió forintnyi hiányt, amely a hokiakadémia finanszírozása miatt keletkezett, ezt eltakarítani még nagyon sok energiánkba fog kerülni.
A farmcsapatunk is kimondottan jól teljesít a Mol Ligában. Az eddig megszerzett pontok számával maximálisan elégedett vagyok, a mutatott játékkal is, és ha a kanadai táblázatra nézek, azt látom, az első soros csatáraink elöl állnak. A mérkőzéseken látom, hogy vannak jó hátvédjeink is, sok fiatalunk a junior-világbajnokságon bizonyíthat decemberben. Ahogy mondtam, idén nagyon nehéz az EBEL-csapatba kerülni, és továbbra is látszik, hogy még a farmcsapat első sora előtt is egyemeletnyi a differencia, ha a negyedik EBEL-sorral vetem össze őket. A fiatal játékosoknak még érniük kell, sok munkára és tanulásra van szükségük.
A klubvezetésben is új módszereket vezettünk be, Kevin Primeau-val minden héten néhány órát szánunk arra, hogy átbeszéljük az aktuális kérdéseket. Mi volt, mi várható a szakosztály, a csapatok életében. Ahogy a kanadai vezetőedzőnk mondja, taktikailag vannak jelentősen az EBEL-kerettagok mögött a farmcsapatban játszók. Ezen a kérdésen igyekszünk javítani már a hokiakadémiásoknál is. A 16-18 éveseknél néhány pontban elkezdünk szisztematikusan dolgozni, így például a védekezőjáték, a centerhoki, a korong nélküli játék, a hátvédek offenzív és defenzív játéka kiemelt fejlesztési terület lesz a fiataloknál. Továbbra is élő terv, hogy jövőre megépüljön egy másik jégpálya, mert már nagyon szűkös a mozgásterünk. A jelenlegi rutinos játékosaink közül úgy tűnik, kettőt is érdekel az edzősködés, Ladányi Balázs és Tokaji Viktor is komolyan gondolja, hogy visszavonulása után is a jégpályán dolgozik. Nagyon remélem, hogy velük edzőként is sikerül majd megtalálnunk a közös célokat.
Azt látom, hogy sportágunk utánpótlásában a játékoslétszám már rendben van. Jégpályával sem állunk olyan kritikusan, mint akár csak tíz évvel ezelőtt. Most leginkább a jó és lelkes szakemberek hiányoznak, akiknek valóban az az életük, hogy jégkorongozókat nevelnek. Rossz látni, hogy jégpályák, jégcsarnokok évek óta állnak, és nem sikerült komoly jégkorongsportot építeni köréjük. Ha most lennék fiatal, már rég leköltöztem volna Kaposvárra. A városvezetés évek óta nem talál egy lelkes edzőt, aki hosszú távon folytatna ott komoly szakmai munkát, aki az alapoktól, a toborzástól kezdve foglalkozna a kicsikkel. Tudom jól, hogy ez teljes embert kíván és nem rövid távon hoz eredményt, de a kemény munkának előbb-utóbb megjön a gyümölcse.
Székesfehérváron 25-30 év munkája kellett ahhoz, ahol most tartunk, de tíz év alatt már nagyon komoly eredményeket lehet elérni bárhol. Arról nem is beszélve, hogy Debrecenben például egy-másfél év alatt lehetett a bajnokság első feléhez tartozó vízilabdacsapatot építeni. Ez a lehetőség jégkorongban is adott egy olyan város számára, ahol van jégcsarnok. Abban is biztos vagyok, hogy a látványsportágak közül nálunk lehet a legkevesebb pénzből éremesélyes csapatot működtetni. Szomorúan tapasztalom, hogy ennek ellenére nem kapcsolódik be Debrecen az OB I.-be, Szegeden, Kaposváron nem alakul ki komoly utánpótlás-nevelés, egyelőre Zalaegerszegen sem indult be igazán az élet, igaz, ők az elmúlt években a túlélésért küzdöttek. Ahhoz, hogy nemzetközileg előrelépjünk, a jelenleginél sokkal több helyen kell versenyképes, megfelelő tudással rendelkező játékosokat nevelni."
