"Mérlegeltem azokat a lehetőségeket, amik a két választás mellett és ellen szóltak, és végül úgy döntöttem, még két évig Székesfehérváron maradok" – mondta blogunknak Sofron István. Nemrég úgy tűnt, egy AHL-es csapat előszezonbeli táborában kezdi az idényt, ehelyett azonban szerdán egy évvel meghosszabbította a Fehérvárral 2012-ben lejáró szerződését. A 23 éves válogatott csatár négy éve játszik az EBEL-ben, legjobb idénye vitathatatlanul a legutóbbi volt. Ladányi Balázs és Vas Márton mellett 50 mérkőzésen 42 pontot szerzett, a válogatottban is ők hárman alkották az első sort, Sofron a vb gólkirálya lett. Friss döntésének okairól beszélgettünk, és érintettünk egy sokakat érintő témát is, amelyről általában nem szívesen nyilatkoznak fiatal játékosok.
"Három AHL-es csapat táborába mehettem volna, Ted Satornak és Mihály Árpádnak köszönhettem ezeket a lehetőségeket. Ezek nyilvánvalóan kétséges kimenetelű kalandoknak ígérkeztek, ha kimegyek, mindent a nulláról kellett volna kezdenem, egyfolytában bizonyítva, helyem van a csapatban. Volt kedvem ehhez, de végül sok minden arra ösztönzött, maradjak. Fehérváron nagyon fontos dolog a jégkorong, biztos pont a csapat, nagyon jó sorom van, fantasztikus társakkal játszom együtt. Sokat vagyok jégen, emberelőnyben is, egy remek csapatban, egy kiváló bajnokságban. Azt gondolom, 23 évesen ennél nem kell több, ha igazán jó leszek, és tudok még fejlődni, 25 évesen is megpróbálhatok egy élbajnokságba bekerülni.
Sokat fejlődtem az elmúlt években, és már nem csak a klubcsapatomban, a válogatottban is jól megy a játék. Igaz, ebben hatalmas szerepük van azoknak a játékosoknak, akikkel egy sorban játszhatom. Az egyik fő oka maradásomnak, hogy ilyen társakkal jégkorongozhatom. Nagyon jólesett ugyanakkor, hogy a Fehérvár is kitett magáért, nagyon meg akartak tartani, fontos szempont, hogy anyagilag is kedvezőbb szerződést írtunk alá."
Sofron István Csíkszeredában született, családja hároméves korában költözött Magyarországra, apját, Sofron Árpádot az Alba Volán szerződtette. "Édesapám ekkor már szerepelt a román válogatottban, így világbajnokságon nem játszhatott Magyarország színeiben. Nagybátyám, Sofron Attila fiatalabb nála, ő már a magyar válogatottban jégkorongozhatott. A világbajnokság idején rendezett történelmi kiállításon nagyon jó érzés volt, hogy mindhárman együtt szerepeltünk azon a falon, ahol a magyar válogatott játékosokat mutatták be, mert egy barátságos mérkőzésen édesapám is játszott. Unokatestvérem, Sofron Ádám 17 éves, egy mérkőzése már volt a Mol Ligában, remélem előbb-utóbb egy csapatban játszhatok vele."
Sofron István hatéves kora óta az Alba Volán igazolt hokisa, csak ebben a klubban szerepelt eddig. 18 évesen, 2006-ban mutatkozott be a felnőtt élvonalban a Fehérvári Titánok, azaz a Volán 2 színeiben. 30 meccsen 17 gólt lőtt, 7 gólpasszt adott. A következő szezonban már az EBEL-ben indult a Volán, ez kiváló fejlődési lehetőséget teremtett a fiataloknak is. A fokozatosságot betartva haladt előre, az első szezonban kevés játékidőt kapott, 2+3 ponttal zárt, majd 5+9 és 11+15 pont következett, míg az előző szezonban 23 gól és 19 gólpassz állt a neve mellett, a legjobb magyar csatárok mellett Eric Johansson előzte meg a házi kanadai táblázaton.
199 EBEL-mérkőzésen játszott, ma már 38-szoros felnőtt válogatott. Nagyon érdekes, hogy pályafutása során először utolsó éves juniorként játszhatott világbajnokságon, mert bár tagja volt a korosztályos válogatottaknak, vb-re sem ifjúsági korában, sem első éves juniorként nem vitték el. "Későn érő típus vagyok. Kicsi és erőtlen voltam sokáig, társaim elnyomtak, így annak ellenére, hogy ügyesnek számítottam, nem mehettem vb-re. Nagyjából 19-20 éves koromban értem utol azokat, akik nálam hamarabb értek."
A dinamikus támadó magasra tette a lécet 2010/11-es teljesítményével és adataival. Komoly produkcióra lesz szüksége, hogy ezt felülmúlja. Márpedig mindenki azt várja tőle és sorától, hogy folytassák az előző szezon sikereit. "Pozitív a folyamat, remélem, tudjuk tartani ezt a színvonalat, sőt fokozni is szeretnénk. Igen, egyre nehezebb előrelépni, de csak az a cél, hogy egyre jobb játékosokká váljunk. Ugyanakkor ez csapatsport, itt nincsenek egyéni érdekek, hiába vagy jó, ha mások visszahúznak, és fordítva is igaz, ha rosszabb napod van, a többiek kihúzhatnak ebből. Ladányi Balázs és Vas Márton nagyon rutinos, tapasztalt játékosok, mindent tudnak a hokiról, örülök, hogy a társuk lehetek, és ilyen jól érezzük egymást a pályán. Nagyon jó a sorunk, ha megfelelően készülünk és dolgozunk, miért lenne rosszabb, mint tavaly volt?"
A szakemberek szerint a megfelelő felkészülés kulcskérdés a fiatal játékosok pályafutásában. Habár sikeres volt Sofron szezonja, 2010 decemberében a hivatalos megfogalmazás szerint fegyelmezetlensége miatt kikerült a csapatból, mérkőzésen sem játszhatott egy ideig. Nyílt titok, hogy Sofron István kimaradt az éjszakában, és mivel ez nem először és a fiatal játékosok közül nemcsak vele fordult elő, a szakosztály-vezetőség megelégelte a történéseket, ezért született ez a döntés. A szezon során aztán mások is követték a sorban.
"Fiatalok vagyunk, sok barátunk van, szeretünk szórakozni. Nyolc hónapig tart a szezon, előtte hosszú a felkészülés is, csak az EBEL-ben 54 nagyon kemény mérkőzést játszunk, sokszor heti hármat is. Sokat kell nélkülöznünk, sokszor nagyon nehéz feldolgozni, hogy barátaink szórakozni mennek, mi pedig nem tarthatunk velük. Természetesen egy profi sportolónak tisztában kell lennie azzal, hogy mit vállalt. Sajnos előfordult, hogy sikerült minket elcsábítani, és ilyenkor nem megfelelő módon készültünk a következő feladatra. De lassan benő a fejünk lágya, remélem, többet nem fordul elő ilyen, sőt nemcsak remélem, biztos vagyok benne, hogy ebben a szezonban ilyen hibát már nem követek el."
Sofron István nemcsak az utánpótlás-, a felnőtt világbajnokságon is később mutatkozhatott be társaihoz képest. Akkori sorából Kóger Dániel és Nagy Gergő ott lehetett a 2009-es A csoportos vb-n, de ő csak 2010-ben mutatkozott be a felnőttek között világeseményen. "Nagyon rossz érzés, hogy egymás után kétszer is egy meccsen múlt a feljutásunk, de ma már úgy értékelem, a budapesti vébét is pozitívan zártuk. Olaszországtól hosszabbításban kaptunk ki, ez nem rossz eredmény, nem is játszottunk rosszul azon, a világbajnokságon végig 9-10 ezer néző szurkolt nekünk, és a legvégén is megtapsolták a csapatot, mellettünk maradtak. Sokat fejlődött a válogatott is, remélem, egyszer még nekem is megadatik, hogy A csoportos vb-n jégre lépjek. Mert ez kimaradt nekem, és nagyon hiányozna pályafutásomból."
