Az IIHF-honlap cikke szerint a svéd Elitserien a legkiegyenlítettebb bajnokság, a 2010/11-es idényben az AHL-t és a DEL-t megelőzve a áll az első helyen. Nagyon jó pozícióban végzett az EBEL, és az elmúlt években szépen fejlődött a magyar bajnokság is.
A kevéssé kiegyensúlyozott bajnokságokban jellemzően néhány erős csapat van versenyben a dobogóért, és a táblázat második felében a minél kisebb leszakadás a cél. A legkiegyensúlyozottabb és ezáltal legizgalmasabb vetélkedés mindvégig nyitva hagyja a legfontosabb kérdéseket, mindenki megverhet mindenkit és nehéz megjósolni a végleges helyezéseket.
A bázeli egyetem kutatói által kifejlesztett módszertan alapján minden bajnokságot egy statisztikai mutatóval jellemeztek, amely a csapatok által megszerzett pontok eloszlása (a pontok szórása és a megszerzett pontok átlaga) alapján 0 és 1 közötti értéket vehet fel. 0 a változó értéke, ha minden csapat ugyanannyi ponttal zárt, 1 pedig, ha a bajnokság kiegyenlítetlensége maximális. A svájciak 2005-ben már felállítottak egy rangsort, ehhez lehet hasonlítani a mostani adatokat. A három előkelő helyen álló észak-amerikai liga korábban a dánokkal karöltve vezette a rangsort.
A magyar bajnokság jelenleg a 22. helyen áll a statisztikák alapján, de az adatok is alátámasztják azt a tapasztalati véleményünket, hogy a bajnokságunk az utóbbi időben egyre kiegyenlítettebb lett. Az EBEL a már említett svéd és a német bajnokság után a harmadik az európai rangsorban. Az észak-amerikaiak táblázaton elfoglalt előkelő helye nem meglepetés, hiszen az USA és Kanada együttesen kétszer annyi regisztrált jégkorongozóval rendelkezik, mint az összes többi ország. Az NHL az anyagilag legerősebb liga, a legjobb gazdasági háttérrel rendelkezik. A junior draft rendszer már a 60-as évek óta hatékony lépésnek bizonyult az erőviszonyok kiegyenlítésére. A 2005-ben bevezetett salary cap szintén ebbe az irányába tett lépés volt.
A német bajnokságban az utóbbi években tapasztalt kiegyenlítődés nem kis részben az EU liberális szabályainak a következménye. 1995-ben az Európai Bíróság precedens értékű ítélete nyomán (ez a közismert Bosman-szabály) megnyílt a lehetőség a sportolók unión belüli szabad munkavállalására. A DEL az elsők között biztosította a lehetőséget, és fokozatosan emelte az import kvótát. A liga csapatai akár 9 külföldi játékost is alkalmazhatnak az induló új szezonban. A svédek is követték a német módszert, sőt, a skandinávok minden korlátot eltöröltek. Az EU-tagállamokból érkező játékosok nem számítanak légiósnak. A svéd siker egy másik tényezője a televíziós jogdíjak nagysága. Minden Elitserien-csapat 2,8 millió euróhoz jut évente csak ebből a forrásból. Ezzel a svédek európai szinten is listavezetők a jégkoronghoz kapcsolódó televíziós jogok értékesítésében. Ez a forrás a svéd csapatok büdzséjében is meghatározó arányt képvisel és így komoly kiegyenlítő hatása van. Mellesleg a sportágon belül ez a médiaszerződés a piac nagyságához és a lakosság számához viszonyítva világviszonylatban is a legjobbnak számít. Fontos tényező még az is, hogy az utóbbi időben Európában a svédek nevelték a legtöbb világszintű játékost. A legutóbbi szezonban 63 svéd kapott szerepet az NHL-ben.
Külön figyelmet érdemel, hogy az országon belül nincs egy kitüntetett hokis régió, hanem a legkisebb városoktól a nagyobbakig a legkülönbözőbb svéd településekről kerülnek ki a jobbnál jobb játékosok. A német DEL-t érintő csődök, pénzügyi problémák eddig többnyire elkerülték a svédeket. Az Elitserien nem válik látványosan szét erős és leszakadó csapatokra. A svéd jégkorong mélységét jelzi, hogy a kiesésről és feljutásról döntő sorozatok is kiélezett csatákat hoznak, gyakoriak az osztályváltások.
Az EBEL fejlődése szintén komoly figyelmet érdemel. Egyrészt jót tett a ligának, hogy a környező országok erős csapatait befogadták, másrészt az erőviszonyokat az olvasóink előtt már jól ismert pontrendszerrel próbálják kiegyenlíteni. Így hasonló erősségű csapatok találkozóit élvezheti az évről évre növekvő számú szurkolósereg.
A kétségkívül legerősebbnek tartott európai liga, a KHL ebben a rangsorban csak a hatodik a kontinensen, dacára annak, hogy az oroszoknál van fizetési plafon és draft is. Azonban a szabályokat számos kivétel enyhíti. A draft nem hasonlítható az NHL rendszeréhez és a klubok a saját maguk által kinevelt legtehetségesebb játékosaikat fel sem teszik a listára. Jelenleg a liga még nem annyira vonzó, hogy a fiatal észak-amerikai, vagy skandináv tehetségek célja a KHL legyen az NHL helyett. Nem csoda, hogy így megmaradt a különbség az igen gazdag sztár klubok és a jóval kisebb költségvetéssel gazdálkodók között.
