Ahhoz, hogy a Boston teljesen megérdemelten nyerte története hatodik Stanley-kupáját, kétség sem férhet. Háromszor is a végsőkig kiélezett szituációban, a hetedik meccsen vívta ki a továbbjutást. Egyedül a Philadelphiát intézte el könnyedén, söpréssel, a Flyersnek a tavalyi 3-0-ról elveszített párharcért vágott vissza. A Vancouver az alapszakasz után a rájátszásban is nagyszerűen menetelt, a legfontosabb meccs nem jött össze. Ahogy azt előre vártuk, a két kapus közti különbség döntőnek bizonyult.

A Keleti Konferenciában a főcsoport-elődöntők hozták az igazi szenzációt. Bár a playoff már teljesen más szezon, mint az alapszakasz, arra azért kevesen gondoltak, hogy a régió két legjobbját, a Washingtont és a Philadelphiát is könnyen intézi el a Tampa és a Boston. A Lightninget nagyszerű alapszakasza után egyetlen győzelem választotta el a döntőtől, de azt a meccset a Bruins nyerte. Talán Steven Stamkos góljai hiányoztak a végén, 18 meccsen csak hat jött össze a fiatal kanadainak.

Nyugaton minden a papírforma szerint zajlott, a 82 meccset az első két helyen záró Vancouver és San Jose jutott a főcsoportdöntőbe, ott aztán a Canucks csak egy győzelmet engedélyezett a Sharksnak, így sokkal pihentebben várhatta a másik ágon csak a hetedik meccsen továbbjutott Bostont.

A döntő is úgy kezdődött, hogy a Vancouver gyorsan lerendezi. Aztán a végéig mindig a hazaiak nyertek, két szoros meccs után a Boston a harmadik és a negyedik találkozón 12 gólt vágott az addig parádézó Roberto Luongónak. De nemcsak a két kapus közti különbség számított. Szembetűnő volt, hogy fináléig 9 gólt és 27 gólpasszt gyűjtő Sedin ikrek a Bostonnal szemben korántsem voltak ennyire eredményesek. Henriknek csak egy gól, Danielnek egy gól és három gólpassz jött össze.

Nem érdemtelenül kapta a playoff MVP-jének járó Conn Smythe-kupát Tim Thomas, a Boston kapusa. A liga történetében ennyi védést kapus még nem mutatott be playoffban, 798 az új csúcs. 0,940-es védéshatékonysága és 1,98-as kapott gól/meccs átlaga is a legjobb lett. A 37 éves kapus elmondta, egész karrierjére a küzdés és a kapaszkodás volt a jellemző, és az abból a szempontból igaz is, hogy 1994-es draftja után – a kilencedik körben, a 217. helyen vitte el a Quebec – csak 2006-tól vált stabil kezdővé.

Thomas mellett David Krejci lett a pont- (23) és a gólkirály (12). Zdeno Chara, aki Niklas Lidström után második európai csapatkapitányként vehette át a Stanleyt, +16-tal nyerte a plusz/mínusz mutatót.  A legtöbb gólpasszt Henrik Sedin (19) adta. Thomas a kapusok számára kiírt – védéshatékonyság, kapott gól/meccs átlag, győzelmek és shutoutok – mindkét kategória legjobbja lett. A fiatal Brad Marchand franchise-rekordot döntött azzal, hogy 19 pontot gyűjtött újoncként a rájátszásban. Mark Recchi Igor Larionov óta a legidősebb játékos, aki gólt szerzett a döntőben, 43 évesen másodszor kupagyőztes.

Boston a sikerrel igazi sportváros lett, hiszen az elmúlt hét évben valamennyi profi sportban sikerült bajnoknak lennie. A vancouveriek nehezen viselték, hogy harmadszor bukták el a döntőt. A szurkolók egy csoportja a vereség után törni-zúzni kezdett a városban. Kanadának így tovább kell várnia, hogy 1993 után megint bajnokcsapatot köszönthessen.