A magyar jégkorong sok tekintetben válaszút elé került, a problémák tán még sosem voltak olyan szerteágazóak, mint napjainkban. Minél hamarabb ki kell dolgozni az átfogó sportágfejlesztési koncepciót, amelyhez konkrét megvalósítási tervet kell készíteni. Nem sokkal később ki kell találni, milyen ligában versenyeztessük felnőtt csapatainkat annak érdekében, hogy ne kelljen minden évben elölről kezdeni az ezzel kapcsolatos gondolkodást. Hogyan oldjuk meg a junior és az ifjúsági bajnokság lassan évtizedes problémáját? Mit kezdjünk az edzőképzéssel és a létesítmények finanszírozásával. Kinek a kezébe adjuk a válogatottak szakmai irányítását? Hol legyenek akadémiák, és mi legyen a dolguk? Megoldások, mint mindig, ezúttal is vannak, ezeket kutatjuk sorozatunkban. Elsőként az első osztályú felnőtt csapatokat működtető egyesületek vezetői beszélnek arról, merre kéne haladni, mik a legfontosabb teendők és elérendő célok, milyen egyéb észrevételeik vannak a témában. Egri Istvánnal, a Miskolci JJSE elnökével nyitunk.
A borsodi sportvezető leszögezi, a magyar jégkorongsport hosszú távú fejlődési lehetőségét tartja szem előtt, és a jelenlegi helyzetből indul ki. Az alábbi javaslatokat teszi. A jégkorong az öt kiemelt látványsportág egyike. A sportág jelentős mértékű pluszforrás bevonásának lehetősége előtt áll. Ennek feltétele, hogy rendezett viszonyok, stabil egyesületi háttér és színvonalas felnőtt, illetve utánpótlás-bajnokságok legyenek.
Egri István szerint ha a szövetség engedi, hogy az egyesületek különböző külföldi bajnokságokban induljanak, a Mol ligát és az OB I.-et amatőr közeli szintre süllyeszti, ezáltal a sportág hosszú távú léte veszélybe kerül, és növekszik az egyesületek körüli bizonytalanság. Romlik az egyesületek forrásszerzési lehetősége és alkuereje. "Televíziós közvetítési jogokat eladni, szponzorokat bevonni csak erős, színvonalas bajnokság mellett lehetséges."
"A lehetséges kitörési pont nem az, ha csapataink különböző bajnokságokban indulnak (EBEL, Nationalliga, szlovák bajnokság stb.), hanem ha a szövetség áll egy erős közép-európai hokiliga megszervezése mögé, amelyben a szövetség, a válogatott és a hazai klubok érdekei érvényesülhetnek. Ennek jó kiindulási pontja lehet a Mol Liga, amely kibővítve szerb, horvát, szlovén, esetleg szlovák és lengyel csapatokkal, megfelelő hátteret biztosítana a hazai játékosok fejlődésének, és marketing szempontból is jelentős értéket képviselhet, amely a régióban jelenlévő cégek számára is eladhatóvá teszi a sportágat." A miskolciak szerint ha az EBEL-hez hasonló pontszámokat alkalmazunk a bajnokságban, akkor biztosíthatjuk az utánpótláskorú játékosoknak is a lehetőséget egy színvonalas bajnokságban. Úgy vélik, mindez megfelelő előkészítés és szervezés után a 2012/13-as bajnoki idényre már megvalósítható.
"De ennek feltétele, hogy a 2011/12-es szezonban sem hagyjuk a Mol Ligát amatőr-félamatőr bajnoksággá silányulni. A Vasas HC kiesése, az UTE körüli bizonytalanság, a Ferencváros helyzete aggasztó, és valószínűleg a Miskolci Jegesmedvék és a Dab.Docler pénzügyi helyzete sem nevezhető stabilnak. A következő szezon tervezése jobbára üres kasszákra, ígérvényekre épít. Ha minden évben hasonló tervezési feltételek mellett kell elkezdeni az új szezont, az a sportág egészére ártalmas. Egy csapatra (Fehérvár), vagy kettőre (ha ideszámítjuk a Dab.Doclert is) nem lehet sem válogatottat, sem megfelelő utánpótlást építeni.
Ha tényleg látványsportként értelmezzük a jégkorongot, a széles utánpótlásbázis és a nagyobb létszámú hazai bajnokság kialakítása elengedhetetlen. De hokiakadémiát, megfelelő utánpótlásbázist csak ott lehet kialakítani, ahol a megfelelő infrastruktúra mellett erős felnőttcsapat is működik, ami képes vonzerőt gyakorolni a fiatalokra. Az igazolt játékosok teljes létszáma (kb. 2075 fő) összességében és lakosságarányosan is kevés, és nem támasztja alá az A csoportos álmokat. Ha nem a szerencsére akarjuk bízni a válogatott sorsát, itt a lehetőség a sportág egészének koncepcionális újragondolására és a feltételek megteremtésére ahhoz, hogy hosszú távon jégkorongnemzetté váljunk.
Az eddig említetteken kívül a pluszforrások bevonásának feltétele, hogy egységes minősítési rendszeren keresztül juttassuk el az egyes pályázatokat a bíráló szervezethez. Ehhez az MJSZ-nek lobbizznia kell annak érdekében, hogy a pályázatokat előzetesen ő maga minősítse a fejlesztési koncepció mentén, hozzáértő szakemberek bevonásával. El kell érni, hogy lehetőség szerint komplett szakmai vertikumokat működtető műhelyek pályázzanak. Ne engedjük sok száz pályázat előzetes minősítés nélküli befogadását, mert ez csökkenti a forráshoz jutás esélyét a valóban szükséges fejlesztésekhez.
Javaslatot kell tenni a létesítmények gazdaságos üzemeltetéséhez szükséges szervezeti átalakításokra, különös tekintettel az infrastruktúra-fejlesztési támogatás bevonására. Erre vonatkozóan figyelembe kell venni a meglévő szervezeteket, segíteni kell a létesítmények tulajdonosait megfelelő, hatékonyan működtethető modellek kidolgozásával. A jégkorong népszerűsítése érdekében javasoljuk megszervezni azon polgármestereknek a találkozóját, akik azokat a jégkorongvárosokat képviselik, amelyek ma a sportág műhelyeinek tekinthetők. E városok vezetői már a találkozó tényével is demonstrálhatnak a jégkorong fejlesztése mellett, és lobbizhatnak a minél nagyobb támogatás bevonása érdekében. Javasolt városok: Debrecen, Dunaújváros, Győr, Miskolc, Székesfehérvár, Budapest azon kerületei, ahol komplett szakmai vertikumok működnek.
A szövetség a jégkorongsport egészéért felelős szervezet. Megértve az egyes egyesületek érvényesülési törekvéseit, úgy gondoljuk, hogy amennyiben a szövetség a fentebb jelzett változtatásokat és javaslatokat támogatja, azok élére áll, az egyes egyesületek támogatását is élvezni fogja, mert egy erős magyar bajnokság és egy erős közép-európai liga mindenki közös érdeke."
