Hári János csütörtökön megállapodott Markus Naslund főmenedzserrel, eszerint a svéd Elitserienben szereplő Modo Hockeyban folytatja pályafutását. A 19 éves magyar csatár lényegében profiszerződést kötött a klubbal. Egy év tengerentúli kitérő után visszatér tehát Svédországba, és vasárnap be is kapcsolódik a felnőttcsapat felkészülésébe.

"Abban maradtunk Markus Naslunddal, hogy egyből a felnőttcsapatnál vesz számításba, egész nyáron velük készülök, és bízom benne, hogy az Elitserienben kezdem a szezont" – nyilatkozta blogunknak az utánpótlás-válogatott kiválósága, aki első magyarként jutott el a kanadai juniorligába, de ott nem sikerült jól az éve, több hónapos vírusos betegség után tért vissza, és néhány meccsnyi játékot követően lábsérülést szenvedett.

Hári János már ezen a héten Örnsköldsvikbe utazik. A klub idén nehéz helyzetbe került, az alapszakasz utolsó helyén végzett, és csak a kiesés elleni körben sikerült kiharcolnia a bentmaradást. Hári egészségileg teljesen rendbe jött, készen áll a komoly munkára. A jó hír kapcsán az elmúlt szezonról is érdeklődtünk nála, arról, milyen tervekkel érkezett a kanadai juniorligába egy éve, és ebből mi vált valóra.

"Nem fogalmaztam meg konkrét célokat, egyszerűen meg akartam mutatni magamat, szerettem volna megtapasztalni az észak-amerikai liga légkörét. Óriási különbség van a svéd és a kanadai kultúra között. Ez megmutatkozik a hokiban ugyanúgy, mint az azt körülvevő világban. Zsúfolt nézőtér előtt zajlanak a meccsek, mindennek megadják a módját. Egyszóval már tizenévesen olyan, mintha ízig-vérig profi játékos lennél. Nagyon érdekes világ ez, mert Svédországban nem övezi akkora felhajtás a juniorligát, és elsősorban a játékosok folyamatos fejlődésére koncentrálnak. Kanadában viszont a győzelem áll a középpontban.

Sajnos a betegség és a sérülés meghatározta a szezonomat. Ahelyett, hogy öt kilóval nehezebben, nagyobb izomtömeggel, megerősödve, megnövekedett sebességgel indítottam volna az idényt, fizikailag rosszabb állapotban voltam, mint egy évvel azelőtt. Amikor kezdtem volna megerősödni és formába lendülni, és jól is játszottam, ismét lesérültem nyolc hétre, utána már nem sikerült visszajönnöm.

Nem vagyok elégedett azzal, amit a játékban mutattam, de büszke vagyok, hogy nem adtam fel, és keményen dolgoztam akkor is, amikor nem ment jól a játék, vagy nem kaptam elég játékidőt. Rengeteget tanultam, és igazán itt vettem észre, mennyi edzés kell ahhoz, hogy valaki topjátékos legyen. Most igazából azt a fizikai állapotomat kell visszanyernem, ahol egy éve tartottam, és a sebességemet kell még fejlesztenem. Most, hogy ismét Európában játszom majd, könnyebb lesz a válogatottba hazautaznom, ha hívnak. Bízom benne, hogy játékommal és eredményeimmel sikerül rászolgálnom erre."