"Ezzel a szezonnal nem lehetünk nem elégedettek, hiszen mind a négy célkitűzést maradéktalanul teljesítette a csapat" – mondta blogunknak Horváth László, a HSC Csíkszereda novemberben kinevezett igazgatója. Hétfőn este Brassóban lett bajnok a csapat, miután hatodjára 6-0-ra megverte a Fenestela Brassót. A finálét így 4-2-vel hozták a csíkiak, és zsinórban ötödször szerezték meg a román bajnoki címet. A Mol Liga és a román kupa után ez a harmadik cím a szezonban. A döntő meccs gólösszefoglalóját itt, az újabb siker utáni interjúkat pedig itt tekinthetik meg. A közös ünneplésre szerda este lesz mód. Horváth Lászlóval a szezon értékelése mellett a jövőről beszélgettünk, amelynek során kitértünk a magyarországi és a romániai jégkorong viszonyára.
"Egy ilyen eredményes szezont nagyon nehéz megismételni, persze szeretnénk, ha évekig tartana a sorozatunk. De minden csapat a fejlődés lehetőséget keresi, mi is más célok után nézünk az eddigiek megtartása mellett. Az utánpótlás-nevelésünkben szeretnénk megerősíteni a szakmai munkát, mert az a célunk, hogy rövid távon két-három fiatalt be tudjunk építeni a felnőtt csapatba. A fiatalok nevelése már eddig is fontos volt a csíkszeredai hoki számára, idén is több korosztályban lettünk bajnokok, és U12-es, U14-es, U16-os csapataink a magyar bajnokságban is szépen szerepeltek.
Arra kell figyelnünk, nehogy még egyszer egyszerre hét játékosunk távozzon egy korosztálytól, ahogy nyáron megtörtént. Ehhez elsősorban olyan feltételeket kell teremtenünk, ami szavatolja, hogy legfeljebb a szokásos egy-egy játékos menjen el.
Elemeznünk kell, hogy miért a legkönnyebbnek tartott cél elérése sikerült a legnehezebben. A román bajnoki címért a Brassóval játszottunk, ők is sokat erősödtek, de a Mol Liga-győzelem utáni űrt nehezen élte meg a csapat, elégedettség lett úrrá a kereten. Ismét bebizonyosodott, a sportban az a szép, hogy semmi nem jön magától. Szerénységre és alázatra mindig szükség van, az első meccsek hozzáállása nem volt megfelelő a részünkről, ez a végére ki is derült.
Nyáron ugyanolyan komoly fizikai felkészülést tervezünk, mint tavaly, más sportágakban már sikeres, profi szakemberek foglalkoznak majd a csapattal. Jövőre is négy fronton kívánunk küzdeni, a Mol Ligában, a román bajnokságban és kupában, valamint a Kontinentális Kupában. A célkitűzés nem változik. Hatalmas terhelés van a játékosainkon, ha jól számoltuk, ebben a szezonban 104 mérkőzést játszott a HSC Csíkszereda, amihez a válogatott játékosoknak még kilenc hozzáadódik.
A felnőtt csapatot egyben kell tartanunk, szerződéshosszabbítások várnak ránk. Előfordulhat, hogy néhány játékos megy, helyükre újak jönnek, de a gerinc marad. A hazaiak közt vannak olyanok is, akiknek érvényes a szerződésük. A légiósokkal még nem tárgyaltunk, az edző személyéről sem döntöttünk, természetesen racionális érv nincs a váltásra. Tárgyaltunk Charles Franzennel a jövőről, de még semmi sem biztos.
Mindenképpen szeretném itt is megköszönni azt a támogatást, amit Magyarországon kapott a csapat. Dunaújvárosban, Székesfehérváron és Budapesten is nagyon komoly biztatásban volt részünk, hálával tartozunk ezért a szurkolóknak. Romániában a jégkorongsport súlypontja Erdélybe tevődött át, Bukarest vesztett az utóbbi években. Az ottani erős csapat helyett Brassó a második legnagyobb központ Csíkszereda után. Komolyan gondolkodnak a jégkorongról, jövőre még jobbak lesznek. Nagyon fontos, hogy előbb-utóbb az utánpótlásra is hasonló erőkkel koncentráljanak. Valami elindult országos szinten is, Marosvásárhelyen kész a jégcsarnok, nemsokára átadják, és Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Székelyudvarhelyen is éledezik újra a sportág.
Nagyon érdekes változás a romániai hokiban, hogy megjelentek a moldáviai csapatok, és középtávon nemcsak a fiataloknál, hanem a felnőtt bajnokság iránt is érdeklődnek, ráadásul már nem csupán a román bajnoki szereplés a céljuk, hanem a Mol Ligát is megcélozták. Orosz játékosokkal megerősített, színvonalas csapataik vannak, az egyik utánpótlás-bajnokságot meg is nyerték Romániában. Galacon is ébred a jégkorong, ők is szívesen csatlakoznának a jövőben a Mol Ligához, de racionális döntést kell hozni a rengeteg utazással kapcsolatban, ami a Mol Liga-csapatokat eddig is jelentősen terhelte. Fontos lenne számunkra, hogy a Steaua magához térjen, a jó hangulat és a sok néző kell a román bajnokságba, mert bizony sajnos a Brassó ellen nem volt telt ház."
Romániai magyar klubvezetőjeként miként gondolkodik arról a kérdésről, miszerint sok tehetséges erdélyi játékos inkább a magyar válogatott mezét választja a románnal szemben? "Nagyon nehéz kérdés ez, elég, ha arra gondolok, mi lesz, ha a gyermekeim felnőnek. Jelenleg egyszerűbb a helyzet, hiszen amíg a két válogatott két különböző értékcsoportot képvisel, amíg ilyen egyértelmű különbség van köztük, addig ez is eldöntheti a kérdést. Hosszú távon viszont fel kell vetni, mi legyen, mert ha mindig elmennek innen a legjobbak, akkor hogyan érjük utol a magyar válogatottat? Erre válaszolni magyar emberként nem tudok.
Romániai klubvezetőként azt mondom, nem mindegy, ki nevel fel egy játékost. Nagyon szeretném, ha a jövőben ingyen, költségtérítés nélkül nem távozhatna senki. Jogos igény, hogy ha egy játékost egy klub vagy az állam pénzén felnevelünk, akkor ellenszolgáltatást kérjünk érte . Ennek a rendezése sok mindent meg is oldana a jelenlegi helyzetben. Ahogy tavaly távozott tőlünk hét játékos, az nem korrekt. Ez hasonló a magyar orvosképzéshez. Az állam sok millió forintért képzi őket éveken át, akik aztán Angliába és Németországba mennek dolgozni a jóval nagyobb fizetés miatt, miközben itthon orvoshiány van.
Saját példámból kiindulva azt mondom, bármilyen országban válogatottnak lenni megtiszteltetés a sportoló számára. Voltam román válogatott, mi ennek fogtuk fel, ennek megfelelően játszottunk. A román válogatottban azért az országért küzdöttünk, amelyhez szülőföldünk földrajzilag tartozik, akkor is, ha a színek nem a szívünknek legkedvesebbek voltak. Amikor később inline válogatottként Magyarország mezében nyertünk, és a magyar himnuszt játszották nekünk, könny szökött a szemembe. A román válogatottban ilyen érzéseim nyilván nem voltak. Frusztrált helyzet ez, valóban, de együtt kell élnünk vele. Szabad országban élünk, ahol szabad emberek dönthetnek saját sorsukról, és azt gondolom, ezt a szabadságot mindenkinek biztosítani kell a jövőben is: hazát és válogatottat is választhassanak maguknak az itt élő emberek."
