"Nem mintha nem bíznék Pat barátomban, de óvatos vagyok" – mondta Fabio Polloni, az olasz válogatott másodedzője, Rick Cornacchia szövetségi kapitány jobbkeze az egyik tematikus olasz honlapnak adott fontos interjújában. Az A csoportba kívánkozó magyar válogatottról Pat Cortina egykori szövetségi kapitány állítólag azt mondta, leszállóágban vagyunk, mert elmaradt a generációváltás. Ahogy már megírtuk, az olasz csapatkapitány, Roland Ramoser visszavonult. A mostani írásból kiderül, hogy további komoly hiányzói lesznek legnagyobb ellenfelünknek. Az első kerethirdetésről tudósítottunk, ahhoz képest máris vannak változások. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy könnyebb dolgunk lesz.
Ramoser mellett még három veterán, Giorgio de Bettin, Stefano Margoni és John Parco sem lesz válogatott. Mindannyian hosszú ideje alapemberek az olasz válogatottban, több tucatnyi A csoportos vb-szereplés és közel tíz olimpia tapasztalata távozik a csapattól a fiatalítás jegyében.
Az olasz válogatott mindig híres volt arról, hogy a tengerentúlon született játékosokat visszahonosította. Így van ez napjainkban is. Mivel a kiöregedő hokisokat minőségileg leginkább az olasz bajnokságban szereplő kanadai-amerikai alapokkal bíró játékosokkal tudják pótolni, több név is felmerült, akik idén idén játszhatnak először IIHF-es rendezvényen. Úgy tűnik, közülük két fantasztikus játékos honosítása még várat magára. David Borrelli útlevelével nincs minden rendben, ezért nem játszhat, pedig négy éve az Asiago meghatározó csatára. Hozzá hasonlóan a brutálisan ponterős Luciano Aquino sem jön Budapestre, akivel előzetesen számoltak, azért is, mert bátyja, Anthony Aquino már olasz válogatott, többek között a rigai olimpiai selejtezőn is ott volt. De az olasz keretben így is lesz 10-12 olyan hokis, aki Kanadában vagy az Egyesült Államokban nőtt fel. A 2010-es németországi világbajnokság részletes statisztikáiból kiolvasható, hogy kulcsembereik jó része így is megmaradt.
Érdemes felidézni Polloni másodedző szavait az Aquino-esetről: "Sajnos nem tud jönni, de az okokat nem ismerem. Csatárgondjaink vannak, egy olyan játékos, mint ő, könnyebbé tette volna a dolgunkat." A hátvédként és centerként is kiválóan használható Alexander Eggerre fentiek miatt most elsősorban csatárként számítanak.
Fentieken kívül hiányozni fog az egyik legtöbbre tartott fiatal csatár, Anton Bernard, akit műteni kellett, és a cikkben nem részletezett okokból kifolyólag Borgatello és Pichler sem áll rendelkezésre. Cristiano Borgatello, a Bolzano hátvédje egyike a négy legjobb olasz bekknek, évek óta az első két sor meghatározó tagja, öt A csoportos vb és egy olimpia tapasztalatát vesztik vele is az olaszok; legutóbb A betűt is viselt mezén. Thomas Pichlerre, a bajnoki döntőbe jutott Val Pusteria csapatkapitányára is számítottak volna a bő keretnél, ő az A csoportba való feljutást kiharcoló csapat tagja volt két éve.
És akkor lássuk, kikkel igyekeznek pótolni a hiányzókat. Az újságíró felvetése szerint a 22 éves Marco Insam lesz a válogatott új sztárja. A nagyon jó testfelépítésű csatár két évig a kanadai juniorligában játszott, tavaly nyáron tért haza az OHL-ből, a Bolzanóban nem sokkal teljesített pont per meccs átlag alatt.
Az edző szerint más tartalékok is vannak a keretben, így még három játékosra hívta fel a figyelmet. Mint mondja, Thomas Larkinnak még bizonyítania kell, de gyors és jó játékintelligenciájú hátvéd. A 20 éves bekk évek óta a tengerentúlon játszik, két éve az amerikai egyetemi bajnokságban. 195 centiméter magas. Nagyon kíváncsiak a szintén 20 éves bekk, Roland Hofer játékára, aki a finn másodosztályban szerepel. Kortársuk, Tommaso Traversa csatárként kap bizonyítási esélyt a tengerentúlról hazajőve. Nagy örömmel beszél a tréner két hátvédről, akik korábban peremembernek számítottak, de idén sokat léptek előre, lehet velük komolyan számolni, így Armin Hofer és Christian Willeit is előrébb léphet a ranglétrán.
A cikkíró azt állítja, Pat Cortina szerint a magyarok leszálló ágban vannak, mivel nem tudják végrehajtani a generációváltást. De Polloni nem hagyja magát becsapni. "Nem mintha nem bíznék Pat barátomban, de óvatos vagyok. Találkoztunk már velük egy EIHC-tornán, tudom, hogy ritka erős csapat a magyar, amely ráadásul otthon játszik a vb-n. És én nem becsülném le a holland és a japán válogatottat sem (a cikk vasárnap került fel a világhálóra, Japán hétfőn este lépett vissza). Ezekkel a csapatokkal játszani ugrás az ismeretlenbe. Az olasz válogatott egyértelmű célja a feljutás, de tudjuk, nagyon nehéz csoportba kerültünk, és elég egyszer hibázni."
Zárjuk azzal ezt a cikket: bár csonka világbajnokság elé nézünk, a végén úgyis mindenkinek a feljutás lesz a célja. Ehhez pedig nekünk le kell győznünk Olaszországot. Örüljünk annak, hogy ők erre a 6-1-re emlékeznek – mozgóképek itt –, de ne feledjük, a két csapat legutóbbi tétmeccsét nagyon magabiztosan nyerték az olaszok, 4-1-re, az összefoglalót itt van. És ez utóbbihoz képest kell nagyon sokat javulnunk.
