"Körülöttem minden rendben van, a szezonom és a liga talán jobb is, mint amit előzetesen vártam. Eddig minden a lehető legjobban megy. Bízom benne, hogy odaérünk a rájátszásra, mert benne van a csapatunkban ez az eredmény. De halkan azt is elárulom, szerintem 99%-ra vehető, hogy a világbajnokságra hazaérek" – mondta blogunknak Kóger Dániel. A 21 éves válogatott csatár nyáron a Fehérvárból a tengerentúli CHL-be szerződött, amely az NHL és az AHL alatti liga. A csatár a vártnál sokkal több gólt és pontot szerez csapatában, a kezdetektől a Laredo Bucks meghatározó embere, az első két sorban szerepel, játszik a speciális sorokban is. 46 mérkőzésen 22 gólt lőtt, 19 gólpasszt adott, 41 pontja van, házi gólkirály, harmadik a csapat kanadai táblázatán.
A jelenleg utolsó Laredo március 27-én játssza utolsó alapszakaszmeccsét, két-három nappal később kezdődik a rájátszás. Reálisan nézve, ha sikerül is bekerülnie a csapatnak a playoffba, az első három helyezett valamelyike ellen az első körben nem sok sansza van a továbbjutásra. Tehát jó esély van arra, hogy Kóger Dániel április első hetében végez Észak-Amerikában, így ha Ted Sator kapitány számít rá, csatlakozhat a vb-re készülő nemzeti csapathoz.
"Nem nagyon tudnám összehasonlítani az EBEL-t a CHL-lel. De vannak egyértelmű különbségek. Itt nagyon sok a fiatal, rutintalan játékos, ezért valamivel mindenképpen gyengébb a színvonal, mint az EBEL-ben. Ez főleg hátvédposzton érezhető. Viszont az is igaz, ha valaki végignézi az Allen Americans játékoskeretét, amely vezeti a ligát, láthatja: szinte minden játékosnak van ECHL-, AHL- vagy NHL-múltja. Az EBEL-ben is megállnák a helyüket. Szezon közben napi egy edzésünk van, 66 alapszakaszmeccs mellett ez bőven elég. A jeges edzések általában hosszabbak, mint otthon, és több a taktikai rész.
Sok Európából is ismert játékos van a CHL-ben, többen az EBEL-ben is megfordultak. Itt játszik például Mihály Árpád jó barátja, akivel az AHL-ben voltak egy csapatban; Kenny Corupe két éve az olasz bajnokságban gól- és pontkirály volt, most az Odessában hokizik. De nem is kell ilyen messze menni, itt van Darryl Bootland és Colton Yellow Horn, akikkel szintén két szezonnal ezelőtt Salzburgban egy csapatban játszottam. Az én csapattársam, Jeff Bes 1993-ban junior-világbajnokságot nyert a kanadai válogatottal, olyan társakkal az oldalán, mint Chris Pronger, Jeff Shantz, Rob Niedermayer és Paul Kariya. Egy szó, mint száz, én elégedett vagyok a CHL színvonalával.
Végül is nem új dolog nekem, hogy a pálya kisebb méretű a tengerentúlon, de emiatt néha még gyorsabbnak érzem a játékot, mint a múlt szezonban. Kevesebb a hely, gyorsabban kell gondolkodni. Elsősorban balszélsőként számít rám az edzőnk. A játék és a feladatom is teljesen más, mint tavaly volt a Volánban. Nagyobb a felelősség rajtam, meccsről meccsre hoznom kell a formát, mert szerencsére abban a sorban játszom, amelytől minden meccsen pontokat várnak. Ahogy az itt megszokott, a hoki teljesen le van egyszerűsítve. Az ellenfél erősségét és játékstílusát figyelembe véve dönti el az edzőnk, hogy az adott meccsen milyen taktikával megyünk ki a jégre. Ez meccs közben is változhat a játék képe alapján. A korongkihozatalok, a letámadások és a különböző játékelemek külön számot kapnak, mindegyikből 4-5 fajtát használunk.
Hogy miben fejlődtem leginkább? Nem tudok kiemelni dolgokat, azt gondolom, a játék összes elemében sokat tanulhattam. Ez annak is köszönhető, hogy bízik bennem az edző, a meccseken 20-25 percet jégen vagyok, az emberelőnyöket is beleértve. Talán a gyorsabb döntéshozatalban és a helyzetek kihasználásában léptem előre főként.
Nagyon szeretnék a hazai világbajnokságon játszani, de ez még attól függ, hogyan szerepelünk az itteni bajnokságban. Egyelőre nem túl fényes a kilátásunk a rájátszásra, de mivel fiatal csapatról van szó, meccsről meccsre látszik a különbség. Már csak a győzelmek hiányoznak. Most utolsók vagyunk, ez azt jelenti, hogy a miénk az az egy csapat, amely nincs a rájátszásban. De a lemaradásunk csak egy-két pont a 7–8. helytől. A baj az, hogy a playoffban az 1. a 8.-kal, a 2. a 7.-kel játszik, szóval ha be is jutunk, az első kör lenne a legnehezebb. Ez viszont azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel a vb időpontjában már nem leszünk játékban. De egyelőre nehéz lenne azt mondani, hogy biztosan hazaérek időben, ha hívnak."
A fiatal csatárt a CHL-ből való előrelépés lehetőségéről is kérdeztük, arról, hogy hová és mennyi idő alatt lehet eljutni ebből a ligából. "Bárhová bármennyi idő alatt el lehet szerződni, a határ a csillagos ég. Ha azt nézzük, hogy nemrég az Odessából felvittek egy kapust az AHL-be, és pár meccs után már a New York Islanders kispadján találta magát, ez tényleg így van. Idén is több játékos kapott lehetőséget az AHL-re, a mi kapusunkat is elvitte a Rangers farmcsapata, az első meccsen játszott is. Minden a teljesítményen és a szerencsén múlik, és persze azon, hogy nem elég egy-két meccsen jól játszani.
Nem titkolom, decemberben nagyon közel jártam ahhoz, hogy az álmom valóra váljon. A Houston Aeros jelezte az edzőmnél, sok sérültjük miatt rajta vagyok azon a listán, amelyikről fel fognak hívni valakit az AHL-be. A szerencse hiányzott ehhez, de még van hátra a bajnokságból, és ha nem is jön össze idén, akkor sem lehetek csalódott. Azt gondolom, amiért kijöttem, a célok, amiket kitűztem magam elé, jól alakultak. A CHL és az ECHL színvonala megegyezik sokak szerint. A nagy különbség az, hogy ők közvetlen kapcsolatban vannak az AHL-lel, könnyebb onnan felkerülni."
A hogyan továbbról is van elképzelése. "A következő szezonra már vannak terveim, az ügynököm több pozitív dolgot is jelzett nekem, de még korai lenne ezeken gondolkodni, mert még ebből a szezonból is nagyon sok van hátra. Az is biztos, hogy nyáron is keményen kell edzenem, bármit is hoz a jövő. A motiváltsággal nem lesz problémám."
