Az elmúlt mérkőzések alapján úgy tűnik, komolyabb ellenállásra képes az UTE fiatal csapata, mint a szezon korábbi részében. A Vasas ellen az utolsó pillanatig volt esélyük a pontszerzésre, az amúgy nagyon jól teljesítő, a Dab.Doclert és az FTC-t is túlórára kényszerítő Fehérvárt rendes játékidőben verték, Miskolcon is vissza tudtak kapaszkodni mínusz ötről 4-6-ra. Ancsin Jánost kérdeztük arról, hol tart a rá bízott garnitúra, és az értékelésen kívül már a következő szezonra vonatkozó tervekről is be tudunk számolni. Pénteken két mérkőzést játszanak az OB I.-ben, mert az FTC hétvégi találkozóit utánpótlásválogatott-beli elfoglaltságok miatt elhalasztották. A Miskolc a Fehérvárt fogadja. A hazaiaknál hiányozni fog Matt Waddell, aki két fordulóval ezelőtt fejelés miatt végleges kiállítást kapott. A fegyelmi bizottság szerdán úgy döntött, a kanadai bekknek csak az automatikus két mérkőzést kell kihagynia. A Dab.Docler az UTE-t fogadja, és mint az a három eddigi középszakaszbeli körben kiderült, komolyan kell venniük a lila-fehéreket.
"Valóban egyre közelebb kerültünk a többi csapathoz a mezőnyben – vágott bele Ancsin János a helyzetértékelésbe. – Mint köztudomású, rengeteg tapasztalatlan fiatallal kezdtük el a szezont, idő kellett ahhoz, hogy felnőjenek a feladathoz. Ma már elmondható, hogy rengeteget fejlődtek, kezdik megszokni a felnőtt mérkőzések légkörét, a sebességet, a fizikai játékot. Összeérett a csapatunk, bár még egyszer sem tudtunk teljes összeállításban játszani. Sokat számított az is, hogy kapusaink is magukra találtak, az utóbbi időben sokszor segítettek a csapaton, így átvészeltük azokat a kritikus perceket, amikor nem találtuk a saját játékunkat.
16-17 éves fiatalokkal a keretben vágtunk neki az évnek, a Mol Liga 4 hónapja alatt nagyon intenzív terhelést kaptak. Minden átmenet nélkül érkeztek a felnőtt bajnokságba az ifjúságiak és a serdülők közül. Nem lehet megspórolni az időt, amíg belerázódnak a felnőtt mérkőzésekbe."
A nagy kérdés az lehet, mennyire megbízhatóan tudja hozni az utóbbi három mérkőzésen mutatott formát a lila-fehér csapat. Vajon mostantól arra lehet számítani a csapattól, hogy mindenki megizzad ellene? "Nagyon érdekes és fájó volt a legutóbbi, miskolci mérkőzésünk. Az előző két fordulóban megsérült két húzóemberünk, Gergely Zsombor és Roczanov Dezső, néhányan egyéb elfoglaltságok miatt nem tudtak eljönni a csapattal. Ennek ellenére úgy indultunk útnak, hogy szeretnénk meglepetést okozni. Aztán ismét sikerült begyűjteni néhány sérülést. Volt szakasza a meccsnek, amikor hat hátvédünk és öt csatárunk volt bevethető, az is előfordult, hogy négy védő mellett egy szem támadó volt a jégen. Az első harmad így is szoros volt, a másodikban kaptunk négy gólt, majd lőttünk hármat, aztán még egy kapuvasat is. A harmadik harmad elején ismét a Miskolc szerzett gólt, de egészen a meccs végéig maradt a 7-4, és csak a legutolsó percekben lett fölényes ellenfelünk győzelme. Úgy érzem, ha tudtunk volna három sorral játszani, sokkal nehezebbé tehettük volna a dolgukat. Most arra kell figyelnünk, hogy a játékosaim hogyan dolgozzák fel ezt a 10-4-et. A magyar hoki eljutott már arra szintre, hogy ha valakinek nincs meg a három komplett sora, akkor nem lehet jó eredményeket elérni. Ha ezzel nekünk sem lesznek gondjaink, akkor mindenkinek kemény ellenfelei lehetünk."
Az elmúlt évszázad játékosa szerint a csapat abban fejlődött a legtöbbet, hogy mostanra a játékosok elhiszik, van keresnivalójuk. "A húzóembereink elkezdtek valóban húzóemberek lenni. Legtöbbjük az elmúlt években csak keveset lehetett jégen, most hirtelen vezérekké kellett válniuk. Ehhez is időre van szükség. Fiataljaink keze korábban megremegett, mára túl vannak több mint negyven felnőtt bajnoki és kupamérkőzésen, kezdeti lámpalázuk elmúlt. Sikerült felvenniük az ifi- és juniorbajnokságénál jóval nagyobb sebességet is.
Nagyon fontos a megfelelő hozzáállás is. Rengeteg mérkőzés, edzés, kilométer és iszonyatosan sok munka van a csapatban. A legfontosabb, hogy játékosaim mára saját maguk számára is bizonyították, érdemes dolgozni, képesek megfelelni a kihívásoknak. Nem ígérhetem, hogy nem szaladunk bele nagy pofonokba, de azt sem titkolom, hogy szeretnénk még idén meglepetéseket okozni. Képeseknek is tartom magunkat erre.
Látni kell, vannak játékosaink, akiknek több fronton is helyt kellett állniuk. Ifjúsági korú hokisaink közül sokan három bajnokságban is játszottak. A 20-22 éves játékosok a csapaton belül az idősebbek közé tartoznak. Ebben a korban általában még nem kap vezérszerepet egy játékos, nálunk nekik – például Németh Péternek vagy Roczanov Dezsőnek – kellett ezt magára vállalni. Nagyon örülök, hogy mostanra eljutottunk oda, hogy néhány játékosom akármelyik másik Mol ligás csapatba is beférne. Ráment erre a szezonunk nagyobb része, de mindenki tudja, hogy vannak dolgok, amiket csak mérkőzéseken lehet megtanulni, és hiába edz valaki éjjel-nappal, fejlődni, rutint szerezni akkor is a mérkőzéseken lehet igazán."
A legfontosabb idei tapasztalatra is rákérdeztünk. "Ha csak egyet lehet mondani, akkor az, hogy Tolnai Attilát nagyon jó volt visszahozni. Egy jégkorongcsapat 20-25 játékosból áll, de kell egy vezér, akit mindenki elfogad. Nálunk, ahol rajta és Davisen kívül mindenki 30 év alatt van, különösen fontos ez. Lehet őt kritizálni, hogy lassú, sokat állítják ki a bírók, de meg lehet nézni, nálunk rend van az öltözőben, minden mérkőzésünkre kiálltunk, mindet végigküzdöttük, akkor is volt tartásunk, ha tíz gólokkal vertek minket. Igazi csapattá váltunk az elmúlt néhány hónap alatt, és ebben Tolnainak óriási szerepe van."
Hogy jövőre mi lesz, azt még nem lehet tudni, és nem is az edző dolga erre most válaszolni. De az idei tapasztalatokból ki lehet indulni, és az edzőnek konkrét elképzelései is vannak. "Az idény elején is elmondtam, ezt mi egyfajta nulladik idénynek tekintjük. A legfontosabb az volt, hogy megnézzük, kikre lehet hosszabb távon támaszkodni. Jelenleg úgy látom, van legalább 10-14 olyan játékosunk, akik ebbe a körbe tartoznak. Őket meg kell tartanunk. Nem szabad megbontani az idei magot, ezek a játékosok végigszenvedték a teljes szezont, akkor vették fel az UTE mezét, amikor sokan itt hagytak bennünket.
Közülük az idősebbek az előbb említett Tolnai és Davis kivételével is jórészt csak 20-22 évesek. Megérdemlik, hogy a jövőben is lehetőséghez jussanak nálunk. Szeretnék két-három olyan 16-17 éves fiatalt igazolni, akik fokozatosan szokhatják meg a felnőtt bajnokságot, továbbá 2-2 meghatározó hátvédet és csatárt, elsősorban külföldieket. Ilyen játékosokra mindenképpen szükségünk van, hiszen ők azok, akik segíthetnek átvészelni a mérkőzések nehezebb periódusait."
Ancsin nem titkolja, szeretnének egy külföldi edzőt is a felnőtt csapathoz hozni. "Sok oka van ennek. Egyrészt túl sok mindennel kell foglalkoznom a klubon belül, és bár úgy érzem, képes vagyok arra, hogy megmutassam és elmagyarázzam a játékosoknak, amit jónak látnék tőlük a mérkőzéseken, egész egyszerűen nem tud egy ember ennyi feladatot jól ellátni. Másrészt a játékosok jó része régóta ismer engem, pontosan tudják, meddig lehet nálam elmenni. Nagyon nehéz szezonunk volt, sokszor nem is edzőre volt szüksége a csapatnak, hanem pszichológusra, jobb híján az is én voltam. Ne kerteljünk, idén az UTE amatőrcsapatként játszott a bajnokságban. Kevesen vagyunk, és azok, akik jönnek edzésre, mérkőzésre, csak köszönetet kaphatnak ezért. Nincs eszköz a kezünkben, amivel fegyelmezhetnénk, jutalmazhatnánk. Mindezt együtt éltük meg, így sokszor akkor sem tudok kiabálni a játékosaimmal, amikor arra lenne szükség."
Hogy a terv mennyire reális, az nagyban függ az adótörvényektől is. "Szerintem a kulcs a négy meghatározó játékos leigazolása. Ha ők megvannak, akkor olyan középcsapattá válhatunk, amely ellen senki nem mehet biztosra. Sokat dolgozunk azért, hogy biztosítsuk az ehhez szükséges hátteret. Sajnos nem könnyű most a pénzszerzés, mindenki kivár, szeretné látni, hogy az adótörvény módosításaiból mi megy át, mi nem. Gyakorlatilag megállt a szponzoráció. Reméljük, rövidesen így vagy úgy el fognak dőlni a dolgok, és akkor végre ismét érdemben tudunk tárgyalni a lehetséges támogatókkal."
