A Mol Liga- és az EBEL-mérkőzések dömpingje közben visszatekintünk – nem utoljára – a múlt heti jesenicei tornára, ahol a magyar válogatott várakozás fölött szerepelt. Ladányi Balázs az itthon maradók között volt, tévén követte az eseményeket. Véleményére ettől függetlenül ezúttal is számítottunk, a tőle megszokott módon értékelte a látottakat.
"Nagy örömmel néztem a három jesenicei mérkőzést. Szlovénia ellen remek védekezést mutatott be a csapat, a másik két mérkőzésen elért eredmény pedig igazi bravúr. Megemelem az összes kalapomat a válogatottban játszók előtt, szépen teljesítettek. Egyedül a szlovének ellen éreztem, hogy nagy a különbség, ha azon a meccsen Hetényi Zoltán nem véd olyan jól, vagy nekik több szerencséjük van, akkor beindulhatott volna a gólgyártás, és nagy különbségű vereség lehetett volna a vége. De nem így történt, végül egy góllal megúsztuk, ami szép produkció, mert kemény Szlovénia volt a túloldalon.
Nagyon jó az egészben, amit pár éve nem mondhattunk el, hogy végre tényleg igazi versenyhelyzet van a válogatott keretbe kerülésért. Ez nyomja előre a játékosokat, és olyan teljesítményre sarkall mindenkit, amilyet a múlt héten láttunk. Úgy látom, ez csak az egyik összetevője a mostani sikernek. Nagyon fontos, hogy egyre több csapatnál ismerik fel, jó edzőt kell hozni. Dunaújvárosban két éve szakítottak a szlovák vonallal, érkezett egy kanadai edző, aki gyökeres változást hozott magával. Látható, Miskolcon néhány hónap alatt mit jelentett, hogy kanadai edzőjük van, és a játékosoknak most csak a jégkoronggal kell foglalkozniuk.
A szlovák út jó volt a magyar hoki fejlődése szempontjából, de már hamarabb meg kellett volna köszönni annak a vonalnak. Ha eredményt akarunk elérni, az már kevés. Nekünk nem azt a hokit kell játszanunk, mert a továbblépésünkhöz nem elég. Majdnem biztos vagyok benne, ha nem érkeznek hozzánk tengerentúli edzők, akkor nem jutottunk volna fel az A csoportba. A szlovák mesterek megtanítottak minket játszani, sokat köszönhetünk nekik, de a további sikerekhez ma már nem erre van szükség. Sokkal egyszerűbb, letisztultabb hokit kell játszanunk, az vezet eredményre.
Régen kicsit lenézően antihokinak neveztük ezt a tengerentúli stílust, amikor rádobáljuk a palánkra a korongot, és utánamegyünk. De az idő azt mutatta, hogy ez az egyszerű játék a legeredményesebb, és mi is ezt tudjuk a leghatékonyabban játszani.
Örömmel látom, hogy ismét felnőtt egy generáció Dunaújvárosban a feladathoz, és kopogtat a válogatott ajtaján. Vannak a feladatra alkalmas játékosok a Ferencvárosban és a Vasasban is, és meg kell említenem a miskolci Láda Balázst is, aki egyáltalán nem lógott ki a csapatból, hajtott, ütközött végig, nem hibázott a védekezésben. Neki is sokat jelentett, hogy profiként jégkorongozhat, és megfelelő edző tartja az edzéseket a klubjánál. Ha így mennek tovább a dolgok, előbb-utóbb mások is feltűnhetnek, mert elkezdeni keményen dolgozni sosem késő, és mindig megvan az eredménye.
Örömmel olvasom, hogy Magosi Bálinték is látják, még többet és még keményebben kell dolgozniuk, mint eddig. Mert mindig mindenki tud fejlődni, és csak akkor jönnek az eredmények, ha az ember egyre többet hozzá tud tenni. Bízom benne, ezt nem csak nyilatkozzák, hanem komolyan is gondolják, és tényleg tudatában vannak annak, hogy nincs más út, mint az előre.
Igen, egyértelmű, nekik is még jobbnak kell lenniük, ha komolyan gondoljuk, hogy még egyszer az életben fel akarunk kerülni az A csoportba. Mert a magyar jégkorongnak nem lehet más célja, mint hogy a divízió 1 élmezőnyében szerepeljen folyamatosan, és ha lehetőség adódik, és szerencsénk is van, egyszer-egyszer feljussunk az elitbe.
Jó úton haladunk, biztatónak látom a jövőt, fontos volt, hogy a fiatal válogatott mindhárom mérkőzést nagyon jól bírta erővel, és közben az eredmények is jobbak lettek a vártnál. Ahogy Ljubljanában láttuk, fontos volt a szlovén válogatottnak, hogy legyen egy hatékony fiatal soruk a világbajnokságon, amelyik lendületet ad. Egy ilyen minőségű sort nálunk is lényeges lenne megtalálni. De látszik, előbb-utóbb meglehet az is.
Az is fontos, hogy tudjuk helyén kezelni a magyar hokit. Ilyen múlttal, ilyen körülmények között, ilyen játékos- és edzőállománnyal nem kell stabil A csoportos tagságról beszélni. De egyszer-egyszer fel tudunk ugrani, és amikor lehetőség adódik, akkor élni kell vele. Amíg nem tudunk dominálni egy A csoport végi csapat ellen, addig sem szabad feladni, mert bármikor lehet nyerni egy jobb csapat ellen is, ezt már mi is sokszor bizonyítottuk.
Az EBEL-ben a Fehérvár és a Salzburg játékerejét és lehetőségeit nem lehet összehasonlítani. Mégis többször le tudjuk őket győzni idehaza, és legutóbb kint is vezettünk nem sokkal a vége előtt. Pedig a kapura lövések számában óriási fölényük volt, nagyjából 60:20-ra vezettek ebben. Mégis majdnem nyertünk. Ezt csak azért hozom példának, mert az olasz és a magyar válogatott között nincs ekkora különbség."
A témához tartozó érdekes olvasmány jelent meg a Dab.Docler hivatalos honlapján, ahol a klub hat válogatott játékosa értékeli a szlovéniai túrát.
