A legjobb csapat nyerte a Telenor Hoki Kupát Székesfehérváron, Ausztria mindhárom mérkőzését hozta, nekünk sem volt igazi esélyünk ellene. Gond nincs, sokat gyakoroltunk, a keret Mol ligás tagjai is ismerkedhettek a ritmussal, amelyben rendszeresen kellene jégkorongozniuk. Hogy kik azok, akiknek helyük lesz a jövő tavaszi vb-keret harmadik-negyedik sorában, arról szerintünk korai még beszélni. Már csak azért is, mert decemberben újabb EIHC-torna vár ránk, Ausztria mellett Szlovénia és Norvégia lesz ellenfelünk, vagyis a mostaninál is nehezebb dolgunk lesz a szomszédban.

Az első harmadot úgy kezdtük, mintha a Sapa Fehérvár AV19 játszana valamely izmosabb EBEL-es ellenfelével. Az osztrákok nekünk rontottak, nyomoztuk a korongot, viszonylag ritkán találtuk meg. Az első gólt a negyedik percben ütötte Oraze, a másodikat a hetedikben Rotter, már attól kellett tartanunk, hogy jön a többi is hamar. Nem jött, összeszedtük magunkat, apránként felvettük a ritmust, lassan nekünk is lettek helyzeteink. Az egyiket ki is használtuk, az ellenfél rossz cseréjének hála Ladányi vitte el a korongot, és ha már nála volt, be is vágta. Ezek után nem a különbség növekedésétől kellett tartanunk, inkább azért drukkolhattunk, hogy egyenlítsünk, hiszen megvoltak a lehetőségeink. Nem ment be semmi, 1-2-nél következhetett a szünet.

A második felvonás első perceiben megint az ellenfél dominált, nemcsak hátrányban, egyenlő létszám mellett sem nagyon bírtunk kijönni a harmadunkból. Lövöldöztek az osztrákok, mintha ezért fizetnék őket, Hetényit kétszer is fejbe találták, gólig szerencsére nem bírtak jutni. Mi sem: nagyjából a felétől egyenrangú partnerek voltunk ismét, de próbálkozásaink vagy mellé mentek, vagy védett Swette kapus.

A harmadik húsz percben mindkét gárda óvatosan kezdett, itt is és ott is voltak lehetőségek, mi nem használtuk ki a mieinket, Oraze igen az övéik közül az egyiket, kettős emberelőnyben. 1-3 után sajnos már nem bírtunk újabb lendületet venni, nem jött be semmi, sem fórban, sem öt az öt ellen. A kapuslehozatal sem segített rajtunk, maradt a mínusz kettő, a második helyen végeztünk.

A nap másik találkozóján az eddig pont nélküli Franciaország viszonylag simán verte Japánt. A távol-keletiek az A csoportosok 2-0-s előnye után ütötték első góljukat, de egyenlíteniük sehogy sem sikerült, a vége 4-2 lett. Ekkor dőlt el, hogy rendes játékidős győzelmünk esetén nem kellene számolgatnunk, nyernénk, és az is, hogy vereség esetén is egyik legnagyobb divízió 1-es riválisunk előtt végeznénk.

A torna legjobb kapusává a japán Fukufijit választották, a legjobb hátvéd a francia Hecquefeulle, a legjobb csatár az osztrák Raffael Rotter lett. A kupa legértékesebb hokisának díját Ladányi Balázs kapta, aki csapatunk összes mérkőzésén ütött gólt.

Ted Sator a Sport1-nek egyebek közt azt mondta, nagyjából tizenkét hely kiadó a válogatott keretében a budapesti divízió 1-es világbajnokság előtt, és a most kipróbált fiatalok közül többen is nagyon biztató teljesítményt nyújtottak.

Eredmények:

Ausztria–Franciaország 4-3
Magyarország–Japán 2-4
Ausztria–Japán 4-0
Magyarország–Franciaország 5-2
Japán–Franciaország 2-4
Magyarország–Ausztria 1-3

A vége: 1. Ausztria 9 pont, 2. Magyarország 3 (8-9), 3. Japán 3 (6-10), 4. Franciaország 3 (9-11). A hárompontosak közt az egymás elleni eredmények döntöttek.