A Fehérvár-farm 7-0-ra verte az utóbbi időben jó játékot nyújtó Steauát a Mol Liga keddi fordulójában. Az EBEL-játékosok húzták a csapatot, Fodor Szabolcs mesterhármast szerzett. A csatár egy év Mol Liga-szezon után tért vissza az osztrák nyílt bajnokságba, de a farmba is visszajátszik. Eddig 10 EBEL-meccsre nevezték, 2 gólpassz áll neve mellett, a Mol Ligában mérkőzésenként egy gólt lő átlagban, három gólpasszt is adott. Az egykori magyar gólkirály a Starsban az előző idényben 48 mérkőzésen 39 pontot szerzett. Arra is választ kerestünk, hogy ha itthon megy, az EBEL-ben miért nem megy annyira.

A ferencvárosi nevelésű csatár a 2001/02-es szezonban 19 mérkőzésen 21 gólt lőtt, amivel gólkirály lett, emellett 16 gólpasszt adott, 37 ponttal zárt. Mellékszál, de érdemes ismét megjegyezni, milyen különbség van az akár csak nem egészen tíz évvel ezelőtti és a mai állapotok között. Akkori egy-két élcsapatunk játszott nagyjából 15 meccset a magyar bajnokságban és mintegy ugyanennyit az interligában. Tavaly EBEL-eseink játszhattak 58 mérkőzést az osztrák bajnokságban, 7-et a magyarban, Mol ligásainknak 26 meccs jutott optimális esetben a közös bajnokságban, 20-25 az OB I.-ben. Idén az itthon játszók mérkőzésszáma tovább emelkedik.

Térjünk vissza Fodor Szabolcshoz: "Nem a közelmúltban szereztem utoljára mesterhármast, talán még az EBEL-korszak előtt a Volánban, az OB I.-ben. Ez már jó néhány éve lehetett, különben pontosabban emlékeznék. 2002-ben gólkirály lettem az FTC színeiben. Abban a szezonban Ancsin Lászlóval játszottam egy sorban végig, nagyon jó passzokat adott, engem meg vitt a fiatalos lendület, csak be kellett lőnöm a helyzeteimet. Gólkirályként leigazolt az Alba Volán, fiatalon komolyabb csapathoz kerültem. Itt válogatott játékosok tömkelege mellett kevesebb jégidőt kaptam. Az OB I. mellett az Interligában is játszottunk, nem elsősorban a gólokat várták tőlem, elégedettek voltak teljesítményemmel. Egyre jobban ment, az Interliga-alapszakaszban nekem volt a legtöbb gólom, ez már Pat Cortina érkezése után történt. Igaz, Ocskay Gábor és Palkovics Krisztián ekkor hónapokat hagyott ki.

Éreztem, töretlen a fejlődésem és az elfogadottságom is, jó helyem volt a csapatban. Nagyon szerencsétlen időpontban kezdődött a kálváriám a vállammal, erre két szezonom ráment. Először kiment a vállam, fájt, próbáltam túllépni rajta, de sok mérkőzést ki kellett hagynom, utána is csak vergődtem vele. De igyekeztem végigjátszani így azt az évet. A következő szezonban nem lehetett tovább várni, meg kellett műteni. Erre a 2005-ös vb után került sor. Olyan súlyos volt a helyzet, hogy a vápát a csípőcsontomból kellett pótolni, hat és fél órás műtéten estem át. Egyértelműen a hoki miatt történt ez a beavatkozás, valamiért lekopott vagy letört ez a csontom. A műtétet rehabilitáció követte, azóta rendben van a vállam, nyugodtan mondhatom, jobb, mint előtte volt.

De a pályafutásomat megtörte az elvesztegetett másfél-két szezon. Ezt követően nem kaptam annyi sanszot, hogy folyamatosan játsszak, mint előtte. A klubcsapatban sem tudtam visszaverekedni magam az első három sorba, és tudjuk, hogy a negyedik nem játszik végig a mérkőzésen, így a góltermelés sem ment olyan ütemben. Emiatt a válogatottból is kimaradtam, néhány évig a közelébe sem kerültem. Az A csoportos vb előtt végig jól ment, nagyon jó formában voltam, a finneknek gólt is lőttem, de végül én lettem az utolsó kimaradó. Ahogy idén is az utolsó szűkítésnél maradtunk ki Benk Andrással együtt az utazó keretből.

A Mol Liga és az EBEL között nyilván jelentős különbségek vannak. Az EBEL-ben nagyobb az iram, a taktikai fegyelem, jobb játékosok és edzők vannak, a légiósok az európai topligákból, az NHL-ből és az AHL-ből érkeznek, a kapusok is sokkal jobbak, rutinosabbak. Szóval egyértelműen jobb ez a liga, de ezen senki nem csodálkozhat, mert sokkal több pénz is van benne. Ezzel együtt a Mol Ligát nem szabad lebecsülni, mert az is egy értékes, jó bajnokság, amely folyamatosan fejlődik. Ahhoz, hogy a két liga közötti teljesítményemet reálisan össze lehessen hasonlítani, az kellene, hogy az EBEL-ben ugyanúgy az első három sor valamelyikében szerepeljek tartósan, mint tavaly a Starsban a Mol Ligában. Idén az EBEL-ben két olyan mérkőzés volt, amikor végig játszottam. Ha egy meccsen 4-5 cserére küldenek be, nincs esélyed maradandót alkotni.

A Linz és a Vienna Capitals ellen sok hiányzónk volt, végig a jégen voltam, de egyáltalán nem rossz, hogy utána kedden a Mol Ligában is játszhattam a Steaua ellen. Ezzel semmi probléma, egy jégkorongozó örül, ha játszhat, ha minél többet lehet jégen, ez a sava-borsa az egésznek. Ugyanolyan jó élmény a Mol Ligában meccset játszani, mint az EBEL-ben, legfeljebb a hangulat kicsit más. Amikor kevesebbet játszunk az EBEL-ben, akkor kifejezetten jót tesz a játék a farmcsapatban, visszajön a meccsrutin. Örülök, hogy a Steaua ellen sikerült három gólt szereznem, ez az önbizalmamnak is jót tesz.

Nem adtam fel, hogy hat év szünet után újra világbajnokságra mehessek. Szerintem ez minden jégkorongozó álma, én is úgy indulok neki, hogy beverekszem magam a végső keretbe, de ezzel szerintem mindenki így van. Nagy lesz a verseny a csapatba kerülésért, remek dolog hazai vb-re menni. Ha sanszot kapok, mindent megteszek, hogy bizonyítsak."