A szezonban eddig 17 fiatal hokis debütált a Mol Ligában. Közülük nyolcan nemrég tértek haza külföldről. Az idén amúgy is sok idegenben edződött utánpótláskorú hokisunk igazolt magyar csapathoz, az újoncokon kívül még öten. Az ő teljesítményükről szól ez a cikk.

Ezen a nyáron sok külföldön játszó fiatal tért haza a világ minden részéről, a tengerentúlról, Svédországból, Szlovákiából, Oroszországból. Többen vannak köztük, akikkel szemben nagyok voltak a közvélemény elvárásai. Előéletük, a világ legjobb hokiországainak korosztályos bajnokságaiban produkált mutatóik alapján nem kevesen arra számítottak, itthon egyik pillanatról a másikra sztárstátusba verekszik magukat. Ez egyelőre nem történt meg: rutinos, felkészült, erős felnőttek között jégkorongozni nem ugyanaz, mint kitűnni a hasonló korúak közül. Földrajzilag messze van, mégis: gondoljunk az NHL-re, ahol a draftolt fiatalemberek töredéke kap csak szerződést, és igen ritka, hogy egy tinédzser azonnal meghatározó szerepet játsszon csapatában. Magyarán: azt gondoljuk, a tudás és az akarat akkor tör utat magának, ha kitartással párosul. De lehet, hogy ehhez néhány meccs vagy egy egész szezon sem elég, két-három év is beletelhet, mire megjön a siker. Ennek jegyében szurkolunk minden tehetséges fiatalnak.

Már az örvendetes, hogy az OB I.-es csapatok mindenkinek lehetőséget adtak a bemutatkozásra. Öten közülük már játszottak korábban is a felnőttek között. Az első táblázatban azokat írtuk össze, akik ebben a szezonban mutatkoztak be a magyar élvonalban. Látható, hogy húzóemberré nem sokuknak sikerült válni, csapata meghatározó játékosai közé csak Kiss Dávid tartozik, aki fontos szerepet tölt be a Fehérvár-farm első sorában, és nagy számban szerzi a pontokat.

Kiss Dávid 16 éves korában ment először külföldre, azóta három országban három hokikultúrával ismerkedett meg. "2006-ban Szlovákiába mentem, a HK Trnava korosztályos csapatában játszottam. Ez nagyon jó volt, rengeteg meccsen jégre léptem, ami ebben a korban nagyon fontos. A szezonban 55 körüli mérkőzésem volt, idehaza feleennyi lett volna. Aztán két évet Salzburgban töltöttem, jó néhány magyar játékossal együtt. Jó volt a háttér, profi munka folyt, megtanultam, hogyan kell szárazon edzeni. Amerikában a gyors, ütközős hokit ismertem meg. Megérte mind a három helyre elmenni, mert mindenhol tanultam valamit. Ha újrakezdhetném, ugyanígy csinálnám.

Sőt a mai fiataloknak is ajánlanám, hogy menjenek ki, találkozzanak különféle hokikultúrákkal. De ahhoz, hogy valaki megragadjon kint, 14-15 évesen kell elmenni, mert jellemzően három év után már nem számít az ember külföldinek, ez később fontos lehet. A sikeres fejlődés hozzáállás- és csapatfüggő. De persze azt sem mondhatjuk, hogy a légióskodás az egyetlen járható út. Sok olyan fiatal játékos is szerepel a Mol Ligában, aki végig itthon volt. És én sem tartom visszalépésnek, hogy most a Fehérvárban játszom. Sok játékos van az idősebbek között is, akik ma már példakép értékűek, pedig soha nem játszottak külföldön. Az tehát nem jelent problémát egy jégkorongozó életében, hogy hol nő fel. Tavaly sokan kimentünk, de idén sokan visszajöttünk.

A farmcsapatban egyetlen célunk és álmunk van jelenleg, az, hogy beférjünk az EBEL-keretbe. Tisztában vagyunk vele, még távol vagyunk attól, hogy ott erősítést jelentsünk. De a távolság ledolgozásában az is sokat segítene, ha néha velük edzenénk. Most úgy látom, egy-két évnek el kell még telnie, hogy számoljanak velünk."

A magyar bajnoki újoncok közül Dancsfalvi Norbert a szlovák másodosztályú, Pilcsik Tamás a német negyedosztályú felnőtt bajnokságban szerepelt már korábban. Dancsfalvi lendületes és erőszakos játékával hamar belopta magát a ferencvárosi szurkolók szívébe, ponterősségére sem lehet panasz. Vele arról beszélgettünk, miért nem sikerült generációjának a külföldön eltöltött évek után kint beilleszkedni a felnőtt ligákba.

"Egyértelműen az a legkritikusabb szakasza egy jégkorongozó pályafutásának, amikor a junior korosztályból kiöregedve egy felnőtt csapat keretében kell kiharcolnia a helyét – értékelte a helyzetet Dancsfalvi. – Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy a HC Kosicéről vagy az FTC-Orangewaysről van szó. Amikor a kassai juniorcsapatba kerültem, akkor nyerték meg a szlovák bajnokságot. Egy vagy két játékos kapott azóta szerződést a klubtól, jégidőhöz alig jutnak, a negyedik-ötödik sorban számolnak velük.

Mindenhol idősebb, tapasztaltabb játékosokkal kell megküzdeni a helyért, őket kell legyőzni, akik lehetnek akár válogatottak is, és esetenként 10-15 szezonnyi rutinjuk van, ami nagy előnyt jelent. Természetesen az edző is jobban bízik bennük, rájuk tud építeni. De a fiataloknak nincs okuk feladni a harcot, mert a mai öregek jó része is így került be a keretbe, mnt ahogy mi szeretnénk most. Én is azért jöttem haza sokévnyi szlovákiai légióskodás után, mert az extraligás csapatoknál nagyon kevés szabad hely van, a hazai fiatalok is alig-alig érnek oda. A Mol Ligában is tudok fejlődni, ez a liga a szlovák 1. liga, tehát a másodosztály szintjén van. Az itteni első 4-5 ott is az élmezőnyben szerepelne, egyedül az UTE lógna ki ebben a pillanatban lefelé. Sokat korcsolyázó, ütközős bajnokságból jöttem a Mol Ligába, úgy látom, itt is sokat tudok korizni, jól bírom fizikailag. Bár voltak hajtós meccseink, a tempó néhány összecsapásunkon alatta van a szlovák 1. ligáénak.

A Ferencvárosban nekem is meg kell még dolgoznom a helyemért. Eddig a tízből két mérkőzésen játszottam végig mind a három harmadban, az UTE és a Fehérvár ellen. Ezeken a találkozókon szereztem mind a hat pontomat. A Vasas elleni tévés meccsen is csak két harmad jutott nekem, illetve a legvégén visszatett a svéd edző. Szépen, lassan kell beilleszkedni, ehhez türelem és alázat kell, de előbb-utóbb megjön a kemény munka gyümölcse. Nem lehet elvárni, hogy egy rutinos játékost kitegyenek előlem, nekem kell bebizonyítanom, hogy jobb vagyok, hogy alkalmas vagyok a feladatra. Ha ehhez csak két harmadot vagy öt cserét kapok, akkor annyi idő alatt.

Persze a feljebb lépéshez egy csatár esetében mindenképpen kellenek a megszerzett pontok, ezért élni kell a lehetőségekkel, készen kell állni mindig, ami nehéz feladat. Hakan Nygren a mai napig kevergeti a sorokat, sokszor nem tudom előre, milyen társakkal megyek jégre, akár meccsen belül is változtat."

Azok a mezőnyjátékosok, akik idén mutatkoztak be a felnőttek között:

(Jelmagyarázat: M: játszott mérkőzések száma, G: gól, A: gólpassz, P: pont, L: összes lövés, L%: lövéshatékonyság. Dőlt betűvel szerepelnek azok, akik tavaly külföldön játszottak.)

Örömteli, hogy sok fiatal magyar kapus véd a Mol Ligában, de közülük csak a 16 éves Vay Ádám újonc. A Pozsonyból Székesfehérvárra hazatérő ifjúsági válogatott kapus már az EBEL-keretbe is bekerült, szorgalmát dicsérik edzői. Fontos, hogy a sok kapott gól ne szegje kedvét, önbizalma ne csorbuljon.

Kapusok:

(Jelmagyarázat: N: mérkőzésre nevezések száma, M: játszott mérkőzések száma, L: összes lövés, V: védés, G: kapott gólok, %: védéshatékonyság, MG: meccsenkénti kapott gólátlag.)

Az idén hazatérő légiósaink, akik korábban már játszottak az OB I.-ben