Az eddigi 38 Mol Liga-mérkőzés elemzése nyomán kijelenthetjük: megalapozottan érzik úgy a csapatok, hogy a játékvezetők nem egyenlő mércével mérnek. Meglepő, hogy mindez valamennyire normális, de legalábbis szokványos, az NHL-ben is így van ez. De mégsem ennyire. A tengerentúlon nagyjából 12%-kal kapnak több büntetést a vendégcsapatok, mint a hazaiak. A Mol Ligában ugyanez az arány 33%, ha a magyarországi csapatok romániai vendégszereplését nézzük, ott 65%. Sok szám következik alant.

A magyar játékvezetők megítélése évek óta ellentmondásos. Két éve szisztematikus munkába kezdett Árkovics Miklós és csapata, állandó a fiatalítás, egyre magasabbak a követelmények. Talán ennek is köszönhetően az új szezonban a megszokottnál némileg kevesebb szó esik a zebrákról, még akkor is, ha volt egy-két mérkőzés, amelyen előfordultak vitatott ítéletek. A csapatok leginkább arra panaszkodnak, hogy a magyarországi és a romániai bírók másképpen vezetnek, és a közös bajnokságban idegenben nagyon nehéz nyerni, mert erősen megfújják a hazai pályát.

Kezdjük a száraz tényekkel. A nemzetközi összehasonlító adatok alapján egyértelmű tendencia, hogy a vendégcsapatokat több kiállítással sújtják a játékvezetők. Az NHL-ben, a világ legjobb bajnokságában 12%-kal több kiállítást adnak az idegenben játszó csapatoknak. A Mol Ligában ez az adat 33%, ami sok összetevőből jön ki. Két ország csapatai versenyeznek, és óriási különbség van a játékvezetői megítélés között attól függően, mely országban ki az ellenfél. A cikkünkben leírt számadatokat érdemben nem kívánjuk értékelni, kommentálni, szimplán leírjuk, mit mutatnak eddig.

Amikor a hat magyarországi csapat (HUN) a három romániai induló (ROM) valamelyikével játszik, nagyobb a különbség. Magyarul: a hazai játékvezetők nagyobb arányban állítanak ki a vendégcsapatból, ha az az ország határain túlról érkezik. A HUN–HUN és a ROM–ROM meccseken konszolidált 16%-os adat jön ki, ennyivel többet ülnek a vendégek játékosai.

Most következik a feketeleves. A magyar bírók kétszer annyival többet állítanak ki a romániai csapatokból (HUN–ROM: 33%), mintha magyar a vendég (HUN–HUN: 17%), de ez a 33% éppen megegyezik a teljes Mol Liga-átlaggal. A romániai zebrák országukon belüli mérkőzésen az NHL-átlag alatt segítik a hazai csapatot (ROM–ROM: 10%), ám ha Magyarországról érkezik az ellenfél, 6,5-szeresére emelkedik ez az érték (ROM–HUN: 65%). Azaz a magyarországi csapatok 65%-kal több kiállítást kapnak Romániában, mint a romániai csapatok, és a vendégcsapatok összesen 49%-kal többet, ha a másik országból érkeznek. Ezeknél az adatoknál a fegyelmi büntetések perceit nem számoltuk be.

38 mérkőzést játszott eddig a 9 csapat a Mol Ligában. Ebből 15 magyarországi és 3 romániai bajnoki volt, azaz 18 mérkőzés országhatárokon belül zajlott. Magyarországon 9-szer, Romániában 11-szer szerepeltek szomszédos országbeli csapatok.

A 38 mérkőzésen hazai csapatoknak 722, vendégeknek 1056 büntetéspercet osztottak ki a játékvezetők, azaz idegenben 46%-kal több kiállítást kapnak a csapatok. Ha a teljes büntetéspercekből levonjuk a fegyelmi büntetéseket, tehát azokat az időket, amelyek a jégen nem okoznak létszámhátrányt, akkor 696:522 az idegenbelieknek az arány, tehát még így is a már említett 33%-kal több kiállítással sújtják a vendégcsapatokat.

Az alábbi táblázatunkból az is látszik, hogy nincs az a büntetésfajta – 2, 5 perc, fegyelmi (10), végleges fegyelmi (VF, 20), végleges kiállítás (VK, 25) –, amelyből ne a vendégek kaptak volna többet. Amiről eddig szó volt, az – és még jó néhány érdekes adat – táblázatos formában a képre kattintva tekinthető meg.

Mivel hosszú cikkünkben a ROM-HUN viszonylat 65%-a a legelgondolkodtatóbb adat, kiszámoltuk, hogy a 11 ilyen mérkőzésen mennyit játszottak ténylegesen előnyben a csapatok. Az otthon játszó romániaiak mérkőzésenkénti átlagban valamivel több mint 14 percet nettó előnyben tölthettek a jégen, míg a vendégek 8 perc 12 másodpercet. A differencia 70%, ez szinte hihetetlen különbség. A kettős emberelőnyöknél még szembetűnőbb az adatsor. Míg a romániai csapatok a 11 meccsen összesen 758 másodpercet játszottak kettős emberelőnyben, addig a magyarországi vendégek 158-at.

A fegyelmi büntetések közötti eltérés is brutális. Országon belüli meccseken 5-5 darab 10 perces fegyelmit osztottak ki eddig a bírók, a nemzetközi találkozókon 5-17 ez az arány. VF és VK összesen 2-2 volt országon belül, 3-5 az országok között, tehát itt is jelentős a vendégdeficit.

Az eddigiekhez képest meglepő, hogy az emberelőnyből szerzett gólok számában mutatkozó eltérés sokkal nagyobb az országon belüli mérkőzéseken. Miközben az azonos országbeliek meccsén csak 16%-kal kap több kiállítást a vendégcsapat, 56%-kal több szimpla emberelőnyös gól születik, és háromszor annyi kettős fórból a hazai csapatok oldalán, mint a vendégek részéről.

A 15 HUN–HUN mérkőzésből 4-szer fordult elő, hogy a hazai csapat kapott több büntetést. Ha a fegyelmiket is beleszámoljuk, 6-szor. A 3 ROM–ROM meccset szinte teljesen ikszre fújták a bírók, itt fordult elő egyetlen olyan adatsor, ami a hazaiakra nézve kedvezőtlenebb, fegyelmikkel együtt több percet kaptak. Hozzá kell tenni, hogy a 3 mérkőzés nem nyújt kellő támpontot a korrekt statisztikai értékeléshez.

9-szer jártak romániaiak magyarországi vendégjátékon. A fegyelmikkel együtt számolva 1-szer ugyanannyi percet kapott a két csapat, 8-szor a vendégek kerültek többször hátrányba. Fegyelmik nélkül marad az 1 döntetlen, de 2-szer a romániaiak kerültek többször előnybe. Magyarországi csapatok 11-szer vizitáltak Erdélyben és Bukarestben. 10-szer a hazaiak kaptak több emberelőnyt, 1-szer pont ugyanannyi büntetést osztott ki a bíró, ha a fegyelmiket nem számoljuk. A fegyelmikkel együtt is csak 1-gyel jobb a kép.

A kiállításperceket tekintve is nagy eltérés mutatkozik. Az alábbi adatok fegyelmi percek nélkül állnak, a négy számoszlop a következő: összes mérkőzés, hányszor kapott több emberelőnyt a hazai csapat, hányszor ugyanannyit, mint a vendég, és hányszor került többször előnybe a vendégcsapat, mint a hazai. Jól látható, hogy míg országon belül nem egészen 3-szoros az eltérés, addig országok közötti meccseken 8-szoros.

A fegyelmi büntetések hatása nem egyértelmű, ezért is kezeltük külön. Jelentős részüket a találkozó utolsó 1-2 percében osztják ki, vagy éppen a lefújás után. Az 5+20 percek nagy részét durva játékért, azaz verekedésért adják, jellemzően páros büntetésként, tehát nagy hátrányt nem okoz. De érdemes Jevgenyij Jemeljanyenko példáját tekinteni, aki a Dab.Docler otthonában a 15. és a 25. perc között a büntetőpadon ült, majd viszzaállt, néhány perc múlva szépített, és a vége előtt hét másodperccel megszerezte a mesterhármasát, megnyerte a meccset csapatának 3-2-re.

Magyarországi csapat 11-szer játszott Romániában, mindössze 1 mérkőzés volt, a Brassó–Fehérvár, amikor a vendégcsapat töltött több időt emberelőnyben, bár a kiállításpercek itt is egyenlőek voltak. A maradék 10 ROM–HUN meccsen a hazaiak játszottak többet előnyben, ahogy már írtuk, 70%-kal. A 11-ből 8-szor fordult elő, hogy 2-3-szoros időt játszhattak fórban az otthon játszó romániaiak. A maradék három közé tartozik a Steaua–Dab, ezt az 1 másodperccel a lefújás előtt adott büntetőlövés tette pikánssá, azzal egyenlítettek a hazaiak. A videófelvételek alapján csak sejteni lehet, hogy a játékvezető döntése helyes volt-e, vagy sem.

A Brassó–Miskolc mérkőzésen 16 perc 32 másodperc PP-t kapott a hazai csapat, emellett még háromszor kettős előnybe is került, nem is rövid időre – 76, 50 és 88 másodpercre –, összesen több mint húsz percet játszott előnyben a Fenestela. A Miskolcnak 9:47 szimpla fór járt. Hasonlóra csak a Brassó Vasas elleni hazai meccsén volt példa az összes találkozó közül. Ekkor 17:43 PP1-es és két részletben 2:48 PP2-t kapott a hazai csapat, míg a Vasasnak be kellett érnie 7:04 PP1-gyel. Brassóban tehát a 3-ból 2-szer több mint egy teljes harmadot hátrányban küzdöttek végig a magyarországi csapatok, a Dab megúszta 14 perccel.

A magyarországi mérkőzéseken a legkirívóbb különbség az FTC–Steaua meccsen látszik, amikor is a hazaiak 9 perc 50 mp-et töltöttek emberelőnyben, míg a vendégek mindössze 1:50-et. Igaz, emellett még 1:20 kettős előny is járt a Steauának. A Miskolc–Brassón és az UTE–Steauán közel dupláját kapták a hazaiak a jónak.

A nagy vihart kiváltó Miskolc–HSC Csíkszereda találkozón a borsodiak nettó 14:30-at játszottak előnyben, emellett még 1:33 kettős előny is belefért, miközben a csíkiak 4:36 szimplát kaptak. A 9 meccsből ezen a 4-en volt jelentős különbség a hazai csapat javára. A Brassó fehérvári vendégeskedése volt az egyetlen, amikor a vendégek voltak fölényben, 11 percet támadhattak PP1-ben, szemben a hazai 6-tal.

Itt kell megemlítenünk, hogy az adatoknál jelentős torzulást jelent az előnyök kihasználásának mértéke. Az a csapat, amelyik jól szerepel a speciális játékban, és belövi az előnyöket, értelemszerűen kevesebb időt tölt el így. A másik oldalról az viszont kiegyenlítő hatású, hogy a jobb csapat alapesetben többször is kerül fórba.

Az eltérés vizsgálatakor ki kell térnünk arra, hogy a játékvezető objektív ítélőképességén kívül még mitől függhet, hogy mely csapat a szabálytalanabb. Gondolhatjuk, hogy idegenben többet engednek meg a csapatok maguknak, mint saját közönségük előtt. Lehet, hogy vendégként fáradtabbak, hiszen a Mol Ligában jellemzően többórás buszos utazás után érnek célt a játékosok. Emiatt is lehetnek fegyelmezetlenebbek, fáradtabbak, és azért is, mert ezek a túrák többnaposan is lehetnek. A szokatlan környezet, szállás okozhat némi frusztrációt. Erre a kérdéskörre lentebb még kitérünk.

Egy ilyen cikkben muszáj bemutatni a nemzetközi példákat, mert van mit. Az NHL-t e tekintetben is tekinthetjük etalonnak. Óriási mérkőzésszám, teljes profizmus, kiegyenlített erők harca, képzett, főállású játékvezetők. Mégis, egy tavalyi kutatás során 2300 mérkőzést megvizsgálva megállapították, a zebrák 11,5%-kal több vendégjátékost állítanak ki, mint hazait. A legnagyobb eltérés a Phoenix Coyotes meccsein mutatkozott: 22%-os.

"A 11-12 százalék nagyon sok – mondta Mike Keenan, a Calgary Flames vezetőedzője, amikor nyilvánosságra került ez a kimutatás. – Ez azt jelenti, hogy a játékvezetők befolyás alatt állnak. Ezt valószínűleg nem ismerik el, de hogy tudat alatt így van, az teljesen nyilvánvaló. Azt hiszem, a közönség támogatása néha befolyásolja az ítéleteket a jégen, ami normális és természetes."

Az észak-amerikaiak nem nyugodtak bele a megváltoztathatatlanba, a hivatkozott cikk szerint tudományos alapokra próbálták helyezni a kérdést. Patrick Keelan, a Calgary Counselling Centre pszichológusa szerint ennek a befolyás alatt állásnak az oka nagyrészt tanult viselkedés. Keelan a hazai pálya előnyének kutatója. "Ha egy játékvezetőnek ítéletet kell hoznia, azt általában nagyon rövid idő alatt kell megtennie, anélkül, hogy eléggé átgondolhatná. Amikor gyors döntéseket kell hozni, azok általában a korábbi tapasztalatokon alapulnak, esetleg mentális késztetéseken vagy a tudatban rögzült ökölszabályokon.

Például vegyük az esetet, ha egy mérkőzésen agresszív a játék. Ha a vendégcsapatból valaki agresszív, akkor az egyik késztetés, amelynek alapján a bíró ítéletet hoz, a közönség hangja, megnyilvánulása lehet. Általában ha hazai játékos ellen követnek el szabálytalanságot, a közönség hangja felerősödik. Ha vendégjátékos ellen, elhalkul. Tudat alatt a játékvezetők gyakran társítják a szabálytalanságok lefújását a közönség zajával és azzal, ha a közönség dühös lesz."

Keelan szerint egy másik viselkedési tényező az ítéletek következménye. "A pszichológia egyik alapelve, hogy az emberek azokat a viselkedési mintákat ismétlik gyakrabban, amelyek számukra pozitív következményekkel járnak, és kevésbé gyakran azokat, amelyekhez negatív következmények társulnak."

Egy kísérlet, amelyet Paul Ward, a Florida State University kognitív pszichológiával foglalkozó kutatója végzett, ezt erősíti meg. Ward futballbírókat, játékosokat és edzőket vizsgált EKG-készülékkel, az volt a feladatuk, hogy a levetített mérkőzéseken ítéljék meg a büntetőket. A csoport fele a mérkőzéseket a közönség hangjával együtt nézte, a másik fele némán. Ward kísérlete azt mutatta, azok, akik közönséghanggal együtt nézték a mérkőzéseket, 21%-kal kevesebb büntetőt ítéltek meg a hazai csapatnak.

Stephen Walkom korábbi NHL-bíró, aki jelenleg a bírók főnöke a ligában, nem hisz ezeknek az elemzéseknek. "Egyszerűen nem hallod a közönséget – mondja Walkom. – Ha a pályán vagy, arra koncentrálsz, hogy azt halld meg, amit meg kell hallanod. Olyan vagy, mint egy edző, aki csak a fejével biccent a sorcseréhez. Ha alacsonyabb osztályú vagy utánpótlásmeccseket vezetsz, mindent meghallasz. Meghallod az ellenszenves edzőt, az ellenszenves játékost, az ellenszenves szülőt. De ahogy egyre feljebb mész, egyre többen vannak a csarnokban, és ezeket a zajokat, bekiabálásokat már nem hallod."

Walkom szerint a nézőket a játékvezetők igazából egyszer hallják. "Nem igazán kellene ezt elmondanom, de ez akkor van, amikor a meccs véget ér. A tudatodban vége van. Ekkor a tudatod kikapcsolja a védelmet. Csak ekkor fogják fel az érzékszerveid a tömeget."

De akkor mégis miért van ilyen nagy különbség a hazaiak és a vendégek elleni
ítéletekben? Walkom szerint leginkább a játékosok miatt. "Sokkal nagyobb a nyomás a játékosokon, ha hazai közönség előtt játszanak, mint az, ami a játékvezetőt éri. Ráadásul a játékosokat egészen fiatal kortól arra nevelik, hogy otthon játszani előnyt jelent, otthon nem verhet meg senki bennünket."

A hazai csapat általában jobban játszik, és ez a vendégeket arra kényszeríti, hogy többet hibázzanak, állítja egy másik NHL-bíró. "De biztos, hogy vannak emberi tényezők, és néha a pillanat hevében ezek előtérbe kerülhetnek. Amikor playoffmeccseket vezettem a Dallas és az Edmonton között, éreztem a hangulatot szinte abban a pillanatban, ahogy a városba értem. És Philadelphia is nagyon ellenséges tud lenni. De ez nem befolyásolt soha, igazán nagy kihívás volt. Alig vártam, hogy ilyen meccset kaphassak."

Egy másik amerikai tanulmány közel két évtizedre visszamenően több mint 15 000 mérkőzést vizsgált. A közel 50 játékvezető közül, akik több mint 50 mérkőzést vezettek, mindössze egy volt, aki több kiállítást adott az idegenbeli csapatnak, mint a hazainak. Nem egész 1%-kal. Két olyan bírót találtak, akinél többször nyertek a vendégek, mint a hazaiak. Példaként említsük meg a vancouveri döntőt vezető Dan O'Hallorant. Ő az anyagban szereplő közel 800 meccsén az átlag alatti mértékben fújta meg a hazai pályát, viszont az otthon játszó csapatok majdnem 60%-ban nyertek a meccsein, ami jóval átlag feletti arány. Az olimpiai döntő másik zebrája, Bill McCreary az NHL-szurkolók egyik célpontja, vastagon a hazai csapatot segíti kiállításaival, 1100 meccsén 12%-kal, ami a tengerentúli értékelések szerint nagyon jelentős.

Árkovics Miklós, a magyar játékvezetői testület elnökének véleménye részben lefedi Walkomét. "Harminc éve vagyok a pályán, de soha nem foglalkoztam azzal, melyik a hazai és melyik a vendég csapat. A hazai pályának elsősorban nem játékvezetői szempontból, hanem pszichikailag van szerepe. Nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy az otthon játszó csapatok próbálnak dominálni, többet támadni, a védekezésben pedig inkább benne van a kiállítás lehetősége. A közönség zúgolódásának befolyásoló hatásában nem hiszek. Ezeket a zajokat éppen a mi ítéleteink váltják ki, tehát előbb hozom meg a döntést, a szurkolói zaj csak ezután keletkezik.

Minden magyar játékvezetőt megvédek, egyikőjük sem nézi, hogy a hazai vagy a vendég csapat ellen kell ítélnie. Ettől a szezontól kezdve minden egyes Mol Liga-mérkőzésen ellenőr figyeli bíróink működését. A találkozót követően részletesen értékelünk. Véget vetettünk a sok dicséretről szóló gyakorlatnak, a játékvezetők is belátták, hogy ezekkel nem megyünk előrébb. Sőt azt tapasztalom, már várják a kritikát és a tárgyilagos véleménynyilvánítást, mert ez visz a jó irányba.

Nemzetközi szinten is léptünk egyet, a világbajnoki küldéseink alapján is. A nemzetközi ellenőrök értékelése alapján állítom, felkészült, jó játékvezetőink vannak, akik minden tekintetben megfelelnek a Mol Liga kihívásainak. Sokat változtattunk a kiválasztás módszerén is, ma már senkinek sincs bérelt helye a keretben. Csak azok vezethetnek első osztályú mérkőzést, akik megfeleltek a fizikai és elméleti teszteken. Arról azonban értesültem, hogy a magyarországi csapatok elégedetlenek a romániai bíráskodással. Eddig a Miskolc és Ferencváros kérdezte meg, mennyibe kerülne, ha magyarországi játékvezetőt is küldenénk Romániába a Mol Liga-meccseikre."