Kezdődnek az európai bajnokságok, egy hónappal később az NHL is elindul. Miközben itt az utolsó felkészülési mérkőzéseket vívják, ott a Kovalcsuk-sztori vetett hullámokat, illetve még jó néhány olyan szerződés, amelyek esetében a szabályok megkerülését gyanítják. Az imént tartották Torontóban a World Hockey Summitot, a jégkorong legmagasabb rangú vezetőinek csúcstalálkozóját. Martin Merk meglehetősen hosszú beszámolója alapján megpróbáljuk összegezni a találkozó legfőbb történéseit.

Jégkorongos csúcstalálkozó zajlott már Kanadában több is, azok hozzá is járultak a sportág fejlődéséhez. A résztvevők köre most kibővült. Meghívták az NHL-t, az USA nemzeti szövetségét és az európai jégkorong képviselőit, köztük René Fasel IIHF-elnököt, Alekszandr Medvegyev KHL-elnököt, a neves cseh edzőt, Slavomir Lehnert, szövetségi tisztségviselőket és a korábbi svájci szövetségi kapitány Ralph Krügert is.

Ez volt az első alkalom a jégkorong történetében, hogy a sokszor ellentétes érdekű felek több napra összegyűljenek megvitatni a világ legjobb sportjának aktuális kérdéseit. Még ha a csúcstalálkozónak nem is volt döntési joga, sokan remélik, hogy legalább azok a dolgok, amelyekben egyetértés alakult ki, a gyakorlatban is megvalósulnak. Bár ez a hokiban egyáltalán nem egyszerű, hiszen a legjobb liga, amely az egyértelműen legnagyobb bevételekkel is rendelkezik (az NHL), az IIHF rendszerén kívül van. Ezt a történelmi tényt nem lehet figyelmen kívül hagyni, és csak hosszas és körültekintő munkával lehet a közeledést elősegíteni. Úgy, ahogy az az elmúlt 20-30 évben történt.

A csúcstalálkozón a megbeszélések munkacsoportokban folytak, ezeket igyekszünk témakörönként összefoglalni.

A jégfelület nagysága: észak-amerikai kis jégen vagy európai nagy jégen?

A jégpálya méretével és a szabályokkal kapcsolatos vélemények megoszlottak. A vancouveri olimpia kis jégen rendezett mérkőzéseinek intenzitása mindenkit lenyűgözött, és az európai vezetőket is elgondolkodásra késztette. A legnagyobb akadály, hogy az európai pályák olimpiai méretűek, amelyek a többi jeges sport műveléséhez is szükségesek. A legtöbb országban a pályákat nem lehet kizárólag a jéghoki igényei szerint megépíteni, figyelembe kell venni a többi sportágot is. Több észak-amerikai felszólaló az európai pályák méretét dicsérte, azzal, hogy a játékosok egyre magasabbak és erőteljesebbek, így előbb-utóbb a pályák méretének növeléséről kell majd vitázni az NHL-ben is.

A svéd válogatott Daniel Alfredsson örült, hogy Vancouverben kisebb jégen játszhattak a csapatok, de azt is elmondta, hogy a nagyobb jégen jobban tudnak érvényesülni a technikai finomságok, a korongkezelés és a korcsolyázótudás, mindaz, ami az európai jégkorong hagyományaihoz tartozik. Az olimpiai résztvevők körében végzett IIHF-felmérés szerint a játékosok és nézők elégedettek a mostani helyzettel: A kis jégpályákkal Észak-Amerikában és a nagyobbakkal a világ többi részén. Ugyanígy elégedettek a kétféle szabálykönyvvel is.

Champions League – vagy NHL Európában?

Az NHL egyre gyakrabban mutatja meg magát Európában. Vannak, akik ezt a piac tesztelésének gondolják. De hogy kell kinézzen az európai klubhoki? A meglehetősen visszafogottan fellépő IIHF-elnök, René Fasel ebben a kérdésben súlyos mondatokat fogalmazott meg, amikor az NHL esetleges európai divíziójáról esett szó.

"Próbáljatok csak meg idejönni. Minden eszközzel harcolni fogok az ellen, hogy valaki kívülről érkezzen. Elég jók vagyunk ahhoz, hogy magunktól összehozzon valamit, és vetélkedjen Európa és az NHL. Ez zene lenne a szurkolók füleinek – mondta. – Olyan régi história ez, mint a Kanada–Szovjetunió mérkőzéssorozat 1972-ben. Nem hiszem, hogy valaha is lesz NHL-divízió Európában."

Helyette meglebegtette a Bajnokok Ligája gondolatát, ami idén már a második éve tart szünetet. A kérdésben új tárgyalási szakasz várható a  ligákkal, miután a legutóbbi kísérlet sem volt sikeres egy új szerződés tető alá hozására új marketingpartnerrel.

A kérdésben a már említett Danel Alfredsson az európai oldalra helyezkedett."Nem teheti meg senki, hogy a tradicionális csapatokat csak úgy félresöpri. Minden országnak van saját bajnoksága, ami fontos ahhoz, hogy a fiatal játékosok fejlődjenek. Lehet az NHL a világ legjobb és leghatalmasabb ligája, mégsem terjeszkedhet így. Európának szüksége van jelentős, saját versenysorozatra, olyan lebonyolítási rendszerrel, ami segíti a jégkorong fejlődését. A labdarúgásban a Bajnokok Ligája hatalmas sikert hozott, nekünk is valami hasonlóban kell gondolkoznunk."

A transzfermegállapodások kérdése

Minden tanácskozáson a kérdések középpontjában állnak az átigazolások, különösen az Európából az NHL-be szerződő játékosok ügye. Pár évvel ezelőttig az IIHF és az NHL közt létrejött megállapodás szabályozta ezt, és tíz év alatt 100 millió dollár érkezett ennek keretében az NHL-ből az európai hokiba, nevelési költségtérítés címén.

A megállapodást nem hosszabbították meg, mert Oroszország és Csehország nem támogatta, úgy vélték, nekik túl kis összeg jut. A játékosok azonban továbbra is mennek Észak-Amerikába, és mivel nincs ezt szabályozó előírás, mindezt úgy tehetik meg, hogy fizetni sem kell értük. Ezzel az NHL került előnyösebb helyzetbe, és nem minden alap nélkül mondhatja, hogy az átigazolási pénzek csak az ő jó szándékukat mutatják, és az európai utánpótlásnevelést ismerik el ezzel.

"Valaminek az 50 százaléka még mindig sokkal jobb, mint semminek a 100 százaléka", mondta erről René Fasel. Nincs ezzel egyedül, hiszen időközben Németország, Finnország és Svédország külön átigazolási megállapodást kötött az NHL-lel, amelyek alapján játékosonként nagyjából 250 000 svájci frankot adnak, még akkor is, ha a játékos azután igazol a tengerentúlra, hogy lejárt a szerződése.

Külön problémává fajult az átigazolási szabályok megsértése és a szerződések megszegése. Ez a Radulov-esetet követően elsősorban az NHL és a KHL között élezte ki a viszonyt. Az utóbbi egy évben ezen a téren enyhülés következett be, és a felek megállapodtak abban, hogy egymás szerződéseit kölcsönösen tiszteletben tartják.