10-11 éves jégkorongozók átigazolási ügyében ült össze az MJSZ illetékes bizottsága. A meghozott határozatnál érdekesebbek azok a kérdések, amelyeket a hasonló rendszeres ügyek felvetnek. Elsősorban is: röghöz köthetőek-e a fiatal játékosok, akár 5-6 éves kortól? A válasz igen, a sporttörvény lehetőséget ad arra, hogy tökéletes sportszerződés aláíratása után 5 évig ne lehessen – az adott esetben teljes mértékben a szülő által finanszírozott sportolás során – a gyermeket egyik egyesületből a másikba igazolni. A helyzet nem jó, de mégsem ennyire egyszerű és tragikus. Tovább után tisztázzuk, a hatályos jogszabályok értelmében az utánpótlás-játékosok milyen esetekben igazolhatnak át, védi-e valami – és ha igen, mi – az egyesület és a versenyző érdekét, és mikor jár az amatőr sportolókért költségtérítés. Rávilágítunk arra is, milyen problémákat vet fel, ha egy profi sportolóval amatőr szerződést köt a klubja. Szakmai segítség igénybe vételével jogászkodunk alaposan, ilyet sem nagyon csináltunk még közel három év alatt.

Az aktuális holtidényben soha nem látott mértékű vándorlás zajlott az utánpótláskorú játékosoknál. Új egyesületek, szakosztályok jöttek létre, régiek toboroztak olyan korosztályokban, ahol korábban egy versenyzőjük sem volt, és az akadémiai képzés is megjelent. Ezek együttes hatásaként a természetes fluktuáció sokszorosa volt tapasztalható. Mivel a felsőbb korcsoportokban nem sok új játékos érkezik a nyáron a sportágba, mindez szükségszerűen átstrukturálódáshoz vezetett.

Sok tabu ledőlt. A Dunaferr például egyetlen korosztályban sem indít önállóan csapatot, ráadásul Dunaújvárosban immár két klub versenyeztet párhuzamosan, az UTE-nál Pék György serdülő és ifjúsági korú hokisokat toboroz, a Bp. Stars játékosainak száma 180-ról 120 körülire csökkent, a pénzügyi helyzet megrendült. Fontos kérdéssé vált, ki, mikor és hogyan igazolható át, mi történik, ha egy nevelőedző klubváltása miatt szinte az egész csapat követi. Az ide vonatkozó hatályos jogszabályok segítségével keressük a választ.

Az utánpótlás és felnőtt sportolókkal kapcsolatos szabályokat a 2004. évi I. tv., azaz a sporttörvény szabályozza. A törvény szerint: "Hivatásos sportoló az a versenyző, aki jövedelemszerzési céllal foglalkozásszerűen folytat sporttevékenységet. Minden más versenyző amatőr sportolónak minősül." Ennek értelmében tehát az utánpótláskorú játékosokra az amatőrökre vonatkozó szabályok érvényesek.

Fontos kitétel, hogy minden játékos csak versenyengedély birtokában vehet részt a sportág szakszövetségének hivatalos bajnokságaiban. A sportszervezet, ahol a gyermek sportol, lehet egyesület és sportvállalkozás. Az amatőr sportolókat háromféle jogviszony fűzheti egyesületükhöz: egyesületi tagság, sportszerződés, valamint tanulói jogviszony, utóbbi valamely sportiskola tanulója esetében. Amennyiben a játékos csapata sportvállalkozás, kizárólag sportszerződés alapján sportolhat.

Mivel szinte minden bonyodalmat, vitás esetet ez okoz, jelen posztunk fő témája a sportszerződés lesz. "A sportszerződésben a sportszervezet és az amatőr sportoló megállapodnak a sporttevékenységgel kapcsolatos együttműködésük feltételeiről. A sportszerződésre a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) megbízási szerződésre vonatkozó rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A sportszerződést írásba kell foglalni. A sportszerződés csak határozott időre, de legfeljebb öt évre köthető." Mellékszál, de érdekes, hogy a hivatásos játékosok sportszervezetükkel kapcsolatos jogviszonyát a Munka Törvénykönyve (Mt.) szabályozza.

Mivel az utánpótlással foglalkozunk cikkünkben, fontos tisztázni, hogy a Ptk. alapján a fiatalok a betöltött 14. év alatt cselekvőképtelenek, 14. és 18. életévük között korlátozottan cselekvőképtelenek. Ezért kötelezettségvállalásokat csak a Ptk. által meghatározott módon tehetnek, törvényes képviselőjük útján. A 14. életévét be nem töltött gyermek esetében a törvényes képviselőnek kell aláírnia a szerződést, és nem a gyermeknek, míg a 14. életévét betöltő, de a 18.-at be nem töltő gyermeknél már ő maga a szerződést megkötő fél, de a törvényes képviselőnek jóvá kell hagynia.

Ha a szülők közösen gyakorolják a szülői felügyeleti jogot, mindkét szülő aláírása, illetve hozzájárulása kell a szerződésnél, kivéve, ha az egyik szülő meghatalmazza a másikat arra, hogy egyedül járjon el. Ha csak az egyik szülő írja alá vagy hagyja jóvá a szerződést, abban az esetben a másik szülő hozzájárulását vélelmezni kell mindaddig, míg ennek az ellenkezője be nem bizonyosodik. Azaz ha a klub jóhiszeműen jár el, tehát nincs tudomása arról, hogy a másik szülő ellenzi a szerződéskötést, abban az esetben az egyik szülő jóváhagyása is elegendő a szerződés érvényességéhez.

Itt kell megjegyezni, hogy sportszerződésekben rendszeresen előforduló kitétel szerint a szerződések érvényességi ideje automatikus meghosszabbodik. Ilyen kitételt határozott idejű szerződésbe nem lehet belefoglalni, mert nem ad rá lehetőséget a Ptk. A sportszerződés tehát mint határozott idejű szerződés a lejáratkor megszűnik, helyette újat kell kötni.

A sporttörvény így rendelkezik: "Ha az amatőr sportoló sportszerződés alapján sportol, e szerződés fennállásának időtartama alatt csak a sportszervezete előzetes írásbeli hozzájárulásával igazolhat át másik sportszervezethez. A sportszervezet a hozzájárulás megadását költségtérítés fizetéséhez kötheti." Az utolsó mondat értelmében ha a sportszerződésben nem rögzítik, hogy költségtérítésre jogosult a sportszervezet a játékos átigazolása esetén, akkor nem jár részére költségtérítés. (Természetesen ettől függetlenül a gyakorlat szerint a két klub bármilyen átigazolási összegben megállapodhat, ez az egyetlen eset, amikor a régi sportszervezet a sportági szövetségi szabályzatban meghatározott összegnél több pénzhez juthat a játékos átigazolása kapcsán. Ez jellemzően akkor fordul elő, amikor a szerződés értelmében a játékos nem tud eligazolni, de kinyilvánítja szándékát, hogy nem kíván tovább abban az egyesületben sportolni, ahová szerződése köti. Hozzá kell tennünk, ez a gyakorlat ellentétes a sporttörvénnyel.)

Fontos kérdés, hogy mikor jár – és mennyi – költségtérítés az átigazoláshoz hozzájárulást adó sportszervezetnek. A válasz egyszerű, csak a sportszerződés fennállása alatt jár költségtérítés, amelynek mértékét az MJSZ átigazolási szabályzatának 8. §-ban határozták meg. Megismételjük, ez csak akkor jár, ha a sportszerződésben rögzítették a sportszervezet ezen jogát.

A sporttörvény szerint a következő esetekben nem jár költségtérítés:
1. ha nem sportszerződés alapján sportol a játékos
2. ha a sportszerződés időtartama lejárt
3. ha a sportszerződés jogszerűen megszűnt

A harmadik eset a legbonyolultabb. A sportszerződés jogszerű megszűnésének eseteit a háttérjogszabály, tehát a Ptk. szabályozza (319. § (1), (2), 321. § (1), (2), 481. §, 483. §). Ezek szerint jogszerű megszűnésről beszélünk, ha:

1. A felek a szerződést közös megegyezéssel megszüntetik. (A közösen meghatározott időpontban a szerződés megszűnik, a játékos onnantól kezdve szabadon átigazolhat.)

2. A sportszervezet azonnali hatállyal felmondja a szerződést. (A másik fél tudomásszerzésekor szűnik meg a szerződés.)

3. A sportoló azonnali hatállyal felmondja a szerződést, a sportszervezet súlyos kötelességszegése esetén. (Sportági szövetségi eljárásban és/vagy polgári perben vitathatja a sportszervezet, hogy ezen kötelességszegés súlyossága elérte-e azt a mértéket, ami alapul szolgálhatott a szerződés felmondásának, de ez nem változtat a tényen, hogy a szerződés a felmondásról való tudomásszerzéssel megszűnik. Ezt a fajta felmondási jogot a szerződésben korlátozni nem lehet. Berta Ákos emlékezetes átigazolási ügyében ez történt, de az MJSZ átigazolási bizottsága nem tette szabaddá a versenyző játékjogát arra az amatőr szerződésre hivatkozva, amely addigra jogszerűen megszűnt. A válogatott kerettag csatár emiatt a szezon több mint felét kihagyni kényszerült.)

4. A sportoló felmondja a sportszerződést. A felek felmondási jogának korlátozásáról a szerződésben megállapodhatnak, de ilyen megállapodás hiányában a játékos – ahogy egyébként a sportszervezet is – egyoldalú jognyilatkozattal bármikor indoklás nélkül felmondhatja a sportszerződést. (Érdekes megemlíteni Filkor Attila esetét, hogy egy a jégkorongnál sokkal jobban szabályozott és sokkal több pénzt megmozgató sportágból vegyünk példát. Emlékezetes volt, amikor az MTK beperelte a korlátozó rendelkezés hiányában amatőr szerződését egyszerűen felmondó Filkor Attilát. Az első fokú ítéletben és a Fővárosi Ítélőtábla másodfokú eljárása során is Filkornak adtak igazat. Dr. Dányi Szilárd, a Filkor család ügyvédje, aki korábban az Újpest FC ügyvezetője volt, blogunknak elmondta: a Ptk. a megbízási szerződések esetében viszonylag nagy szabadságot adhat a felek egyoldalú szerződésbontására, amely szabadság csupán korlátozható a sportszerződésben, de teljesen nem zárható ki. Ennek eseteit vettük sorra fentebb.)

Fontos kiegészítés, hogy a 4. pont esetében a szerződés rendes felmondás útján – tehát abban az esetben, haa másik fél nem követett el súlyos szerződésszegést – csak a felmondási idő leteltével szűnik meg. Az Mt.-vel ellentétben a felmondási idő tartamát a jogszabály tételesen nem határozza meg, csak annyit mond ki arra az esetre, ha a sportoló él ezen jogával: elegendő idejűnek kell lennie ahhoz, hogy a másik fél az "ügy intézéséről", azaz a helyettesítésről gondoskodni tudjon. Mivel jégkorongban egy csapat több mint 15-25 játékosból áll, a helyettesítés alighanem azonnal megoldható.

A felmondási időt tehát vagy a felek határozzák meg a szerződésben, vagy a fenti jogszabályhely alapján kell gyakorlatosítani. Például úgy, hogy a felmondó fél a soron következő átigazolási időszak első napjával mondja fel a szerződést. Ennek következtében a felmondás bejelentésétől a felmondási idő lejártáig költségtérítést követelhet a sportszervezet. Ennek feltétele, hogy ezt a sportszerződésben kikötötték. A költségtérítés mértéke legfeljebb a sportszövetség szabályzata szerinti lehet, az ennél magasabb összegre vonatkozó megállapodás semmis.

Abban az esetben, ha egy sportszervezet kellően figyelmes sportszerződést köt egy utánpótlás-játékossal, tehát korlátozza a felek felmondási jogát – azaz kizárja a nem azonnali hatályú felmondás (amit a köznyelv rendes felmondásnak nevez) lehetőségét –, továbbá nem ad okot az azonnali hatályú felmondásra (amit a mindennapokban és az Mt.-ben rendkívüli felmondásnak hívnak), minden további nélkül megtagadhatja egy másik egyesület átigazolási kérelmét, akkor is, ha a játékos egyértelműen új klubban kíván sportolni.

Az MJSZ átigazolási szabályzatában foglaltak alapján egy elmérgesedő viszonyban – megállapodás hiányában – ezzel akár két évre is el tudja lehetetleníteni a versenyszerű sportolását, hiszen ha "a sportoló az utolsó 12 hónapban nem rendelkezett versenyengedéllyel, akkor átigazolás nélkül kaphat versenyengedélyt bármelyik sportszervezetbe." Csakhogy a versenyengedélyt a szezon elején egy évre adja ki a szövetség, és a fent említett 12 hónap ezt követően indul. Következésképpen, ha a szezon elején történik az affér, akkor ennek kifutása két szezon is lehet.

Mivel az MJSZ szabályzata a nevelési költségtérítés mértékét meghatározza, ezért az utánpótláskorú játékosok sportszerződésébe a szabályzatban meghatározottnál magasabb mértékű átigazolási díjat vagy bármilyen egyéb térítési mértéket fölösleges belevenni, hiszen ez a pont a sporttörvény értelmében semmis, az MJSZ által előírt összeg a maximum.

Mint látható, rendkívül sok vitás esethez vezet, ha egy pénzért sportoló játékossal amatőr szerződést köt a klubja – azon túl, hogy elvileg egy ilyen szerződés semmis (azaz már a megkötése időpontjában sem érvényes), hiszen nem amatőr sportoló az, aki a szerződéskötést követően jövedelemszerzési céllal, foglalkozásszerűen sportol. Természetesen ez költségtakarékosabb megoldás az egyesület számára, viszont sok veszélyt rejt magában. Érdekes módon a tapasztalatok szerint nemcsak jégkorongban, más sportágban sem helyesen ítéli meg az ilyen eseteket az átigazolási bizottság. Merthogy a professzionális játékosokra vonatkozó Mt.-ben foglaltaknál sokkal egyszerűbb az amatőrök sportszerződésének megszüntetése. Ha minden részletre ügyelő szerződést köt is a sportszervezet, a játékos kötelességszegésre hivatkozva azonnali hatállyal akkor is bármikor felmondhatja a szerződést.

Ebben a pillanatban a jogszabályok értelmében megszűnik a szerződése korábbi csapatával, és szabadon igazolhatóvá válik. Természetesen az egyesület peres úton keresheti igazát, miszerint nem szegett olyan mértékben kötelességet, ami a felmondás alapjául szolgált, de ez az eljárás várhatóan hosszú ideig elhúzódik, és amatőr játékosról lévén szó a pénzügyi szankció minimális lehet. Az egyesület pergyőzelem esetén kérhet ugyan kártérítésként nevelési költséget, de ez a hatályos MJSZ-szabályzat alapján minimális összeget jelent, továbbá vélhetően ismét érvénybe helyezik a sportszerződést. Ám a jogerős ítéletig az amatőr sportoló másik sportegyesületben sportolhat, merthogy ezt az ítéletet a sportági szövetség átigazolási bizottsága semmiképpen nem várhatja meg, a szerződés megszűnésének a napján át kellene igazolnia a játékost új klubjához.

Ezt a hibás értelmezés miatt sem az MJSZ, sem az MLSZ nem tette meg a fenti esetekben. Sőt az MLSZ a Filkor-ügyben a játékos játékjogát is felfüggesztette. A fiatal labdarúgó csak azért tudott versenyszerűen sportolni, mert külföldre igazolt. Ugyanis a FIFA nem ismeri el az amatőr szerződéssel való röghöz kötést, és az az alapkoncepciója, hogy aki nem profi, az ott sportol, ahol szeretne. Ezzel megegyező értelmű döntést hozott az IIHF is a Prakab Gábor által nevelt csíkszeredai fiatalok ügyében.

Érdekes lenne végignézni a többi sportági szakszövetség átigazolási szabályzatait, mert több esetben is megfontolandó esetekkel találkoztunk. Az MLSZ átigazolási szabályzatában a sporttörvény által engedélyezett legfeljebb 5 év helyett 3 évben maximalizálja a 18 éven aluli játékosok sportszerződésének időtartamát.

A sok jogászkodás végén összefoglalásul egy szubjektív gondolatsorral zárjuk cikkünket. A fiatalok, gyermekeink sportolása hobbitevékenység. Sportágunk nagyon költséges, és ahány klub van, annyi szokással találkozunk. Van, ahol jelentős támogatást kapnak a játékosok, akár a fenntartó, akár egy támogató által. Előfordul, hogy a felszereléseket az egyesület biztosítja vagy dotálja, de arra is van példa, hogy az utolsó fillérig minden költséget a családok fizetnek ki.

A sporttörvény nem differenciál a különböző esetek között a nevelési költségtérítés kérdésében, márpedig ebből a szempontból sem elhanyagolható, hogy a gyermek sportolását ki finanszírozza. Klubváltásnál logikusnak tűnik a költségtérítés, ha az egyesület valamilyen mértékben hozzájárult az anyagi terhekhez, de egyáltalán nem tűnik annak, ha önköltséges alapon sportolt a fiatal.

Az átigazolásoknál nyilvánvalóan azt is figyelembe kell venni, hogy a versenyző elszámolt-e előző csapatával, a felszerelést leadta-e, tagdíjhátraléka nincs-e. Ha mindezek rendben vannak, azt gondoljuk, 14 év alatt bármely játékos távozási szándékát korlátozni értelmetlen. Ha egy gyermek nem érzi jól magát egy csapatban, vagy a szülőnek van problémája, nincs értelme visszatartani őket.

A nevelési költségtérítés indokolt esetben valóban jár, ez elvitathatatlan. Más kérdés, hogy ennek jelenlegi mértéke szinte teljes mértékben negligálja az utánpótlás-nevelés fontosságát. Egy 8 éves kora óta jégkorongozó serdülő válogatott játékosért 49 ezer forint jár. Egy ifjúsági világbajnokságon szereplő hokisért, aki még nem szerepelt a felnőtt első osztályban, 180 ezer forint kérhető. Egy 20 éves játékosért, aki a felnőtt válogatott keret tagja, de még nem játszott ott, és 10 éves korában kezdett versenyszerűen jégkorongozni, mint mondjuk Orbán Attila, 234 ezer forint értékű költségtérítés jár.

Ha gyermekünk jégkorongcsapata sportszerződést kíván aláíratni velünk, és fontos számunkra a zavartalan sportolás lehetősége, érdemes a szerződést alaposan átnézni, átnézetni. Ha olyan szerződést kíván kötni az egyesület, amelyben a felek felmondási joga korlátozva van, akkor legyünk tisztában azzal, hogy ez esetben veszélybe kerülhet gyermekünk klubváltása, mert ha az egyesület nem járul hozzá a távozásunkhoz, akkor még költségtérítés ellenében sem tudunk távozni (csak abban az esetben, ha a szerződésben rögzítettük, hogy költségtérítés esetén elenged a csapatunk).

(Munkánkhoz elengedhetetlen segítséget nyújtott dr. Dányi Szilárd ügyvéd, dr. Horváth Gábor ügyvéd, a Hivatásos Labdarúgók Szervezetének főtitkára és dr. Török Tamás ügyvéd, továbbá olyan jogászok, akik észrevételekkel, magyarázatokkal, kiegészítésekkel segítettek, de eltekintettek nevük megjelenésétől. Cikkünk minden egyes részletét áttekintették az általunk megkeresett szakértők, de nem minden részletet vizsgált mindegyikük. Voltak olyan esetek, amelyekben nem teljesen értettek egyet, ilyenkor a többségi álláspontot, illetve a bírói gyakorlatot vettük figyelembe.)