Eddigi felkészülési mérkőzésein várakozás alatti teljesítményt nyújtott a Sapa Fehérvár AV19. A Medvescak elleni találkozó hozta a mélypontot, biztos volt, hogy a vezetés nem megy el mellette szó nélkül. Ocskay Gábor szakosztályfőnökkel vasárnap este beszéltünk.

"Az eddigi öt felkészülési találkozóból egyértelműen kiderült, hogy sokkal inkább az út elején tartunk, mint gondolni lehetett előzetesen. A Medvescak elleni mérkőzés megdöbbentő szembesülés volt, úgy tűnik, a csapat gerince túl van a delelőn. A 33-35 éves húzóembereink nem fiatalodtak, hanem idősebbek lettek egy évvel.

A Medvescak Zagrebé ebben az összetételben sokkal erősebb, masszívabb keret, mint a miénk. Azt gondolom, ha korrekt az EBEL-pontrendszere, nem férhetnek bele a 60 pontos határba. Mondta is Ted Sator, hogy néhány játékos még próbajátékon van náluk, közülük mindenki szerepelt ellenünk. De nekünk magunkkal kell foglalkoznunk, a fenti körülmény semmi alól sem ment fel minket. Ennyivel akkor sem lehetnek jobbak. Sajnos jó néhány játékosunk komoly csalódást okozott szombat este.

Látni kell, hogy a tavalyi eredménnyel felülmúlta magát a csapat, legalábbis a lehető legjobbat hozta ki magából. Más célunk idén sincs, a nyolc közé kell jutnunk. Ez a keret alkalmas a feladatra, ha nagyon nehezen, nagy munka árán is. Ehhez hétről hétre, napról napra, mérkőzésről mérkőzésre, harmadról harmadra mindenkinek mindent meg kell tenni. A kényelmességre, az elégedettségre senkinek sincs oka. Kőkeményen kell dolgozni, amikor jégre lépünk, és alázatosnak kell lenni. Ebből szombat este semmit nem tapasztaltam, látszott is, hogy ezek nélkül mi történik velünk. Akkora volt a különbség a két csapat között, mint ha egy NB I.-es csapat egy megye 3-assal focizott volna.

Nem azonosak az EBEL-ben a feltételek, a többi csapat sokkal több pénzzel gazdálkodik. Ők ászokat hoznak külföldről, akik megnyerik a mérkőzéseket, míg nekünk olyan légiósokra telik, akik beleszürkülnek a mezőnybe. Ez sem magyarázat a szombati teljesítményre, de látni kell, kikkel vesszük fel a versenyt. Ezért is kell száz százalékot adnunk.

A figyelmeztetés jó ütemben érkezett, nekem is, a csapatnak és az edzőknek is. A szombati hozzáállás a csapat nagy részétől elfogadhatatlan volt, megalázó volt a különbség. Úgy tűnt, számunkra ez a meccs egy tűzijáték utáni levezetés. Legutóbb három éve Innsbruckban éreztem ilyet, macska-egér játék folyt a jégen.

Hétfőn beszélek az edzőkkel és a csapattal. Hagytam, hogy mindenki aludjon kettőt a történtekre. Nem szeretnék kapkodni, és azt is látni kell, nagyon nagy gond még nincs. Két hét van a rajtig. Ezt az időt jól kell kihasználnunk, lesz lehetőség a változtatásra mindenki számára. De ha nem élünk maximálisan az előttünk álló lehetőségekkel, baj lesz.

Az is szomorú, hogy legtehetségesebb játékosaink egyikének, Sofron Istvánnak az EBEL-es edzőmérkőzés helyett Grazban kell játszania. Nem titok, fegyelmi okok miatt történt ez, csatárunk elkésett a délelőtti edzésről. Sportágunk soha nem látott lehetőséget kapott, bekerült a támogatott öt látványsport közé. De azt látom, egyeseknek jobban tetszik a langyos víz. Ahogy magamat ismerem, ez sokáig nem fog menni. Ha az edzőnk humánusan szeretné megoldani a problémákat, majd nekem kell segíteni a nehéz döntéseket meghozni. De még egyszer hangsúlyozom, nem kapkodunk, a mostani eset után elbeszélgetünk a csapattal, szankciók még nem lesznek.

Türelmesek vagyunk, de már hétfőn jelezni fogom, olyan nem lehet, hogy valaki közülünk csak 75%-ot próbál nyújtani. Aki ilyet tesz, azt szezon közben elküldjük a csapattól, függetlenül attól, hogy külföldi vagy magyar, meghatározó vagy kiegészítő ember. Mindenkinek minden edzésen teljes erőbedobással kell dolgoznia. A körülményeink jók, a játékosok profik, csak a munkájukra kell koncentrálniuk. A mérkőzésen pedig azt várom, hogy mindenki húzza a belét, mert ha nem, még egyszer mondom, elmehet.

Csodálom, hogy a közönség így elviselte, amit a játékosaink műveltek velük. Egy-egy kósza füttytől eltekintve nagy felháborodás nem volt a nézőtéren, pedig lehetett volna. Azt gondoltam volna, hogy sokkal határozottabban juttatják el a játékosok felé a nemtetszésük kifejezését. Mert igaz, hogy ez egy felkészülési mérkőzés volt, de egy ilyennek is megvan a maga komolysága. Lézengtünk a pályán, kapkodtuk a fejünket, ahogy az ellenfél cikázott közöttünk.

Látható az is, hogy keretünk nem alkalmas arra a letámadásos taktikára, amit Ulf Weinstock edző gyakorol a csapattal. Rengeteg gólt kapunk abból, hogy nem tudunk hátul visszazárni, mert játékosaink nem szoktak hozzá ehhez a játékstílushoz, nem is tudják ezt játszani. Nem is igazán találják a helyüket a pályán.

Egyértelművé vált, nagyon kell még egy légiós hátvéd. Ezt tudtuk, keressük a megfelelő bekket, de azt is látni kell, hogy ez önmagában semmit nem old meg. A húzóemberek számára meg kell találnunk a megfelelő motivációt a szezonra. 54 alapszakasz-mérkőzés, OB I.-es rájátszás, válogatott mérkőzések sora és egy hazai vb vár rájuk. Minden sorozatban nagy velük szemben az elvárás. Ha tetszik, ha nem, ennek meg kell felelniük, különben becsapjuk az értünk szurkolókat, és gyakorlatilag mindent kezdhetünk elölről. Ezek a játékosok maguknak tették magasra a lécet, de amíg profik maradnak, minden mérkőzésen meg kell mutatniuk, mit tudnak."