A magyar jégkorong utánpótlását a budapesti csapatok mellett hosszú évekig a két Fejér megyei csapat, a Dunaferr és az Alba Volán uralta. Néhány éve valami megtört a dunaújvárosiaknál. Ennek első jele volt, hogy egy-egy korosztályban nem tudtak önállóan csapatot indítani, mígnem a 2009/10-es szezonban sokéves széria szakadt meg, egy aranyérmet sem nyertek a fiatalok. Sőt, dobogóra is csak a juniorbajnokságban tudtak állni, ahol nehezen győzték le a szerb Crvena Zvezdát. Az ifjúságiak az 5., a serdülők és a kölykök a 6. helyen végeztek. Mindezen jelenségek okairól, a jelenről és a jövőről a Dunaferr SE szakosztályelnökével, Erdély Zsolttal és a csapat edzőjével, Faragó Gyulával beszélgettünk. Tovább után többek között kiderül az is, hogy a Dunaferr és a Ferencváros utánpótlásrészlege a jövőben együttműködik.

"A lokálpatrióták és a dunaújvárosi hokit szerető emberek méltón büszkék a magyar jégkorong különböző szintjein játszó újvárosi nevelésű játékosokra – állapítja meg Erdély Zsolt. – A jelenlegi felnőtt válogatott, illetve az EBEL-játékosok jelentős része dunaújvárosi nevelésű. Az elmúlt szezonban a juniorcsapatunk bronzérmével büszkélkedhetett Dunaújváros, az előzőben egy kölyökbronz és egy ifjúsági bajnoki cím került hozzánk. Mindezek mellett mind az U18-as, mind az U20-as válogatottban meghatározó szerepet töltenek be játékosaink. És nem mellékes, hogy a 2009/10-es szezon Leveles Kupa-díjazottja, azaz a legjobb ifjúsági korú játékos a Dunaferr védője, Erdélyi Tamás lett."

Faragó Gyula nem kertel, amikor megállapítja, a játékoslétszám tekintetében a juniorkorosztály után van egy űr. "8-9 éve, amikor ezen korosztályt toborozni kellett volna, nem foglalkoztak ezzel az illetékesek a szükséges mértékben. Ezért az 1992 és 1994 között születettek hokisok száma kevés nálunk. Időközben a feltöltés nem sikerült az elvárható mértékben, így már évek óta feljátszással és alkalmi fúzióval oldjuk meg ezen hiányos korosztályok versenyeztetését. Ez természetesen azzal jár, hogy az életkori sajátosságokat és a biológiai érettséget figyelembe véve, elsősorban fizikailag nem tudják azt a játékerőt képviselni, amely az adott korosztálytól elvárható. Ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy sok jó játékosunk, például Bene, Gyarmati, Strenk, Rajna, Somogyi néhány éve abbahagyták, vagy elhagyták a Dunaferrt."

De az utánpótlás főedzője megnyugtat mindenkit, a lyukas korosztályok után van élet náluk is. "Az országosan nagy reményekre jogosító serdülő korosztály nálunk is erős, ambiciózus, jó képességű játékosokból álló társaság. Tavaly rendkívül fiatal csapattal jutottunk a rájátszásba."

A kimagasló eredményeknek gátat szab a csökkenő gyermeklétszám és a Fejér megyei kisvárosból elvándorló értelmiségi családok magas aránya. Ennek ellenére a Dunaferrben azon dolgoznak, hogy Dunaújváros továbbra is a hazai jégkorong egyik fellegvára, erős bázisa legyen.

"Korábban messze nem volt ennyi csapat, ennyi játékos, ekkora technikai-taktikai tudás a játékosoknál, mindezek mellett ekkora érdeklődés közel sem kísérte a magyar jégkorongsportot – szögezi le Faragó. – Elmondható, hogy ma jó képességű, alázatos játékos az ország minden pontján, minden csapatában megtalálható. Tehát nem nálunk romlik a minőség, hanem mások is bekapcsolódnak, mások is fejlődnek, dolgoznak, tehetségek kerülnek elő sokszor a semmiből. Ennek pedig mindig megvan az eredménye. A rendelkezésre álló játékoslétszám hatalmas fegyvertény.

Egyrészt van merítési lehetőség, másrészt nagyobb valószínűséggel nevelődnek ki az igazán jó játékosok. Tehát akik több játékossal rendelkeznek, sokkal jobb pozícióban vannak. A mi időnkben korosztályonként 3-5 csapat volt, jelenleg 12-18. Tehát ma amelyik játékos ebben a nagy versenyhelyzetben bekerül a korosztályos válogatottba, az csak kimagasló tudásszintű lehet a hazai körülmények között. A Dunaferr ma is képviselteti magát minden korosztályban, ez alapján azt mondhatjuk, jól működünk, eredményesen dolgozunk."

A megyei rivális nagyot lépett, és pont arra az edzőre bízta a fiataljait, aki a dunaújvárosi jégkorongsikereket megalapozta. Különböző kluboknál különböző stratégiákat alakítottak ki a nevelés terén. Mitől lehet tartósan versenyképes az újvárosi jégkorong? Erdély Zsolt szerint, mint oly sok minden, ez is erősen pénzkérdés. "Nem kérdés, Kercsó Árpád akár nálunk is szívesen dolgozott volna, vagy akár más profiklubnál, de ő Fehérvárra szerződött. Tény, hogy ha több jó képességű játékos átigazol oda, akkor igen ütőképes csapatokkal fog az elkövetkezendő években a másik megyei klub felállni, de az csak erősebbé és színvonalasabbá teszi a hazai bajnokságokat.

Óriási hiba lenne, ha a klubvezetők csak a külföldieket tartanák jó szakembereknek. Igaz, hogy a külföldi és magasabb hokikultúrával rendelkező országok szakembereitől a hazai szakma rengeteget tud tanulni, és minden ilyen alkalmat, fórumot meg kell ragadni. De a mai hazai szakembergárda egy szakmai szint felett nem kap új és használható impulzust valakitől csak azért, mert az illető külföldi.

Azaz a szakmai múlt, a felkészültség, az elért eredmények és a tudás átadásának képessége igen fontos faktor, hiszen csak így tudnak az ilyen együttműködésekből profitálni a hazai klubok, edzők, vezetők és játékosok. Meglátásunk szerint az utánpótlásban a megfelelő színvonalú hazai szakmai stáb kiépítése, fejlesztése hosszú távon a sikeres jövő kulcskérdése. Ráadásul ez a legstabilabb, legmegbízhatóbb megoldás."

Az edző a szomszédban létrehozott hokiakadémia közvetlen hatásáról is szót ejt e kérdéskör kapcsán. "El kell ismerni, minket is negatívan érint, hogy a serdülőcsapatunk egyik erőssége minden jel szerint távozik a klubtól. Nem örülök ennek a fejleménynek, ennyi idősen értelmetlennek is látom ezt, de így döntött a család, el kell fogadnom. Meggyőződésünk, hogy a játékosokat a kezdetektől fogva 14-16 éves korukig felnevelni az egyik legnehezebb feladat. A következő lépés, amikor a tehetségük megcsillan, akkor megtartani őket a csapat és a sportág számára, és megfelelő szakmai fejlődést biztosítani számukra, míg felnőtt hokissá válnak.

Dunaújvárosban szeretnénk bevonni a munkába korábbi és jelenlegi válogatott játékosokat. Tapasztalataikat, tudásukat átadhatnák, ismereteiket megoszthatnák az utánpótlással. Ezen játékosoknál az évek alatt felgyülemlett tapasztalat, megfelelő edzői képesítéssel alátámasztva, sokat javíthat a helyi és a honi jégkorongozó-társadalom tudásán. Természetes, hogy mi is tanulunk a felnőtt csapatunknál dolgozó edzőktől. Mert tanulni mindig lehet, és állandóan képezni kell magunkat. Björn Ferber, Dusan Kapusta vagy J. P. MacCallum olyan edző, akitől sokat lehet ellesni.

Téves szemlélet az is, miszerint kölyökkorosztályban eldől egy csapat játékereje, addigi munkájának értékelése, az edző munkájának minősége. Egy adott játékos fejlődése önmagához képest, ez az, ami értékelhető ilyenkor. Ha egy csapat állományában kevés a meghatározó játékos, vagy sok a feljátszó fiatalabb játékos, az a csapat nem képes 1–5. helyezést elérni a mai magyar bajnokságban. Ez éppen a bajnokság színvonalának a megerősödése miatt van így. Ne felejtsük el, hogy tavaly az SC Csíkszereda, az Alba Volán és a Dunaferr állt a dobogón. A legutóbbi szezonban kialakult helyezések ellenére (sorrendben 3., 7., 6. – hokikori) meghatározó játékosokat adnak a válogatottba. Tehát nem a munka minősége romlott, hanem a játékosállomány olyan összetételű, amely az említett klubok esetében ennyire volt képes."

A fejlődés érdekében hosszú távú koncepció működik a klubnál. Erdély szerint amennyiben nem állítottak volna fel célokat, és nem lenne stratégiájuk az utánpótlás-nevelésre, akkor az újvárosi hoki a jelenlegi juniorkorosztály alatt nem is létezne. Faragó hozzáteszi, amikor nekiláttak a munkának, minden korosztály problémáját kezelték, elölről kezdték a toborzást, bővítették a létszámot, és a hiányos korosztályokat is működtették.

"Sokszor nem az elért eredmények voltak a fontosak, hanem a játékosokkal való rendszeres foglalkozás, a mérkőzéseken való részvétel, hogy minél több rutint szerezzenek, felmérjék magukat az ellenfelekkel szemben, érezzék, hogy fontosak a klubnak még akkor is, ha nem kiemelkedő a tudásuk a sportban. Vannak merész terveink, ötleteink hazai és nemzetközi viszonylatban egyaránt. Ezekről bővebben akkor tudunk beszámolni, amikor konkrétumok lesznek és látszanak a megvalósulás fokai."

A nehézségek ellenére a Dunaferr 2009/10-ben hét év szünet után mind a hét korosztályban indított csapatot, azaz a szuperminitől egészen a juniorkorosztályig. "Az idén is minden korosztályban indulunk a bajnokságban, de az sem titok, hogy az FTC-vel partneri viszonyt alakítottunk ki. Olyan együttműködést építünk fel, amely mindkét klub hasznára válik. Ha úgy alakul, közös csapattal veszünk részt valamelyik korosztályban bajnokságában."

"A két klub közötti együttműködéssel egy magasabb szintre lépünk, igazi versenyhelyzetet alakítunk ki – közelítette meg az együttműködés kérdését Faragó Gyula edző. – Ezzel a játékosokat ösztönözzük, illetve ők saját magukat a minél jobb, elszántabb hozzáállásra és edzésmunka elvégzésére. Ezentúl az edzésen való részvétel, és az ott elvégzett munka minősége jelentheti a mérkőzéseken való részvétel lehetőségét, feltételét."

Az előttünk álló évadra vonatkozó célok megfogalmazásakor érződik az óvatosság. Faragó szerint "a célokat reálisan kell kitűzni. Minden korosztálynak más lehet a célja, szerepe a bajnokságban. A relatív fejlődés szinte biztosnak tűnik. Lesz korosztály, amelynél maga a versenyeztetés, az új játékosok beépítése, illetve a technikai, taktikai, elméleti és egyéni képességek fejlesztése lesz a cél, versenyhelyzetben. Ők vélhetően a középmezőnyben végeznek majd. Más korosztálytól azt lehet várni, hogy a legjobb csapatokkal megméretve magukat, mentálisan is megerősödve, eredményesen szerepelnek a bajnoki mérkőzéseken, akár éremesélyesként is. A korosztályos válogatottba, ahogy eddig is, eztán is delegálni fogunk jól képzett, fegyelmezett, agilis, mentálisan erős játékosokat."

Természetesen mindeközben a jövő építésén is fáradoznak. "Elsősorban az óvodákkal, az iskolák alsós tagozataival próbálunk meg jó kapcsolatot kiépíteni, egymás munkáját segítjük, ebből tudunk mi is meríteni, kezdő hokisokat toborozni – mondja Faragó Gyula. – Az elmúlt két évben igen eredményes volt a Dunaferr korisuli program, újvárosi óvodák rendszeresen járnak korcsolyaoktatásra egész évben, amelyhez a jeget, a korcsolyákat és a szakmai stábot a Dunaferr biztosítja. A dolgok ezen a téren is jól működnek. De sok utánpótlás-nevelő klubtól eltérően mi az utcáról betévedt, akár serdülőkorú játékosokat is befogadjuk, foglalkozunk velük, felvázoljuk a lehetőségeiket."