Meggyőződésem, minden magyar játékosnak az kell legyen a célja, hogy a lehető legerősebb bajnokságban edződjön. Ez Magyarországon jelenleg elsősorban az EBEL-ben induló Fehérvárba való bekerülést jelenti. Ezt a gondolatot J. P. MacCallum, a Dab.Docler vezetőedzője, a felnőtt és a juniorválogatott edzője osztotta meg blogunkkal. A kanadai szakember jelenleg hazájában tartózkodik, nyári fizikai felkészítő táborokat tart, és bár nem adott egyértelmű választ a visszatérésével kapcsolatban, ő készíti fel a szezonra a dunaújvárosi csapatot. Visszatekintünk a két világbajnokság tapasztalataira is.

A kanadai tréner szerint jégkorongozóink komoly lemaradásban vannak a szárazföldi munka tekintetében, de már tapasztalható a pozitív változás. Mint mondja, ez egy olyan folyamat, ami többéves elkötelezettséget és fegyelmet kíván, "de ha ezt végigvisszük, akkor látványos hatása lesz a nemzetközi teljesítményünkre. Korábban már sokat beszéltem arról, hogy a magyar játékosoknak meg kell tanulniuk a szezon előtti formába kerülésmódszerét. Továbbá ki kell képezni őket arra, hogy az elvárt erőnléti állapotot milyen módon lehet megőrizni és fenntartani a szezon alatt."

Jelentős változás volt az elmúlt évekhez képest, hogy a Dab.Docler fiataljai közül a világbajnokságon is jégre léphettek néhányan. Míg az elmúlt években rendszeresen az utolsó körben buktak el a dunaújvárosiak, elsősorban kondicionális hiányosságok miatt, addig Ljubljanában Hegyi Ádám és Magosi Bálint is megállta a helyét. Megnőtt a Dab azsiója, vagy továbbra sem lesz könnyű a maradásról meggyőzni a Volánba igyekvőket? "Úgy tudom, a játékosok többsége nálunk kívánja folytatni a jégkorongot, és az az érzésem, hogy ez az elért sikerek és a professzionális munka eredménye. Azari Zsolt minden játékost respektál, olyannak fogadja el őket, amilyenek. Mindenkivel megtalálja a közös hangot. Ha a sportolóval megfelelően bánnak, annak hamar híre megy, eljut másokhoz is, és a közösség megtartása és bővítése könnyebben megy. Másrészt azonban nehéz maradásra bírni a kiválóságokat egy olyan csapatban, amelyik nem az EBEL-nek megfelelő erősségű bajnokságban vesz részt.

Meggyőződésem, hogy minden magyar játékosnak az kell legyen a célja, hogy a lehető legerősebb bajnokságban edződjön. Ez Magyarországon jelenleg elsősorban az EBEL-ben induló Fehérvárba való bekerülést jelenti. A tehetségek konzekvens fejlesztése azt jelenti, hogy más EBEL-szinten játszani képes csapatot is létre kell hozni. Az EBEL mellett a részt vevő négy országnak érdemes lenne egy juniorligát is tető alá hoznia. Ezzel itthon lehetne tartani a fiatal tehetségeket, nem kellene a fejlődésükhöz feltétlenül olyan távoli helyekre költözniük, mint Svédország vagy Észak-Amerika."

Mint már többször jeleztük, a Dab.Docler a tavalyihoz hasonló hosszúságú és intenzitású felkészüléssel vág neki a következő szezonnak. "A csapatom április 26-tól készül az új idényre, a múlt évihez nagyon hasonló program alapján. A játékosokat feldobta a jégen kívüli szárazedzések, a konditerem és a terepgyakorlatok megkezdése, mert most már tisztában vannak annak a teljesítményükre gyakorolt pozitív hatásával. Egy év alatt saját magukon érezték a nagyon jelentős változást. Természetesen mint mondtam, az ilyen jellegű felkészülésnek többéves kitartó munka után érik be az igazi gyümölcse, jelentős lemaradást dolgozunk le."

MacCallum a magyar bajnokságban, a felnőtt és a junior vb-n ezüstérmet, a Mol Ligában bronzérmet szerzett, a tavalyi öt sorozat közül csak a Magyar Kupát tudta megnyerni aktuális csapatával. Az új idényre is komoly céljai vannak. "Mostantól a legfőbb cél az élen maradás. A Mol Ligában és a magyar bajnokságban mutatott egész idényre jellemző teljesítmény alapján a miénk volt a legjobb csapat. Márpedig ha te vagy a legjobb, mindenki más a te pozíciódra tör. Ebben a helyzetben mindig képesnek kell lenned folyamatosan fókuszálni arra, hogy a játék apróbb elemeiben meglévő hiányosságokat is kijavítsd, mint például a helyezkedés, a pozíciós játék tökélesítése. Szóval minden részlettel foglalkoznunk kell, amivel a csapatunk általános teljesítménye tovább javul."

Az ezüstérmek újraértékelésére kértük a trénert. "A junior vb ezüstérmét természetesen én is kudarcként értékelem. Úgy éreztem, mi voltunk a torna legjobb csapata, és ha lett volna videóbíró, akkor a négy angol gólból kettőt biztosan nem adtak volna meg. A magyar bajnoki második hely a Dab.Doclernek aranyérmet jelent. A Stars legyőzése azt bizonyította, hogy a hazai bajnokságot végigküzdő csapatok közül a dunaújvárosi a legeredményesebb. Mindenki előtt világos, hogy a székesfehérváriak más költségvetéssel gazdálkodva a többi hazai résztvevőnél magasabb minőségi szinten űzik a hokit.

A mostani rendszerben nincs olyan magyarországi csapat, amelyik képes lenne az Alba Volánt egy sorozatban legyőzni. A felnőtt válogatott világbajnoki ezüstérme keserű pirula volt. A vb-re abban a tudatban készültünk, hogy jó csapatunk van, olyan, amelyik képes ismét feljutni az A csoportba. Kiábrándító volt megtapasztalni, hogy négy erős meccs után a szlovénok ellen nem tudtuk a legjobb formánkat hozni. Ezen az utolsó napon Szlovénia volt a jobb."

A junioroknál úgy buktuk el a feljutást, hogy egy kiélezett meccsen minden játékelemben jobbak voltunk az ellenfelünknél és büntetővel maradtunk alul, míg a felnőtteknél szinte a mérkőzés kezdetétől nem volt kérdés, hogy ki jön ki jobban a meccsből. Melyik szituáció dühíti jobban a szakembert?

"Nagyobb csalódásnak tartom, hogy az U20 jövőre is a divízió 2-ben kénytelen játszani. Ez tisztán két csapat küzdelme volt, az utolsó mérkőzésen kívül a többi meccs nem jelentett igazi kihívást a csapatnak. Valódi megméretés hiányában a hoki nem izgalmas a játékosoknak, a szakvezetőknek és a nézőknek. Úgy gondolom, a következő vb is hasonló erőviszonyokat fog tükrözni. Jövőre mind a két válogatott esélyes az aranyéremre a csoportjában. Amennyiben a bajnokság előtti felkészülés az előző évinél jobban sikerül, akkor a nemzeti csapatok magasabb színvonalon fognak játszani, mint ezt a legutóbbi vb-n tették."

A britek ellen idén nemigen ment. Kérdés, valóban ennyire más ellenük játszani. "Nem hiszem, hogy angol specialitásról lenne szó. Tény, hogy mind a junior, mind a felnőtt csapatukban vannak jó képességű játékosok, akik emellett óriási elszántsággal, kivételes erőbedobással küzdöttek. Hordhatnák ezek a játékoson más nemzet válogatottjának a mezét, és megtapasztalnánk, hogy a helyzet ugyanaz. Mindig nehéz olyan csapat ellen játszani, ahol a tudás eltökéltséggel és magas fokú küzdőszellemmel párosul."

A szlovének elleni döntőben az utolsó két harmadban annyit lőttunk kapura, mint az U20-as vb-n Mexikó vagy Kína nekünk, és még azok a lövések is többnyire csak a kipattanót előkészítőek voltak. Miért jelentett a magyar válogatott számára problémát a támadóharmadba bevinni a korongot, és ott passzokkal előkészíteni a kapura lövést a döntő harmadokban?

"A szlovénok elleni meccset nem lehet összehasonlítani a junior vb találkozóival. U20-as ellenfeleink jóval szerényebb játékerőt képviselnek, míg a felnőtt válogatottunk egyenrangú ellenfele a szlovén csapatnak. Egyszerűen képtelenek voltunk lövőhelyzetbe kerülni, mert fegyelmezetten, rendkívül jól szervezett védelmi rendszerrel állt fel az ellenfél a nem éppen jó napot kifogó magyar csapattal szemben. Videón végignézve a találkozót megállapítható, a valódi gólhelyzetig kidolgozott lövések száma tekintetében nem volt olyan nagy a két csapat közötti különbség. Ugyan keményen megdolgoztak játékosaink a lövőhelyzetek kialakításáért, de ezen a napon ez nem bizonyult elégnek. Aki nézi az A csoportos vb-ket, láthatja, előfordul ez jobb csapatokkal is."

J. P. MacCallum végül a tanulságokat foglalta össze. "Ez egy játék, és az abban résztvevőknek meg kell tanulni, fel kell tudni fogni annak a fontosságát, hogy az éremért folyó párharcban a legjobb formát kell hoznia mindenkinek. Úgy gondolom, a magyar válogatott majd minden tagja elmondhatja magáról, hogy nem hozott ki mindent magából a döntő mérkőzésen. Ez az az érzés, amit mindig el kell kerülni, és ez nem csak a jégkorongra, vagy más játékra igaz, de az élet egyéb területeire is."