Vasárnap letelt az első hét Hetényi Zoltán próbajátékából, ezúttal Lahtiban találkoztunk vele, és a nyaralását családjával töltő Tommi Satosaarival is. A magyar kapussal az eltelt hétről, finn csapattársával a múltról és a jövőről, valamint Hetényiről beszélgettünk.

Öt jeges edzést töltött Hetényi a jégen a Pelicansszal. "Jól érzem itt magam, mindent megtettem azért, hogy pozitívan zárjam ezt a kéthetes felkészülést – mondta a válogatott kapus. – A második hét még előttem van, mindent bele fogok adni, ahogy eddig is tettem. Sok új dolgot tanultam, sok új dolgot láttam, úgy gondolom, akárhogy lesz is, ez mindenféleképpen a hasznomra fog válni."

A magyar edzéskultúrához mérve a legszembetűnőbb különbségnek Hetényi azt nevezte, hogy a csapat mindent együtt csinál, valamint az edzések során gazdagon használják a hokin kívüli sportágakat is. Például floorballoznak, amit készség- és ütőkezelésfejlesztésre használnak. Izomfejlesztő vizes edzések is szerepeltek a programban. A jégen egy óra húsz percet töltenek alkalmanként, ide mindenki bemelegedve érkezik. A bemelegítések alkalmával egyensúly- és izomfejlesztő gyakorlatokkal teszik az edzéseket változatossá.

"Az első perctől jönnek a kemény lövések – fogalmazott Hetényi, és kihangsúlyozta az edzések intenzitását. – Az edző nem beszél olyan sokat, nem szakítja meg annyiszor a játékot, ahogy megszoktam. Meglepődtem, mennyire fizikálisan játsszák a hokit Finnországban." Minden edzésen tartottak versenyt, kiemelte a hátvédek technikás játékát. "Mindig a hátvédek nyernek, nagyon technikásak. Végigvezetik a korongot, megtartják, nemcsak bedobják, és akkor nem kell a harmadot lerohanni."

Külön kapusedzésen még nem vett részt, mert az edzőtábor célja a tesztelés. Ellenben a későbbiekben foglalkoznak majd speciálisan a hálóőrökkel is, ezt erősítették meg Hetényinek a táborban részt vevő finn kollégák. "A mostani második számú kapusnál jobbnak érzem magam, de az első számú, Niko Hovinen tényleg nagyon jó. Magas, jól zárja a szögeket, mindig mindenhova elér, nem véletlenül draftolták, nagy tehetség. Sokat kell dolgoznom, hogy őt kiszorítsam. Lesz mit tanulnom tőle." Hetényi tudja, magyarként kétszer-háromszor többet kell a helyinél nyújtania ahhoz, hogy őt válasszák. A finn embereket kedvesnek ismerte meg. "Nem beszélnek sokat, ha valaki jól játszik, az természetes." A legidősebb hátvéd, Jan Latvala nevét kiemelte, mert a finn válogatot bekk egy-egy jó védés után mindig megdicsérte.

A tárgyi feltételekről is szó esett. A játékosok kiszolgálása meglepő volt Hetényi számára. Fehérjepor és sportital mindig elérhető. "Amikor megkértem a felszerelésmenedzsert, hogy élezze meg a korcsolyámat, csak annyit mondott, hogy már kész."

Bár a legutóbbi edzésen szóba került, hogy talán egy hét elteltével lehet már valamit tudni a jövőről, sajnos ez nem így lett. A Hetényit segítő finn menedzser elmondása szerint elégedettek az elvégzett munkával. "Talán csütörtökön (azaz cikkünk megjelenése napján – a szerk.) megmondják, mi a tervük velem. A menedzserem szerint mindenképpen le akarnak szerződtetni, ha nem az első, akkor a második csapatba."

Hetényi Zoltán ajánlásának hátteréről a jelen lévő Tommi Satosaarit is megkérdeztük. "Amikor tavaly a Volánba mentem, egyből észrevettem, hogy nagyon tehetséges fiatal kapus a társam. Jók az alapképességei, de az is látszott, hogy nem volt mellette edző, aki naponta foglalkozott volna vele. De még fiatal, az alapok erősek, én nagy lehetőséget látok benne, az NHL-t sem tartom elérhetetlennek a számára. Sok nála rosszabb kapust láttam, aki néhány év jó edzői munkával eljutott oda." Kiemelte Hetényi kiemelkedő munkamorálját, amely miatt mindenképp alkalmas a jelentős fejlődésre. Pasi Nurminennel való személyes jó ismeretségét kihasználva sikerült a lehetőséget megteremteni társa számára. Mint elmondta, néhányszor ő is foglalkozott vele a fehérvári jégen.

Satosaarit a saját múltjáról is kérdeztük. Elmondta, hatévesen kezdett el jégkorongozni Jyväskyläben, és már hétéves kora óta kapusposzton van. "Ez minden bizonnyal annak köszönhető, hogy a bátyám jégkorongozott, és akart valakit, akinek lövöldözhet. Aztán ott maradtam a kapuban." Balkezesként fordított alapállású lenne, de a nevelőegyesületénél nem volt balos szerelés, így a jobbkezeshez szokott. Más sportágakban gyakran fogja a bal kezében az ütőt, de mindkét kezét egyformán tudja használni. Gyermekként leginkább a JYP akkori kapusainak játékát figyelte, legnagyobb példaképe pedig Jarmo Myllys, az 1995-ös vb-győztes csapat kapusa volt.

Pályafutása során több helyen megfordult, az egyik érdekes állomás Anglia volt. "Első alkalommal azért mentem oda, mert a Jokerit vásárolta meg a csapatot. Jukka Jalonen, a jelenlegi finn szövetségi kapitány volt akkoriban ott az edző." Négy év SM-Liiga után újra vágyott. "A brit liga szintje teljesen más volt, mint most. Kilenc finn játékos szerepelt a csapatunkban, többen Észak-Amerikából, és pár cseh, összesen egy brit játszott nálunk." A legnagyobb stílusbeli különbségként a rengeteg verekedést emelte ki, ami kifejezetten a közönség igénye volt. "Másodszor azért mentem, mert az Ilvesben eltöltött szezon után hosszúra nyúlt a nyár, és már el is kezdődött a szezon, de még nem volt szerződésem. Ők szerettek volna engem, és én is jól éreztem magam ott."

Ljubljanáról is csak pozitív emlékei vannak. "Szerettem Szlovéniát mint országot, és a várost is." Abban a másfél évben vele volt családja is. Ők nem jöttek Magyarországra, mivel idősebb gyermeke iskoláskorú, és a feleségének is jó munkahelye van Lahtiban. A kisfiú két éve jégkorongozik, ettől az évtől próbálgatja a szárnyait kapusposzton.

A szlovén és a magyar viszonyokat összevetve nem lát különbséget Satosaari. Az EBEL és az SM-Liiga szintkülönbségét összevetve úgy ítélte meg, "az SM-Liigában gyorsabb és agresszívebb hokit játszanak, mint az EBEL-ben. Elég nehéz összehasonlítani, de szerintem a Salzburg eredményesen játszhatna a finn bajnokságban, más EBEL-csapatok kevésbé." Mindenesetre úgy vélte, hogy az osztrák bajnokság szintje folyamatosan közelíti a finnét. "A Salzburg részt vesz egy felkészülési tornán a szezon előtt, több SM-Liiga-csapattal együtt, meglátjuk, milyenek lesznek az eredmények."

Tommi Satosaari a fehérvári folytatásról is beszélt. "Még nem írtuk alá a papírokat, folynak a tárgyalások. Szeretnék visszamenni, nagyon megkedveltem az embereket a csapatban és a csapaton kívül is. Szeretek ott lenni." Jelentkeztek más csapatok is érte, többek közt egy másik EBEL-es is, de "az Alba Volán az első számú alternatíva". Finnországba játszani már nem térne vissza, leginkább kapusedzőként képzeli el a karrierjét. Ezt elkezdené Fehérváron is. "Szó volt róla, hogy amikor a Volán beindítja az akadémiát, akkor hetente egyszer tartanék foglalkozást fiatal kapusoknak."

Hetényin kívül Sofront, Nagyot és Kógert emelte ki az Alba Volánból olyan tehetségként, akikből szerinte bármely csapatba könnyen beépíthető, ígéretes játékos válhat. "Ahogy Hetényi Zoltánnal is beszéltük, egy magyar jégkorongozónak elég nehéz, mert őket nem keresik, hívják a klubok. Vagy valaki beajánlja őket, vagy saját maguknak kell jelentkezniük, hogy megmutathassák, mit tudnak."