Okosabban kellett volna játszanunk, voltak buta kiállításaink, ami eddig nem volt jellemző ránk. Néhány játékosunk nem megfelelően állt a mérkőzéshez, döntő helyzetekben elsősorban fejben szenvedtünk vereséget, pedig korábban éppen ebben voltunk erősek. Énekes Lajos értékelésében a kritikának is helye van. A péntek esti mérkőzés után hagytunk néhány napot a tapasztalatok ülepedésére, de hétfőtől még egyszer alaposan visszatekintünk a vb-re, a válogatott magyar edzőjével kezdjük a sort.

"Az első perc nagy hibája eléggé meghatározta a mérkőzés menetét. Túl gyorsan túl egyszerű gólt kaptunk, ellenfelünknek gyakorlatilag dolgoznia sem kellett érte. Viszont mi ezt követően túl sokat dolgoztunk az egyenlítésért, ami sikerült is, méghozzá emberhátrányban. Ezután egy darabig azonos játékerőt tudtunk képviselni.

De aztán a második harmadban jöttek az emberhátrányok, ebben a húsz percben egyáltalán nem tudtunk normálisan játszani. A harmadik harmadra nem maradt erőnk, hogy ezt a kifejezetten jól játszó szlovén válogatottat utolérjük, ráadásul ismét kaptunk egy gyors gólt. Szégyennek egyáltalán nem nevezhető a pénteki teljesítményünk, de azt gondolom, nemcsak mi, edzők vártunk többet a csapattól, a játékosoktól, hanem a játékosok is többet vártak maguktól.

Az objektív értékeléshez mindig érdemes visszanézni, mi történt a mérkőzésen, hol rontottunk el valamit, miből lehet építkezni a jövőben. Ted Satorrral vasárnap újranéztük az egész mérkőzést, elemeztünk. Hiába a múlté már ez a meccs, foglalkoznunk kell vele még egy ideig. Természetesen mindig más élőben, és más higgadtan újra átélni az egészet videóról. Azt láttuk, hogy bár jóval több kapura lövése volt ellenfelünknek, a valós gólszerzési lehetőségek száma 10-7 volt a javukra. Ebben az adatban az első kapott gólunk nem szerepel, de van benne olyan helyzet is, amelyikből esetleg lövés sem lett, mert az utolsó megoldást nem jól választottuk meg vagy nem jól kiviteleztük.

Okosabban kellett volna játszanunk, voltak buta kiállításaink, ami eddig nem volt jellemző ránk. Néhány játékosunk nem megfelelően állt a mérkőzéshez, döntő helyzetekben elsősorban fejben szenvedtünk vereséget, pedig korábban ebben voltunk erősek. A padunk rövidebb volt a szlovénekénél, de ezt tudtuk előre. Mi ezért viseltük nehezebben egy meghatározó védőnk kiesését. Egyértelmű volt az is, hogy nekik több mérkőzést eldönteni tudó emberük van, mint nekünk. A meccsen ezek az erők dominálni tudtak, nyomtak, többet tartózkodtak a harmadunkban.

Az a különbség, ami megvan a két csapat között, a hibák és a fegyelmezetlenségek miatt felnagyítódott és kijött. Úgy tűnt, a szlovén válogatott játékosok képességei legalább harminc százalékkal jobbak a mieinkéinél. Az elemzés végén a szövetségi kapitánnyal arra a következtetésre jutottunk, hogy a kitalált taktika megfelelő lett volna, ha véghez tudtuk volna vinni. De be kell látnunk, hogy játékosaink ezt egy jól játszó szlovén csapattal szemben nem tudták megvalósítani.

Nehéz a mérkőzésről beszélni, mert sok hiba és fegyelmezetlenség okozta a vesztünket. Dominálni tudtunk a britek és a lengyelek ellen, és ez azért nagy pozitívuma a világbajnokságnak. Korábban ez nem volt jellemző ránk. Új elemként ezeken a mérkőzéseken a fiatal csatáraink is tudtak érvényesülni. De azt is látni kellett, hogy az igazi tétmeccsen nem tudták hasznosítani játékukat, és ez az EBEL-szezonban is így volt. Ha előrébb akarunk lépni, ha csökkenteni akarjuk a távolságot, változtatnunk kell. A szlovének fiatal hokisai Ticar,tól Jeglicig nem rutinosabbak, de sokkal elszántabbak. (Ziga Jeglic élete első felnőtt vb-jén pontkirály lett, a mezőny legjobb csatárává választották, Rok Ticar gólkirályi címig jutott, Jan Urbasszal a vb leghatékony csatártrióját alkották, 11 gólt szereztek, Jeglic 1988-as, a másik két játékos 1989-es születésű – F. K.)

A mieinknek hozzájuk hasonlóan egyszerűbbnek és hatékonyabbnak kell lenniük. Sokszor nem a megbeszéltek szerint játszottak, színezni próbáltak, fölöslegesen vállaltak kockázatot bizonyos szituációkban, sokáig cipelték a korongot. Ez néhányszor bejön, de az egyéni megoldások egy ilyen mérkőzésen nem vihetők végbe hatékonyan. A csapatnak nincs hasznára az ilyen felfogás, akkor sem, ha Lengyelország ellen kétségtelenül eredményesek voltak ezek a húzások egyszer-kétszer.

Azt gondoljuk, elsősorban nem képzettség- és technikaitudás-beli különbségek vannak a fiataloknál egymáshoz képest. Lehet, hogy erőben van némi különbség a javukra, de ez nem ledolgozhatatlan hátrány. Ahol nagy differencia látszik, azok a mentális tényezők. Fejben érettebbek, feladatukat komolyabban veszik a szlovén fiatalok. Magyarán, nem elég a mérkőzés előtti napon úgy gondolni, hogy most összeszedem magam, ezt a szezon előtt el kell határozni, és nyolc-kilenc hónapig így kell dolgozni. Mert ennek az eredménye az, hogy mérkőzéshelyzetekben nem kell gondolkodni a megoldásokon, hanem automatizmussá válnak a jól begyakorolt mozdulatok és szisztémák.

Félreértést nem szeretnék, fiataljaink a vb egészét nézve nem nyújtottak rossz teljesítményt. De a döntőben egyértelműen láthatták, hogy hozzájuk hasonló képességű, hasonló feltételek között dolgozó és velük azonos ligában játszó kortársaik mire képesek. Ehhez a sportág iránti nagyobb alázat, fegyelem, erő és kitartás kell. Csak rajtuk múlik, hogy a különbségen tudnak-e csökkenteni, a hátrányt le tudják-e dolgozni. A magyar válogatott jövőbeni sikeressége jelentős részben múlik ezen, ami természetesen ez nem csak a jelenlegi fiatal kerettagokra igaz.

Benne van a pakliban, hogy néhány idősebb játékos most szerepelt utoljára világbajnokságon, de várhatóan nem sokan mondják azt maguktól, hogy ennyi volt, ezt két főben tudnám maximálni. Az ő döntésüket is alapvetően befolyásolhatja a maradás irányába, ha meg tudjuk szerezni a jövő évi vb rendezési jogát. Akárhogy lesz, a fiatalok dolga kiszorítani őket a keretből. Nem lesz egyszerű számukra ez a feladat, az látszik."