Nagyságrenddel több játékos van a korosztályban, akikben megvan a nagy lehetőség, értékelte blogunknak Kercsó Árpád az idei kölyökbajnokságot. Az is kiderül, ezt tartja a mester mind közül a legértékesebb bajnoki címének, és jövőre már három korosztályban kíván versenyezni. A győztes edzője mellett az ezüstérmes MAC trénere, Keresztury Kristóf is mélyelemzi sokak szerint minden idők legjobb magyar utánpótlás-bajnokságát.

A két győzelemig tartó bajnoki döntő a szemtanúk szerint színvonalas és nagyon izgalmas volt. Az első mérkőzést 3-1-re a MAC nyerte a Kisstadionban, esős-havas körülmények között. Egy héttel később győzelmi kényszer alatt nyertek a zalaiak 5-2-re, majd a mindenről döntő meccsen 6-4-re, itt az 53. percig döntetlenre állt a találkozó.

"Ez volt pályafutásom legértékesebb bajnoki címe – jelentette ki kezdésként Kercsó Árpád. – Igazából két sorom sem volt, a másodikban ügyes, de nagyon fiatal játékosok szerepeltek. Az első soromra hihetetlen terhelés hárult, nagyobb, mint a legendás szovjet sorra a Lehelben. Vokla Rolandék a döntő utolsó mérkőzésének záró harmadában talán négyszer ültek le, akkor is 15-20 másodpercet pihentek. De ilyenek a sztár játékosok, a végén a két legjobb csatárunk tudott gólokat szerezni, ezzel lettünk bajnokok. Pedig a MAC végig több sorral tuott játszani, nagyon jó, válogatott játékosok alkotják a csapatukat. Azt kell mondanom, hál istennek nagyon komoly ellenféllel szemben tudtunk bajnokságot nyerni.

A siker nem végállomás, csak egy megálló, folytatjuk a munkát. Még ez a szezon sem ért véget számunkra. Március végén Érsekújváron játszunk egy olyan tornán, ahol például a szlovák válogatott is ott lesz, április elején pedig Brassóba hívtak minket. Szerencsére a szezon hátralévő részében már kicsivel többen leszünk, néhány jövőbeni játékosunkat elviszünk magunkkal. Természetesen nem az a célom, hogy 8-10 jégkorongozóval játsszam egész szezonban. Sajnos a körülmények kényszerítettek arra, hogy így legyen. A szezon elején és közben sok problémát kellett megoldanunk, és közben már nem tudtunk igazolni.

Természetesen Zalaegerszegtől végleg búcsúzunk. Már eddig is jórészt Budapesten edzettünk. Ennek megfelelően a nevünk is változni fog. Még nem tudom pontosan, mit hoz a jövő, de a Titánok elnevezést szívesen megtartanám. A terveim megvannak, bízom benne, sikerül valóra váltanom őket. A következő szezonban három korosztállyal szeretnék foglalkozni, előkészítő, kölyök- és serdülőcsapatot indítok majd."

A csapat erdélyi húzó játékosai bemutatkozhattak már a magyar U14-es szelekcióban is. Mindannyian magyar válogatottként képzelik el a jövőjüket, ezért Szabó Pál Krisztián, Rokaly Norbert és Szilárd, valamint László Arnold állampolgársági ügye már túljutott a kezdeti stádiumon. "Elindult egy folyamat nálunk, amit folytatnunk kell. Ismét megmutattuk, hogy munkával mit el lehet érni. Kapusunk egy falusi csapatban védett Erdélyben, képzetlen volt, de lelkes. Láday András kapusedzőnk sokat dolgozott vele, és László Arnold a szezon végére a legjobb lett a sokat védő kapusok között."

A mesteredző másfél éve egyértelműen nyilatkozott a korosztály komplex felmérés után. Mint mondta, az 1995-ös, 1996-os garnitúra minden képzeletet felülmúló. "Ez ebben a bajnokságban is beigazolódott. Ilyen erősségű utánpótlás-bajnokság még nem volt Magyarországon, és lehet, hogy egyhamar nem is lesz. Hét erős csapat versenyzett, még a hetedik Alba Volán is kifejezetten jó csapat, ahogy látom, ott is remek szakmai munka folyik."

A felnőtt A csoportos válogatottunk alapját adó 1976-77-es korosztályhoz képest nagy a különbség, állapítja meg az akkori dunaferres fiatalokat nevelő szakember. "Amikor Tokaji Viktorék 13-14 évesek voltak, rendelkezésemre állt 14-15 tehetséges dunaújvárosi gyermek, és volt 6-7 ügyes székesfehérvári játékos. A bajnokságban a harmadik a Ferencváros volt, de őket mindketten húsz góllal vertük. Sem játékosszámban, sem színvonalban nem lehet ezt ahhoz az időszakhoz hasonlítani. Ebben a korosztályban egy nagyságrenddel több olyan játékos van, akiben benne van a nagy lehetőség."

A Zalai Titánok csapatából két csatár emelkedett ki a szezonban. Vokla Roland 20 mérkőzésen 45 gólt lőtt és 49 gólpasszt adott, tehát 94 pontot szerzett, négy egységgel előzte meg sortársát, Szabó Pál Krisztiánt, aki ugyanannyi meccsen 43+47-ig jutott. A harmadik is Titánok-játékos lett, Rokaly Norbert, 27+29=56 pontos teljesítménnyel. Az első nem zalai jégkorongozó a negyedik helyezett Terbócs István az UTE A-ból, 37 ponttal. Varga Balázs, a Sapa Fehérvár AV19 csatára a harmadik legtöbb gólt lőtte, 28-szor volt eredményes, ráadásul csak 15 meccsen játszott.

A Zalai Titánok kölyök korosztályú bajnokcsapatának tagjai: Bekő Márk, Bikás Luca, Bolla Bence, Farkas Barnabás, Farkas Eliza, Horváth Márton, Gombos Bence, Grosinger Jázmin, Horváth Tifani Kitti, Jakab Péter, Kiss Klaudia, Kiss Patrik, Láday Tamás, László Arnold, Péterfi Dániel, Rokaly Norbert, Rokaly Szilárd, Ronga Adrienn, Ronga Róbert, Ruzsics Fanni, Szabó Pál Krisztián, Vokla Roland.

A felső ház végeredménye: 1. Zalai Titánok, 2. MAC Népstadion A, 3. SC Csíkszereda, 4. Újpesti TE A, 5. Bp. Stars, 6. Dunaferr, 7. Sapa Fehérvár AV19, 8. Újpesti TE B.

A MAC magyar edzőjét, Keresztury Kristófot is megkérdeztük, miként látta az eseményeket. Először is a döntő harmadik mérkőzéséről esett szó. "A mindent eldöntő mérkőzésen a játékosok tisztában voltak a téttel, tudták, hogy bármi is történik, a bedobás után körülbelül két órával országos bajnokot avatnak. A mi csapatunk most élhette át először ezt az érzést, és véleményem szerint megfelelően kezelték a helyzetet. Ügyeltünk arra, hogy ne térjünk el a megszokott mérkőzésrutintól, a szokásos melegítéssel és rövid megbeszéléssel készültünk a mérkőzésre. A meccs alatt igazi csapatként viselkedtük, a játékosok minden cserénél biztatták egymást, minden egyes cserében próbálták a maximumot kihozni magukból. Az első üres kapus gólnál tört csak meg a csapat, onnan már sajnos nem sikerült visszakerülnünk a játékba.

Egyértelműen kijelenthetem, ez volt a szezon legszebb mérkőzése. Az első összecsapáson jól játszottunk, a másodikon borzalmasan, a fináléra végül sikerült összeszednünk magunkat, és a szezon legpörgősebb mérkőzését produkáltuk. Sajnos ez most csak az ezüsthöz volt elegendő."

A vesztes számára mindig adódik a kérdés, csinálna-e valamit másképpen. "Természetesen sokat gondolkozom a döntőkön és az egész szezonban mutatott teljesítményen, de utólagos változtatásokon nem töröm a fejem. Sokkal inkább a jövőt tervezem. Átgondolom az idén elvégzett munkát, a jó és kevésbé jó dolgokat, és a tanulságokat felhasználom a következő szezon alapos tervezésére, hogy az még eredményesebbre sikerüljön. Nagy lecke ez számunkra, de büszkén nézünk a csapatra, hisz rengeteget dolgoztunk és szenvedtünk ezért az eredményért, ennél többet most senki sem várhatott el."

A fiatal nevelőedző szerint a Zalai Titánok a játékosok egyéni képességei miatt nyert. "A Titánoknál vannak rendkívül tehetséges és ügyes jégkorongozók, akik fel tudták küzdeni a csapatot a csúcsra. Röviden erről szól az utánpótlássport kölyökkorosztályban, illetve az ennél fiatalabbaknál. Hiába beszélünk csapatsportról, ebben a korban a játékosok az egyéni képességeiket méretik meg egymás ellen. Ezen a területen a Titánok lehetőségei felülmúlták a miénket."

A MAC-nál egyértelműen színvonal-emelkedés tapasztaltak az előző évhez képest. "A tavalyi szezon végén egy-két edzőkollégával közösen sokat harcoltunk azért, hogy megváltoztassuk az eddig kizárólagosan területi bontás szerinti kölyökbajnokság lebonyolítását, és bevezessük az erőcsoport szerinti rendszert. Idén 18 csapat nevezett ebben a korosztályban, jövőre ez a szám előreláthatólag 2-3-mal növekedni fog. A magyar kölyökbajnokság legfontosabb céljának a játékosok és a csapatok fejlődését tartjuk. A csapatok fejlődése akkor a legeredményesebb, ha reális kereteken belül náluk erősebb, vagy azonos színvonalú csapatokkal versenyeznek, a lehető legmagasabb mérkőzésszám mellett. Ez csak akkor lehetséges, ha a csapatokat már a bajnokság elején a tudásszintjüknek megfelelő csoportokba soroljuk.

Véleményem szerint az idei bajnokság színvonala látványosan emelkedett a korábbi évekhez képest, a legtöbb csapat a neki megfelelő színvonalú ellenfelekkel játszott. A felső házban ez alól csak az UTE B jelentett kivételt, az ő fiataljaiknak a legerősebbek közötti szereplés még túl sok volt. Az alsó házban a Kaposvárnak kell még sokat fejlődnie, hogy tartani tudja a versenyt a többiekkel.

Mindenkinek köszönet jár az áldozatos munkájáért, aki az idei magyar jégkorongélet résztvevője volt. Gratulálok az SC Csíkszereda bronz-, a MAC Népstadion ezüst- és a Zalai Titánok aranyérméhez, valamint minden csapatnak, amelyik végigküzdötte ezt a szezont."