Az olimpia döntőjének várt mérkőzésre már a negyeddöntőben sor került. Erről nagyobb részben a kanadaiak, kisebben az oroszok tehettek. A meccset az oroszok felkészületlenül kezdték, nagyon hamar szétestek, ha össze voltak állva egyáltalán. Nem Ovecskinről és nem Crosbyról szólt a történet, sokkal inkább Weberről, Boyle-ról és persze Doughtyról, hogy a háromnegyed kanadai csapatot most fel ne soroljuk hirtelen. Két vereség után ismét Kanada nyert a hokiszuperhatalmak küzdelmében.

A meccs nagyon jó iramban kezdődött, ennek okozója elsősorban a kanadai csapatmunka és az oroszok minden képzeletet alulmúló gyenge védekezése volt, amiről nem csak, sőt talán kevésbé a védőik tehettek. Nem túlzás, a házigazda ellenállás nélkül átrohant rajtuk, mert szinte képtelen voltak bemenni a támadóharmadba, benttartani pedig végképp nem sikerült a korongot. Az orosz csatárok hibáiból pedig ellenállás nélkül szakadtak át a pálya középső harmadán Perryék. 0-3 után még nem tört meg az orosz csapat, szépítettek, és több lehetőségük is volt az egy gólra zárkózásra, de nem jött be ez a forgatókönyv, cserébe a harmad végén kaptak még egyet.

Az oroszok számára a 25. percben hovatovább felrémlett egy sportágtörténeti vereség és a két számjegyű eredmény rémképe. Ekkor ismét villámgyorsan, másfél perc alatt kaptak két bomlasztó gólt. Szegény Nabokov nem sokat tehetett az eseményekről, igaz, bravúrt talán egyet sem mutatott be. Nem úgy a másik oldalon Luongo, aki a kevés helyzet ellenére legalább kétszer mentett kiszolgáltatott helyzetben. Mindenesetre ekkor új kollégát kapott, Brizgalov állt be Kalinyinék mögé.

Az első két harmad alapján az oroszok úgy tűntek, mint egy jó játékosokból álló középcsapat, amelyik nem rég lépett feljebb egy szintet, és most találkozik először a legmagasabb szintű jégkoronggal. Valahogy akképp, mint Magyarország Lettországban vagy Svájcban. Pedig ez nyilvánvalóan nem így van. De a kanadaiak hokijával szemben eszköztelenek voltak, Ovecskinék tanácstalansága már-már a szánalmas jelzőt csalta ki a nézőből. A reakcióidőbeli és a sebességkülönbség meglepő volt, ekkora eltérés egyszerűen a dolgok logikájából következően sem lehet a két csapat között. Legfeljebb ennek tudata vigasztalhatja Oroszországot, több nemigen. Máskor több esélyük lett volna, de a meccset ma rendezték meg. Az oroszok jobb híján az egyéni játékot erőltették, miközben húzóembereik, Ovecskin, Malkin, Morozov láthatóan csúnyán formán kívül voltak.

Hogy a harmadik harmad elején nem lett még nagyobb a különbség, arról szinte csak Brizgalov tehetett, aki bravúrok sorozatát mutatta be, a védelem ismét sok lehetőséget biztosított számára. Kanada saját fegyverével verte Oroszországot. Fegyelmezett, szinte hiba nélküli védekezésből induló sokpasszos, kombinatív játékot produkáltak, hatalmas iram mellett. Mindezt legalább ötven percen keresztül tették. A kanadai bekkek a bevezetőben már felsoroltak és Keith vezetésével bemutatták, mi a védőjáték azon szintje, aminél jelen pillanatban nincs feljebb. Láthattuk, milyen az az iskola, amelyben a védők már-már sztárcsatárok technikai szintjén tudnak játszani. Miközben hátul levegőt sem hagytak az ellenfélnek, korongszerzés után felvezették a támadásokat, még a kontrák végére is felértek a másik kapuhoz, de azonnal visszazártak, ha oda lett a korong. Követhetetlen mennyiségűt korcsolyáztak, miközben a nagy öregek, Niedermayer, Pronger kisujjból kirázva hozták magabiztos alapjátékukat.

Az utolsó tíz percben a koncentrációból alaposan visszavevő hazai csapat gondoskodott arról, hogy a Canucks-kapus Luongo nagy ünneplésben részesülhessen az általa megszokott környezetben. Sok ziccert hárított, emelve ezzel a mérkőzés és saját maga fényét. A 2008-as quebeci katasztrófa után helyére kerülhet a kanadai hoki önértékelése, és az akkor súlyos hibát vétő Rick Nash is szebben emlékezhet immár az oroszok elleni meccsekre. Persze még két mérkőzést nyerniük kell ahhoz, hogy ne okozzanak csalódást. És akkor a vancouveri szurkolók a lelátón továbbra is önfeledten lobogtathatják Hockey is Canada’s game feliratú tábláikat. A vége tehát 7-3 lett, ami a hatvan perc alapján az oroszokra nézve hízelgő eredmény.