Három nap van hátra az olimpiai férfi jégkorongtorna nyitómeccséig. Bemutatjuk a résztvevőket. Az A csoporttal kezdünk, annál inkább, mivel az első találkozót éppen ebben a négyesben rendezik, kedden 21 órakor az Egyesült Államok Svájccal játszik.

A csoportbeosztásoknál a 2009-es világranglista-helyezést vették figyelembe, így került az A csoportba a 2. Kanada, az 5. Egyesült Államok, a 7. Svájc és a 11. Norvégia. Nem lehet kétséges, hogy a csoport első helyéért a házigazda és az amerikai csapat küzdhet. Erős kerettel érkezik mindkét válogatott Vancouverbe, a kanadai keret összértéke például több mint 120 millió dollár. Természetesen mindkét válogatott az NHL-esekre épít, 10 csapat van, amely ide és oda is küld játékosokat.

Nagy nyomás alatt vannak a hazaiak, Kanadában mindenki aranyat vár. Martin Brodeur, a csapat kapusa azt mondta, 30 millió ember várja, hogy február 28-án a csapattársakkal együtt énekelje a döntő után a himnuszt. A szelekció erejét mutatja a tény, hogy Duncan Keith az egyetlen játékosa, akinek még nincs Stanley-kupája, vb-, vagy olimpiai aranya, és junior vb-n és világkupán sem volt még győztes csapat tagja.

A kanadaiak a svédek mellett az amerikaiakkal játszották a legtöbb olimpiai meccset. Tizenötször futottak össze, és csak kétszer, 1956-ban és 1960-ban nem tudtak nyerni. Legutóbb a 2002-es torna döntőjében játszottak, 5-2 lett Kanadának. 13 érmet nyertek (7 arany, 4 ezüst, 2 bronz), ennél többre senki sem volt képes. Az NHL pontlistájának első tíz helyen álló hokis közül hat kanadai, közülük Sidney Crosby (76 pont), Joe Thornton (76) és Dany Heatley (66) lesz ott az olimpián. A legjobb amerikai Patrick Kane, aki 11. 64 ponttal. Drew Doughty 20 évével minden idők legfiatalabb kanadai olimpikonja.

Az Egyesült Államok szokás szerint nagyon fiatal kerettel érkezett. A 23 hokis közül tizennégy 26 évnél fiatalabb, sokuk az amerikai jégkorongegyetemről, a US National Team Development Programból került ki. A céltudatos nevelés érmet hozhat az USA-nak, amely egy bronznál és 7 ezüstnél tart, továbbá az 1960-as és az 1980-as arannyal a második legtöbbször dobogóra került nemzet.

Az Egyesült Államok és Kanadai csak két olimpiáról hiányzott 21-ből, Svájcnak pedig ez lesz a 15. tornája. A legjobb eredményük az 1928-as bronz, legutóbb a 6. helyen zártak. A svájci válogatott hazai játékosokra épül, az európai topbajnokságnak számító Nationalliga 16 játékost delegált, közülük heten a jelenleg vezető három csapatból (Bern, Genf, Zug) kerültek ki. Három NHL-es (Jonas Hiller, Mark Streit és Yannick Weber) mellett egy AHL-es (Andres Ambuhl) és egy WHL-es (Luca Sbisa) játékosuk van. A csapategységre jellemző, hogy 18-an ott voltak a 2009-es, hazai rendezésű vb-n. Az egyik legjobb svájci, a kanadai születésű Hnat Domenichelli a bajnokságban 48 meccsen 59 pontot hozott össze.

A svájciak 2006-ban 2-0-ra legyőzték Kanadát, ez volt az egyetlen győzelműk olimpián a kanadaiak ellen. Norvégiával 1992 után játsznak olimpián, akkor a 9. helyért vívott találkozón az északiak nyertek, pedig a csoportkörben 6-3-ra kikaptak. Az Egyesült Államokkal szemben is negatív a mérleg, 7 meccsből csak 1948-ban sikerült nyerni.

Norvégia 10 tornán vett részt, az 1972-es nyolcadik hely volt a legjobb helyezése, 1994 után jutottak ki megint. A norvégok javulnak, de nem jelentenek komoly veszélyt a nagyokra. Selejtezőből jutottak ki, vb-résztvevőket is legyőztek. Egy NHL-es játékosa van a keretnek, a védő Ole Kristian Tollefsen, akit egy hete cserélt el a Philadelphia a Detroittal Ville Leinóra. A gárda legnagyobb egyéniség Tommy Jakobsen, a 39 éves védő az 1992-es, majd az 1994-es olimpián is szerepelt. A norvégok Patrick Thoresentől várják a legtöbbet. A 26 éves támadó az Edmontonban és a Philadelphiában is szerepelt. 2008/2009-ben a svájci élvonalbeli Luganóban 48 meccsen 63 pontot szerzett, 2009-ben szerződött a KHL-es Szalavat Julajevhez, 40 találkozón 17+27-nél jár.