Január első hetében Isztambulban rendezték az U20-as divízió 3-as világbajnokságot. Számunkra azért érdekes ez, mert Kővágó Kristóf személyében magyar kapitány is dolgozott az eseményen Tajvan élén. A kis ázsiai ország még soha nem indult junior-világbajnokságon. Jelentős sikert értek el, a szakember beszámolóját olvashatják most.

"Mivel első évesek voltunk, előzetesen csak találgattunk, mire leszünk képesek. Ez volt a legalsó osztály, hét válogatott indult idén, de két csoportra osztották a mezőnyt. Sajnos a négyes csoportba kerültünk, erősebb ellenfelekkel, Észak-Korea, Izland és a rendező Törökország melléett kaptunk helyet. A másik ágon Ausztrália, Új-Zéland és Bulgária szerepelt. Ezt az ágat sokkal jobban ismertem, ezért sajnáltam, hogy nem velük játszunk. Előzetesen úgy ítéltem meg, Izland erősebb nálunk, a koreaiakkal partiban lehetünk, bár jobban koriznak nálunk, abban viszont biztos voltam, hogy a törököket elkapjuk.

Előzetes jóslataim beigazolódtak. A bolgárok nagyon gyengén voltak a másik ágon, az új-zélandiak gyengélkedtek, az ausztrálok brilliroztak, simán nyertek. Mi a nagyon erős Izlanddal kezdtünk, nem lehetett más a célunk, mint a tisztes helytállás. Négy-öt profijuk van, akik Norvégiában és Svédországban hokiznak, egyikük Vas János korábbi csapatában, a Malmőben. Az elején jól tartottuk magunkat, a folytatásban már nem, a harmadik harmadban azért egyszer betaláltunk, így lett 11-1-es vereség a vége.

Következett a mi meccsünk, tudtuk, Törökország elen nyernünk kell. Nem tűntek túl erősnek, de mi sem kezdtük jól a tornát, ezért kicsit fel kellett ráznom a srácokat. Jól kezdődött a mérkőzés, úgy tűnt, sikerült megértetnem a feladatot. Elhúztunk 3-0-ra az első harmadban, simának tűnt minden. Jól koriztunk, sokat lőttünk, 19-4 volt ez utóbbi arány. A második harmadot rosszul kezdtük, két gyors gólt kaptunk. Időt kértem, elmagyaráztam a fiúknak, nincs vége a meccsnek. Rögtön az időkérés után lőttünk egyet, erre még válaszolni tudott az ellenfél, de ezután már csak mi voltunk a pályán, 7-4-re nyertünk. Ez nem tükrözte a valós különbséget, lőhettünk volta tíz felett is.

Két kulcsjátékosunk megsérült, a következő meccset ki kellett hagyniuk. Ez nagyon rosszkor jött, mert Észak-Korea ellen a négy közé jutásért játszhattunk. Az is az igazsághoz tartozik, hogy iskolai elfoglaltságok és anyagi gondok miatt négy meghatározónak számító játékosunk nem tudott velünk tartani, korántsem a legjobb csapattal érkeztünk. Nálunk minden költséget a játékosok és családjaik állnak. Így eleve csak 16 mezőnyjátékossal és 2 kapussal utaztunk, a 2 sérült miatt nem tudtunk három teljes sorral kiállni a koreaiak ellen. Érdekesség, hogy a sérülteket is be kellett öltöztetnünk erre a meccsre, mert a minimális nevezési létszám 15+2.

Ezekkel a problémákkal együtt is jól kezdtünk. Sokat és gyorsan koriztunk, meg sem látszott, hogy kevesen vagyunk, és hogy előző nap kemény csatát vívtunk. Keveset lőttünk, de a három kísérletből kettő bement. 2-2-vel fordultunk a második harmadra. Túl idegesek voltak a srácok, hat perc alatt kaptunk négy kiállítást, az egyik mellé még egy tízperces fegyelmit is, így három védőnk maradt. Ez szinte minden energiánkat felemésztette, a kettős, majd a szimpla hátrányt is kivédekeztük hősiesen, de a harmad felénél betaláltak. Nem adtuk fel, emberelőnyből hamar egyenlítettünk. Da kaptunk egyet ismét hátrányból, a harmadot pedig 5+20-as büntetéssel és egy szimpla kétpercessel fejeztük be. Ahogy várható volt, belőtték a kettős előnyt. Feljöttünk ismét egy gólra, de egy védelmi hibánk miatt eldőlt a meccs, 6-4-re kikaptunk.

Megdicsértem a fiúkat, mert közel álltunk ahhoz, hogy Észak-Koreát legyőzzük. Kilenc évvel ezelőtt még 29-et kapott Tajvan tőlük egy barátságos mérkőzésen, ahhoz képest sokat közeledtünk, de még mindig jobbak. Harmadikok lettünk csoportunkban, ami azt jelentette, hogy az 5-6. helyért játszhattunk a két utolsó párharcának győztesével. A törökök megverték a bolgárokat, így másodszor is összecsaphattunk a házigazdákkal.

Szinte lemásoltuk az első meccsünket, jó kezdés után kiengedtünk, 2-0 után 2-2 lett. Lehordtam az öltözőben a játékosokat, mert minden mérkőzésen ez volt a koreográfia, jó kezdés után könnyelműsködés. Ismét hatott a megbeszélés, 2-0-ra nyertük a középső húsz percet. Majd a harmadik harmadban gyorsan lőttünk mg egyet, 5-2 volt ide. Még 1-1 gól esett, így 6-3-ra nyertünk, megszereztük az 5. helyet.

A tornát az ausztrálok nyerték Izland előtt, mindketten feljutottak a divízió 2-be. Összességében elégedett vagyok, sok tapasztalatot szereztünk ez alatt a tíz nap alatt. Annyit, amennyit Tajvanon körülbelül egy évbe tellett volna."