A Ferencváros–Újpest Mol Liga-mérkőzésen búcsúzik az OB I-es kerettől Bellus László. A játékvezető 33 éve fújja a sípot, és most is csak az élvonalból lép ki, korosztályos és amatőr mérkőzéseken még találkozhatnak vele a játékosok és a nézők.

"A KSI-ben jégkorongoztam, és amikor kiöregedtem a sportiskolából, nem kerültem felnőtt csapathoz. Nemsokára kaptam egy levelet, nem akarok-e játékvezető lenni", mondja arról, hogyan kezdődött a játékvezetői pályafutása. "Az első mérkőzésem szokás szerint valami gyerekmeccs volt, Hrabák Károllyal fújtam, ő később a bírók főnöke is lett. Bár néha vezetőbíró is vagyok, igazából vonalbíró szeretek lenni, nekem valamiért ez tetszett meg. Régebben állandó vonalbírópárok voltak, így én legtöbbször Szajczcal dolgoztam. Sokat vonalbíráskodtunk Schell, Zsitva, Fodor, Tejfalussy vagy Moharos mellett. Ők már mind visszavonultak."

A játékvezető legnagyobb élményei közé a nyitott pályákon is gyakran telt házas mérkőzéseket sorolja. "A Kisstadionban és Jászberényben szerettem vezetni, ott tényleg óriási hangulat volt. Jászberényben gyakran a fákon is lógtak az emberek, hogy lássák a meccset. De nagyon jók voltak a rangadók az azóta sajnos leégett Budapest Sportcsarnokban is, volt, hogy augusztusban is tele volt a csarnok, ha a Fradi és az Újpest játszott. Akkoriban a fedett pályás mérkőzések igazi ünnepet jelentettek a hokisoknak, nem is beszélve arról, mekkora újdonság volt, hogy az augusztusi melegben is lehetett rangadókat játszani."

Úgy tartja, a játékvezetőkhöz hozzátartozik az is, hogy hibáznak. Ilyenkor a közönség nem zárja szívébe őket, de ezzel együtt kell élni. "Olyan játékvezető nincs, aki nem hibázik. Én is végighibáztam a teljes szabálykönyvet, az elsőtől az utolsó betűig. A közönség soha nem szimpatizál a bíróval, akár jól fúj, akár rosszul. Mindenesetre én mindig tudtam bocsánatot kérni. Azt hiszem, jobban el is fogadtak a játékosok. Talán ezt a közönség is megérzi, nekem soha nem volt balhém a nézőkkel. Érdekes, ha magam is nézőként vagyok egy meccsen, sokan felismernek, és kérdezgetik a véleményemet egy-egy ítéletről. Ilyenkor inkább nem válaszolok, kollégáról nyilvánosan semmit sem szabad mondani.

Csak az OB I-től búcsúzom el, a többit csinálom tovább. Vezetek még meccseket ifiknek, amatőröknek, gyerekeknek, ellenőr is vagyok. 57 évesen a fizikai felméréseken még mindig a mezőny közepén végzek. Rendszeresen járok konditerembe, szaunába, úszni és kerékpározni. Igazából akkor gondolkoztam el először a folytatáson, amikor egyszer Fehérvárra mentünk mérkőzést vezetni Léber Frigyessel és Tóth Lászlóval. Hárman együtt voltunk vagy 150 évesek, és id. Ocskay Gábor, akivel együtt játszottam a KSI-ben, félig tréfásan azzal fogadott bennünket, hogy ti a panoptikumból jöttetek?

A kezdő játékvezetők mindig tapasztaltabb kolléga mellett kezdik, így sokan vannak a fiatalok között, akik velem bíráskodtak első meccsükön. Úgy van ez, hogy eleinte ők tanulnak tőlem, de később én is rengeteget tanulok tőlük, például korcsolyatechnikát, helyezkedést. Vannak a fiatalok között nagyon tehetségesek, például Nagy Attila, vagy azok, akik játékosokból lettek játékvezetők. Igazából egyetlen dologban kellene sokat fejlődnünk, a játékvezetői szemléletnek kellene egységesebbnek lennie."