Az IIHF hírlevelének októberi számában a 2. oldalon jelent meg egy rövid hír arról, hogy a szervezet versenybizottsága (Competition Committee, CC) a tuniszi kongresszuson előterjesztett egy javaslatot a világbajnokságok rendjének átalakítására. A tagszövetségek november 15-éig véleményezhették az előterjesztést, ezeket a versenybizottság értékeli, és a vélemények alapján alakulhat ki a végleges javaslat. Magáról az előterjesztésről nem sokat lehetett tudni, amíg az internationalhockey.net honlap terjedelmes cikkben nem foglalkozott azzal. Tovább után a részletek.

Jelenleg a 16 csapatos elit mögött három osztályban játszanak a válogatottak, a felső kettőben két párhuzamos, 6 csapatos csoport van, a legalsóbb osztály lebonyolítási rendje a résztvevő országok számától függ. Minden évben két csapat kerülhet feljebb, illetve eshet ki az egyes szinteken.

Ezt a rendszert alakítaná át gyökeresen a CC legfrissebb javaslata, amely már legalább a harmadik kísérlet a világbajnoki szisztéma reformjára. Az előterjesztés szerint az eddigi négyszintű rendszert minimum hatszintű váltaná fel a jelenlegi divízió 1 és 2 kettévágásával. Magyarán: az elit megmaradna 16 csapatosnak, de alatta minden szinten hatcsapatosra zsugorodna a mezőny. Az A csoportból továbbra is ketten esnének ki, így a divízió 1 első két helyezettje jutna fel, de ez alatt már csak egyetlen feljutó és kieső lenne. A szerzők azt is javasolják, hogy alacsonyabb divíziókban csak minden második évben rendezzenek világbajnokságot. A szöveg nem tér ki arra, hogy hol legyen a váltás, és arra sem, hogyan kezeljék azt a kérdést, hogy a legalsó olyan szinten, ahol évente rendeznek világbajnokságot, a köztes év eredményeit hogyan kezeljék. Az elképzelések szerint ez a rendszer érvényes lenne az IIHF által szervezett összes versenysorozatra, tehát az U20-as, az U18-as és a női világbajnokságokra is.

A besorolás a hatcsapatos divíziókba nem az előző évi eredmények, hanem a világranglista alapján történne. Tehát a mai állás szerint a felnőtt férfi világbajnokságokon a csoportok így néznének ki:

A csoport: RUS, CAN, SWE, FIN, USA, CZE, SUI, BLR, SVK, LAT, NOR, GER, DEN, FRA, ITA, KAZ
Divízió 1: AUT, SLO, UKR, HUN, JPN, POL
Divízió 2: LTU, NED, GBR, CRO, EST, ROM
Divízió 3: KOR, SRB, CHN, AUS, BEL, ESP
Divízió 4: BUL, ISR, ISL, MEX, NZL, RSA
Divízió 5 és lejjebb: TUR, IRL, PRK, LUX, MGL, GRE, ARM, UAE

Ahogy fentebb jeleztük is, nem ez az első próbálkozás a világbajnokságok rendjének megváltoztatására. A finnek és svédek közös javaslata, amelyet az oroszok is támogattak, az elit létszámának csökkentését javasolta volna, 16 csapatról 14 csapatra, ezt azonban a szűk eliten kívül szinte mindenki ellenezte. A mélyebb elemzések ráadásul arra a következtetésre jutottak, hogy a teljes jégkorongsport rosszul járt volna ezzel, hiszen míg a világbajnokság jegybevételeiben nem lett volna lényeges eltérés, a kevesebb érdekelt ország miatt a televíziós jogdíjakban és marketingbevételekben jelentős visszaesésre lehetett számítani.

Következő nekifutásra a jelenlegi javaslatot is jegyző versenybizottság az olimpiai jégkorongtornák lebonyolításához hasonló rendszert terjesztett a tagállamok elé. Ez a többi csapatsportághoz hasonlóan selejtezőkkkel választotta volna ki a világbajnoki mezőnyt. Az egyetlen probléma az lett volna, hogy gyakorlatilag a teljes elit megspórolhatta volna magának a selejtezőt. A 16 csapatos világbajnokságon egyetlen kiesőt terveztek, a legalább háromlépcsős selejtezőből pedig csak a legjobb vívhatta volna ki a világbajnoki indulás jogát. Nem véletlen, hogy a javaslat a kisebb országok ellenállásán megbukott, hiszen ez hosszú távon is kizárta volna a jégkorongvilág nagyobbik részét a vib-szereplésből. Nem beszélve arról, hogy egy elő-elő-előselejtezőnél egy divízió 3-as világbajnokságnak is sokkal nagyobb rangja van.

A probléma, amelyet az IIHF megpróbál megoldani, a jégkorong-világbajnokságon részt vevő országok számának növekedésével vált égetővé. Nem kis részben a politikai változásoknak is köszönhetően a nemzetközi mezőny kibővült. A szovjet, csehszlovák, jugoszláv utódállamok összességében tucatnyi új válogatottal bővítették a mezőnyt, és rajtuk kívül is számos új ország jelent meg a nemzetközi jégkorongban. Mint láthattuk a magyar pályázatok során, a világbajnokságok rendezéséért az elit sorban áll, átlagban minden tizedik évben tér vissza a torna egy-egy házigazdához, új rendezőként ebbe e körbe betörni szinte lehetetlen. Ennek oka, hogy a legnagyobb hokinemzetek szövetségei számára a hazai rendezésű világbajnokságokból származó bevételek elengedhetetlenek. Az A csoportos vb-k bevételének egy része a nemzetközi szövetséget illeti. A résztvevők számának növekedésével az egy évben megrendezett világbajnokságok száma majd duplájára nőtt. Az IIHF viszont minden vb rendezési költségeihez hozzájárul, szükségszerűen az A csoportból származó bevételekből. Könnyű belátni, hogy ha több pénz megy el az alsóbb osztályok támogatására, ezzel az elit számára visszaosztható pénz kevesebb.

A CC-nek magyar tagja is van, jelesül a szövetség elnöke. Studniczky Ferenc a jégkorongblognak elmondta, egyelőre nagyon kezdetleges állapotban lévő munkaanyagról van szó, amelyet a tuniszi kongresszuson kaptak meg az érdekeltek. A munkafolyamat most a hokitársadalmi vitánál tart, minden érdekelt most küldi el véleményét, észrevételeit, esetleges módosító javaslatait. "Erről a kérdésről ráadásul nemcsak a mi bizottságunkban tárgyalunk. A végén a CC terjeszti az elnökség elé a végleges javaslatot vagy javaslatokat, amely a reakciók összegzéseként a tárgyalások hosszú során alakul ki. Merthogy dönteni nem mi fogunk, hanem a kongresszus. Oda az elnökség terjeszti majd a végleges egy vagy két verziót. De még egyszer hangsúlyozom, azt sem határoztuk meg, hogy melyik kongresszuson fogunk erről a kérdésről dönteni, azt meg pláne nem, hogy azt követően mikortól lépne életbe az esetlegesen elfogadandó új rendszer."

Az IIHF-ben megszokott szavazási rend szerint a kongresszus dönthet a beterjesztett módosítások mellett, de ha úgy alakul a szavazati arány, minden marad a régiben. A magyar elnök elárulta, hazánk következetesen képviseli ezt az utóbbi változatot. "Soha nem csináltunk titkot abból, hogy a magyar jégkorong-szövetség az évtizede bevezetett horizontális rendszer híve. Így mi ennek fenntartása mellett foglalunk állást. Azt, ami van, szakmailag jónak és életképesnek tartjuk."

Jelenleg tehát nem tudni, májusig készül-e valamiféle előterjesztés, mert rengeteg érdeket, véleményt kell szintetizálni. A nagy országok szeretnének minél erősebb ellenfelekkel játszani rendszeresen, tehát érdekük a létszámszűkítés, az A csoport középmezőnye minél biztosabban az elitben kívánná tudni magát, nekik jól jönne, ha kevesebb kieső lenne. A hátsó néhány csapat és a divízió 1 krémje, amilyen ma már Magyarország is, leginkább a jelenlegi rendzser mellett kardoskodik. És akkor vannak a kiszámíthatatlan érdekek mentén döntő kis hokiországok. Ausztrália például a sok utazás miatt a világbajnokságok ritkítását szorgalmazza, neki elég lenne négyévente is vb, hiszen roppant anyagi terhet ró rájuk a jelenlegi rendszer. Ahogy Studniczky Ferenc fogalmaz, "az a lényeg, hogy a közönség, a szponzorok minél magasabb színvonalú kiszolgálása biztosított legyen hosszú távon, és egyre jobb és magasabb színvonalú mérkőzéseket játsszanak a különböző divíziókban".