Az igazán sikeres csapatok olyan játékosokkal rendelkeznek, akik minden adandó alkalmat kihasználnak, hogy bizonyítsák kiválóságukat – mondja J. P. MacCallum. A Dab.Docler vezetőedzője és a juniurválogatott szövetségi edzője a három vereséggel véget ért, de  sikeresnek ítélt bledi torna után vonta le a tanulságokat blogunk kérdéseire. MacCallum, aki néhány napot a felnőtt válogatott mellett is eltöltött, úgy ítéli meg, kapusposzton és a csatárok terén nincsenek gondjaink, jó védőket ellenben még képeznünk kell.

– Talán a bledi volt az első komoly nemzetközi bemutatkozása az U20 válogatott élén. Milyen várakozással tekintett a korábban még ki nem próbált keret szereplése elé?

– A bledi torna ebben a szezonban a harmadik alkalom volt, amikor az én irányításommal léptek jégre a juniorok. Két korábbi esetben bemutató mérkőzésen szerepeltünk, Románia és az UTE kerete ellen. Úgy gondolom, a játékosok nagy részének jól ismerem a képességeit. Tisztában voltam azzal, hogy kapusposzton remek teljesítményre vagyunk képesek, és a támadások felépítése terén is kellő tudás áll rendelkezésre. Az az egy kérdés foglalkoztatott, mire vagyunk képesek egy divízió 1-es mezőnyben. Az eredményeink dacára elmondhatom, csapatunk egyértelműen a divízió 1 színvonalán űzi ezt a sportot.

– A szlovén tornával egy időben három alkalommal összemérte tudását a néhány alapemberét nélkülöző magyar ifjúsági válogatott az orosz U16-osokkal. Ugyan a mieink néhány kivétellel 1-2 évvel idősebbek voltak az orosz fiataloknál, ezt a testalkat alapján egy külső szemlélő fordítva ítélte volna meg. Az U20-as tornán is jellemző volt az ellenfeleink testi-alkati fölénye?

– Nem, egyáltalán nem tudok hasonló problémáról beszámolni. A csapatom fizikai és kondicionális tekintetben minden ellenfelével partiban volt. Sőt meg merem kockáztatni, mind az olaszoknál, mind pedig a franciáknál erősebb testfelépítesű csapattal álltunk ki. Úgy vélem, a fizikai felkészültség az egyik legfontosabb különbség a világelit és a D1 között. A legmagasabb nívót képviselő országok, mint például Oroszország vagy Kanada, olyan játékosokkal rendelkeznek, akik még tinédzserek, de már több éve hokispecifikus szárazedzéseken nevelkedtek. Ez szinte hihetetlen képességekkel ruházza fel őket. A magyar válogatott csak akkor tud a magasabb tudásszintre felkapaszkodni, ha a játékosok megfelelő időt szánnak speciális szárazedzésekre.

– A juniorokkal tartott néhány 1992-ben és 1993-ban született ifjúsági korú játékos is. Igazolódott, hogy szükség van ezekre a fiatalokra? Mennyire volt elégedett a fiatalabb korosztály teljesítményével?

– Nagyon hálás vagyok azért, hogy az ifiválogatottak velünk jöhettek Bledbe. A játékosoknak mindig ott kell megjelenniük, ahol a legmagasabb kihívással találkozhatnak, és ezek a srácok ezt itt, a juniortornán találhatták meg. A most szerepelt fiatalok közül a többség igen jó eséllyel tagja lehet a decemberi divízió 2-es világbajnokságra készülő válogatottnak. Mellesleg ha nem lettem volna biztos abban, hogy hasznos tagjai lehetnek a juniorválogatottnak, nem vittem volna ki őket a szlovén tornára.

– A hírek nem a mi győzelmeinkről szóltak, de úgy értesültünk, a játék több elemében eredményesen vettük fel a kesztyűt az egy osztállyal feljebb játszó ellenfeleinkkel. Hogyan tudná jellemezni a látottakat? Melyik mérkőzésen nyújtotta a legjobb teljesítményt a csapat, mivel volt jobb azon, mint a másik kettőn?

– Megadtuk magunknak a lehetőséget a győzelemre a torna minden mérkőzésén. A 4-3-as szlovénok elleni vereség az utolsó harmadban történt védekezésbeli összeomlásnak volt köszönhető, amelyet a hazaiak ki is használtak. Ennek a mérkőzésnek a nagy része hullámzó volt. Egyik csapat sem volt képes hosszabb időn keresztül a másikra erőltetni az akaratát. (A szlovén válogatottban 7-8 olyan jégkorongozó is szerepelt, akik az EBEL-ben is játszanak – a szerk.) Talán az olaszok elleni 3-1-es vereségünkkor nyújtottuk a leggyengébb teljesítményt, de még ekkor is a mérkőzés utolsó percéig partiban voltunk. El kell azonban mondani, az olaszok remekül akadályozták meg a helyzetek kialakítását. A franciáknak úgy mentünk neki az utolsó harmadban, hogy 2-0-ra vezettünk, de a záró húsz percben az ellenünk megítélt sok büntetés felőrölte a csapat erejét. Úgy érzem, a franciáknak adott több mint tíz emberelőny a mi kettőnkkel szemben nem tükrözte hűen a mérkőzésen látottakat. A franciák olyan egyenlítő góllal jöttek vissza a meccsbe, amelyet kirívóan durva szabálytalanság előzött meg, de a bírók sípja néma maradt. Mi voltunk azonban saját magunk legnagyobb ellenfelei, amikor az utolsó pillanatban emberelőnyben kaptuk a harmadik gólt. A mérkőzés végén elmondtam a csapatnak, hogy nagyon elégedett vagyok azzal az agresszív fellépéssel, ahogyan az egész mérkőzés alatt próbáltuk kontrollálni a játékot, és bár nem sikerült megszereznünk a győzelmet, mégis ezen a meccsen mutattuk a legjobb csapatjátékot.

– Hogyan látja a csapat posztonkénti erősségét? Vannak szerepkörök, ahol még keresi a megfelelő megoldást?

– Mint már utaltam rá, a kapusposzton és a támadók tekintetében meggyőző teljesítményekkel találkoztam. A védőjátékosoknál általánosan a magyar hokira elmondható, hogy jelentős javulásra van szükség. Az az érzésem, ez a probléma onnan ered, hogy a játékosok edzői az utánpótláskor kezdeti stádiumában a gyorsabb, jó képességű hokisokból csatárokat, a lassabb, kevésbé ügyes srácokból védőt kezdenek el faragni. Ahhoz, hogy ezt meg lehessen változtatni, a képességek fejlesztését minden poszt esetén egyformán fontosnak kell értékelni.

– Tizennyolc mezőnyjátékost vihet magával a vébére. Van már elképzelése arról, hogy hány védővel és hány csatárral vág neki a tornának?

– Most úgy gondolom, 6 védő mellett 12 támadó kaphat helyet a keretben. Ez a szokásos észak-amerikai felállás, és én is ebben érzem leginkább otthonosan magamat. Az mindig nagy előny, ha van legalább egy olyan csatár, akit védőként is be lehet vetni.

– Bled mérföldkő volt a felkészülésben, de hamarosan itt a debreceni megméretés. Milyen tennivalók hárulnak a szakmai stábra és a játékosokra a hátralévő hónapban?

– A szakmai team két legfontosabb feladata a decemberi összetartásra behívandók névsorának az összeállítása, és a tréning szakmai programjának az elkészítése. A vb megkezdése előtt szükségünk van egy ötnapos csapat-összekovácsolásra. A játékosoknak folyamatosan fejleszteniük kell a játékbeli képességeiket, így lesznek alkalmasak arra, hogy Debrecenben teljes erőbedobással támogatni tudják a közös célunkat.

– A Dab.Doclernél végzett szakmai munkának köszönhetően mind az U20-as, mind a felnőtt válogatottban jó eséllyel pályáznak a dunaújvárosi fiatalok a vb-szereplésre. Miben látja a siker titkát?

– Nincs itt szó semmilyen titokról. A kimagasló tehetségek képzése olyan egyéni hozzáállást kíván, amivel maguk a sportolók kell rendelkezzenek. Önmagukkal szemben kell ellentmondást nem tűrően megfogalmazniuk a folyamatos napi elvárásokat. Állandóan magasabb és magasabb kihívások és célkitűzések által kell fejleszteni az atletikus képességeket. Az igazán sikeres csapatok olyan játékosokkal rendelkeznek, akik minden adandó alkalmat kihasználnak arra, hogy bizonyítsák kiválóságukat.