Berta Ákos újpesti szerződése és Starshoz igazolása körül nagy a felhajtás és a kuszaság. Az előző Mol Liga-szezonban csapata legeredményesebb magyarja volt, 38 meccsen 20 gólt és 25 gólpasszt, 45 pontot gyűjtött a válogatott csatár. Az alábbiakban a két fél álláspontját olvashatják el, úgy gondoltuk, a leghelyesebben akkor járunk el, ha nem kommentáljuk az általuk elmondottakat. A végén vázoljuk a lehetőségeket.

Böle Dezső, az UTE szakosztályvezetője: "Az Újpestnél kétféle szerződés létezik: amatőr és profi. Berta Ákosnak nyáron amatőr szerződést ajánlottunk, amit ő aláírt. Ennek értelmében költségtérítést kap a klubtól. A sporttörvény szerint ilyet lehet kötni a sportolókkal, nálunk 4-5 játékos hasonló módon szerepel. Miután megállapodott velünk, jó magyar játékosszokás szerint átment a szomszéd bárba, ott megkérdezte, mennyit adnának neki, és amikor kiderült, hogy többet, onnantól kezdve mindent kitalál, hogy átigazolhasson. Márpedig ha egy szerződést aláírunk, akkor azt komolyan kell venni, nem kell utána összevissza hazudozni.

Azt szeretnénk, legyen már végre rend a magyar jégkorongban. Már nem a játékoshoz ragaszkodunk ebben az ügyben, hanem a normákhoz. Morálisan Újpesten van a legnagyobb rend a magyar jégkorongban. Nálunk ez az állapot a zsinórmérték. Éppen ezért nem etikus, hogy egy olyan játékosunk, aki tavaly sok mindent kapott tőlünk a szerződésben vállalt kötelezettségeken kívül, most kígyót-békát kiabál ránk. Az általam bevezetett etikai mércéből az UTE ilyen helyzetben sem enged.

Más kérdés, hogy a másodfokú döntés után miben tudunk megállapodni a játékossal. Leülünk Bertával megbeszélni, mit akar, hogyan tervezi a jövőjét. Nem akarjuk elvágni a pályafutását. Kijelentem, nem igaz, hogy van fennálló tartozásunk vele szemben, egy fillérrel sem vagyunk adósok. Ha azok lennénk, miért írta volna alá az új szerződését?"

Berta Ákos: "Az UTE-nál az előző szerződésem március 31-én lejárt. A szerződés lejártát követően a klubnak tartozása volt velem szemben. A szezon vége után nem kerestek, hogy szeretnék ezt rendezni, de azért sem, hogy jelezzék, szeretnék, ha ott folytatnám pályafutásomat. Többször hívtam őket nyáron, szerződésem lejárta után kutyásnapot nyitottunk meg Hüffner Adriánnal a Mammutban, hogy reklámozzuk az Újpestet és a jégkorongot. Hittem benne, hogy megbecsülnek, bíznak bennem. Majd július elején beszéltem Böle Dezső szakosztályvezetővel, aki mondta, egy hét múlva keressem Ancsin Jánost, akkor lesz egy kis pénz, de az összes tartozást nem tudják egyszerre kifizetni, mert gazdasági válság van.

Többszöri egyeztetés után találkoztunk, azt mondta, nem tud arról, hogy neki fizetnie kéne nekem, neki nem mondták. De kinyomtattak gyorsan egy sablont, hogy írjam alá. Mondtam, hogy én nem ezért jöttem fel, nem ez volt megbeszélve, még meg sem egyeztünk. Ancsin János megnyugtatott, hogy ne aggódjak, nyugodtan írjam alá, akkor tudnak nekem pénzt utalni. Azt mondta, ebből nem lesz semmi probléma, higgyek neki. Hozzá kell tennem, többek között Ancsin János hívására és kedvéért jöttem Újpestre. Mint sok mindenkinek a magyar jégkorongban, nekem is ő volt az egyik példaképem. Ebből az aláírt papírból nem kaptam egy példányt sem. Jóhiszemű voltam, persze hogy aláírtam, hiszen mérgemben és hirtelen jött idegességemben el sem olvastam, de maximálisan megbíztam Ancsin Jánosban.

Miután hazaértem, higgadtan elmondtam, mi történt. Felhívtuk őket magyarázatot kérni, de mondták, nem lényeg, mit írtam alá, úgyis édesapámmal beszélik meg a feltételeket. Tudnillik ő a menedzserem. A tartozással és annak kifizetésével kapcsolatos állandó módosításokkal pedig a szakosztályvezetés szépen összezavart. De hozzáteszem, a következő hétfőn utaltak pénzt a számlámra.

Két nagyon jó évet töltöttem Újpesten, jól éreztem magam, szinte csak jó dolgot tudtam mondani a csapatról. Büszke voltam arra, hogy az UTE-ben játszhatok, úgy érzem, meg is szerettek. Maradni szerettem volna, maximum külföldre mentem volna játszani. Mivel abban a hiszemben voltam, hogy nincs szerződésem az új szezonra, augusztus elején leültünk tárgyalni a vezetőkkel a folytatásról. Addig egy klubbal sem álltam tárgyalási viszonyban, csak az Újpesttel. A klub képtelen ajánlatot tett elém, megkérdeztük, hogy ez a végső ajánlatuk-e. Azt mondták, igen, és adtak pár nap gondolkodási időt. Szó szerint úgy váltunk el a tárgyalás után, hogy ha nem fogadod el, mehetsz oda, ahová akarsz. Sokat gondolkodtam, mitévő legyek, de bármennyire is szerettem volna, nem fogadhattam el az UTE által tett ajánlatot. Ez volt az az időpont, amikor eldöntöttem, nem Újpesten folytatom pályafutásomat.

Ezt később, augusztus 14-én el is mondtam a Megyeri úton, kulturáltan elköszöntünk egymástól, búcsúajándékot is vittem. Sok sikert kívántak, és én is viszont. Miután eldöntöttem, hogy ilyen körülmények között nem tudok maradni, körülnéztünk, hol tudnék játszani, ahol fejlődni tudok. Többek között megkerestük Kangyal Balázst, hogy tudunk-e találkozni. Nagyon komoly perspektívát vázolt fel, elmondta, milyen kaliberű edzőt igazolnak a Vasas Bp. Starshoz, és hogy milyen csapatot építenek. Mivel ambiciózus hokis vagyok és szeretnék minél jobb játékos lenni, jónak tartottam, ha a Starshoz megyek, mert a fejlődéshez megfelelő körülmények kellenek. Ekkor még semmi akadályát nem láttam annak, hogy oda szerződjek, hiszen az UTE-nál nem volt szerződésem, gondoltam, és el is köszöntünk egymástól.

Később, mikor a búcsúzóul vett ajándékkal megköszöntem Böle Dezsőnek az elmúlt két esztendőt – mert tudom, hogy mennyit áldoz az újpesti jégkorongért –, megkérdezte, hogy biztos vagyok-e benne, hogy ezt neki szeretném adni. Ekkor ért az első csalódás. Majd amikor a Stars technikai vezetőjével mentünk az átigazolási lappal az UTE-hoz, Ancsin János közölte, egymillió forintért írják alá, de keressük ez ügyben a főnökét.

Augusztusban is többször jártam az UTE-pályán, egyik alkalommal megkértem Jánost, hogy legalább adjon egy példányt abból, amit aláíratott velem, mert azt sem tudom, mire föl kérnek értem pénzt. Megkérdeztem tőle, miért mondta júliusban, hogy nem lesz belőle probléma. Erre bocsánatot kért, mondta, most már sajnos nem rajta múlik a dolog. Nem hibáztatom, szerintem ő sem tudta, mekkora kárt fognak nekem okozni, ha elhúzódik az ügy. Sajnos ez így is lett. Két napra rá átadta a papírokat. Másfél hónap után elolvastam az írást, meglepetésemre az állt benne, hogy két évig ingyen az UTE-ban fogok sportolni, amatőr alapon. 2009. szeptember 1.–2011. szeptember 1.-ig írtam alá, ami nonszensz.

Ezt a szerződést formailag nem vitathatom, mert ott van rajta az aláírásom, tehát nem is lenne értelme. Az ügyvédem által az átigazolási bizottsághoz beadott dokumentációból kiderül, ezt az amatőrszerződést is már többször megszegték. Ezért az UTE és köztem létrejött amatőrszerződést felbontottam. Felmondásomat megindokoltam, hiszen a szerződés több pontjának sem tett eleget az UTE. Ha a másik fél átveszi a szerződés felbontásáról szóló levelet, jogilag a szerződés megszűnik. A másik fél a bíróságon támadhatja meg a felbontást. Mivel ennek értelmében az UTE-val kötött szerződésem megszűnt, álláspontunk szerint szabadon átigazolhatok másik sportegyesülethez.

Ezt szeretném tenni, ezért adtuk be az MJSZ-hez az átigazolási kérelmet. Tudjuk, az átigazolási bizottság ezt első fokon elutasította. Az egész eljárás során és az indoklásban is rengeteg mindent sérelmezünk, ezeket összefoglalva ügyvédem beadta az elsőfokú ítélet elleni fellebbezést. Ha minden igaz, az ügyben az október 12-ei, hétfői elnökségi ülésen dönt az MJSZ. Nagyon bízom benne, hogy megnézetik független jogásszal is a dokumentumokat, akkor egyértelműen kiderül mindenki számára, hogy igazunk van.

Remélem, kedvező döntés születik, és nem kell polgári bírósághoz fordulnunk. Jelen helyzetben egyet szeretnék, de nagyon: jégkorongozni. Ez az életem, ebben szeretnék minél jobb lenni. Hiába ment el kicsit a kedvem a játéktól ez idő alatt, új edzőm módszerei és motivációja hamar visszahozta, és nagyon jó erőben érzem magam. Alig várom, hogy ne csak edzésen, hanem mérkőzésen is visszatérhessek a jégre.

Nagyon jó brigád volt tavaly Újpesten, nem volt véletlen a döntőbe jutásunk, jó lett volna, ha egyben tartják a csapatot. Szerintem visszaélnek a jégkorong iránt érzett szeretetemmel, úgy gondolják, úgyis visszamegyek, mert játszani akarok. De ezek után lila mezt nem tudok felvenni. Persze ahogy eddig, ezután is szurkolok, hogy minél jobb csapat legyen az UTE, mert az csak használ a magyar jégkorongnak."

A magunk részéről annyit teszünk hozzá, hogy vázoljuk a lehetőségeket. Amennyiben hétfőn a szövetség elnöksége másodfokon is az UTE-nak ad igazat, Berta Ákos nem igazolhat át másik csapathoz. Ettől függetlenül a határozat után is lehet esély a párbeszédre, amire Böle Dezső utalt is. De ekkor a feltételeket már az UTE diktálhatja. Ha ebbe Berta Ákos nem kíván belemenni, a sportdöntőbíróságon vagy polgári peres úton keresheti igazát. Ha az UTE úgy dönt, nem engedi el, vagy a feltételekben nem tudnak megállapodni, és Berta Ákos továbbra sem lesz hajlandó az UTE-ban játszani (merthogy erre is lenne módja, az UTE az elsőfokú eljárás során a Hudák János elnökölte bizottságnak kifejtette, várják, hogy játékra jelentkezzen), a nemzetközi szövetség által felügyelt bajnokságokban egy évig nem szerepelhet. Játszani ekkor is tudna, elmehet például valamelyik tengerentúli ligába, ahová nem kell IIHF-jóváhagyás. Ha a játékosnak ad igazat az elnökség, akkor szabadon átigazolhat.