Meg kell tanulni, hogy az edzés már nem játék, hanem kőkemény munka – mondja Keresztury Kristóf. A fiatal tréner képviselte a magyar utánpótlásedzőket az IIHF finnországi táborában. Ottani tapasztalatait ütköztettük a hazai gyakorlattal.

– Hogyan tudott bekerülni a finnországi táborba utazók csapatába?

– Először tavaly érkezett felkérés a magyar jégkorongszövetség részéről, hogy vegyek részt a finnországi edzőtáborban, amit egyéb elfoglaltásaim miatt nem tudtam teljesíteni. De jeleztem, hogy a következő alkalommal szívesen képviselném Magyarországot edzőtársaimmal együtt. Így amikor idén is kaptam meghívást, habozás nélkül elfogadtam.

– Többször hangzik el az a vélemény a külföldi edzőtáborok értékelésekor, hogy a hibák javitására itthon év közben nincs idő, míg külföldön erre minden egyes játékos esetében nagy hangsúlyt helyeznek. Mennyire tud a szezon alatt ilyesmivel foglalkozni?

– Kulcsfontosságú a szezon részletekbe menő megtervezése, mert az improvizatív munkának nem lehet sikere. A MAC-nál a szezont makro- és mikrociklusokra bontjuk, amelyeken belül elérendő célokat tűzünk ki. A szezon elején és végén nagyrészt az egyéni képességek fejlesztésével foglalkozunk, a szezon közepe táján pedig több időt fordítunk játékhelyzetek megoldására, illetve magára a játékra, sosem elhanyagolva a technikai képességek fejlesztését. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy az egyik ciklusban egy-egy rosszul végrehajtott mozdulatnál állítjuk meg a gyakorlatot, a másik ciklusban egy rossz helyezkedésnél vagy hibás 3-2-es szituáció megoldásánál. Nem vagyok a látványos edzéstervezés híve. Látványosnak hat egy egész pályás, egyszerre 6-8 játékost mozgató folyamatos gyakorlat sok passzal és lövéssel (úgynevezett flow drill), azonban hibajavításra nem hagy lehetőséget. A kölyökcsapatnál egyszerűbb, de annál életszerűbb gyakorlatokat hajtunk végre az edzéseken, csoportbontásban. A gépszerűség helyett játékosaink olyan feladatokat végeznek, amelyekkel fejleszthetik játékolvasási és játékértési képességeiket, valamint kreativitásukat is.

– Teljes erőbedobással dolgoznak külföldön, míg a hírek szerint a hazai edzésen a már fix első két sorosnak titulált hokisok fél gőzzel is stabil csapattagok. Ez úgymond genetikai, vagy inkább nevelési kérdés?

– Ez egy nagyon összetett és messzire vezető kérdés. Véleményem szerint semmiképpen nem genetikai kérdésről van szó, és csak részben nevelésbeli okokról. A fenti állítást leginkább a hazai játékosállomány alacsony létszámával tudnám igazolni. A játékosok viszonylag alacsony számából adódóan nincs számottevő harc a csapatba kerülésért, és ezzel az edzők kezéből egy nagyon hatásos motivációs eszköz, a versenyeztetés lehetősége hiányzik. Ezt a nagy hokis nemzeteknél, ahol a játékosok sorban állnak a jobb csapatoknál, előszeretettel használják. Másrészt az alacsony játékosszám miatt hatalmas képességbeli űr van a legjobb és a leggyengébb játékosok között, ami szintén gátolja a versengést. Emellett nevelési kérdés az, hogy egy edző miként szabja meg a csapatba kerülés feltételeit és azokat mennyire következetesen tartja be.

– A prágai kölyöktorna után egykori finn kollégája tartott egy beszámolót az utánpótlásedzők részére. A finnországi tapasztalatok átadását hogyan tervezi?

– A tavalyi kanadai túrám során megismerkedtem olyan újdonságokkal, amelyekkel itthon addig nem találkoztam. Példaként említeném a teljesen más taktikai megoldásokat vagy a hazaitól eltérő korcsolyázótechnika-tanítási módokat. Ezért is volt onnan könnyű blogot írni. A finnországi útról hasonló blogbejegyzésekben nem tudnám összefoglalni a tapasztalataimat. Sok újat tanultam, rengeteg edzővel beszéltem, de ezek nem olyan áttörő jellegű újdonságok, amik egy blog terjedelmében hatásosan elmondhatóak lennének. Az általam hasznosnak ítélt elemeket beépítem eszköztáramba, de ezek leginkább finomságok. Ilyen a taktikai és a technikai tanítás egyensúlya különböző korosztályoknál, a csapatépítő megoldások semleges és problémás esetekben, a csoportos és egyéni büntetés használata, és természetesen új gyakorlatok, jégen és szárazföldön. A tanultakat és az új gondolatokat folyamatosan osztom meg a kollégákkal, de elsősorban arra törekszem, hogy minél több hasznos tudást adjak át játékosaimnak.

– AZ IIHF-honlapon az edzésprogramot részletes leírással tették közzé. Milyen észrevétellel javasolja ezt a szakma részére felhasználni?

– Az ott közétett edzéstervek 90 százalékban negyedpályás gyakorlatokat tartalmaznak. Aki szereti a csoportbontásos edzéseket, sok ötletes gyakorlatot tud innen ellesni.

– Szakmai berkekben legtöbbször a korcsolyázótudás és a testjáték hiánya hangzik el, mint a hazai utánpótlás elsődleges hendikepje. Egyetért ezzel a véleménnyel?

– A korcsolyázótudás területén vannak hiányosságok a magyar utánpótláscsapatoknál. Minden egyesület minden korosztályánál sokkal több korcsolyázótechnikát fejlesztő edzésre lenne szükség, hangsúlyt helyezve a helyes tartásra, hatékony lökéstechnika elsajátítására, valamint a megfelelő élhasználat tökéletesítésére. Heti egy edzést kizárólag korcsolyatechnikai oktatásra kellene fordítani, és minden edzést 10-15 perc korcsolyatechnikai gyakorlattal kellene kezdeni. Sokan időpocsékolásnak tarják a korcsolyázást a felsőbb korosztályokban, de én nem osztom ezt a véleményt. Mivel a játékos mozgásának és technikájának alapja a magabiztos korcsolyázás, a korcsolyázóképesség fejlesztését egyik korosztályban sem lenne szabad elhanyagolni. A testjáték céltudatos tanítása még gyerekcipőben jár idehaza. Inkább jó csatárokat és góllövőket termelünk, és kevesebb hangsúly fekszik a testjátékhoz szükséges komoly fizikai felkészítésen, valamint a jó hátvédek nevelésén. A testjáték elengedhetetlen feltétele a korcsolyázás után az egészséges és izmos testfelépítés, de mindenek előtt az alsó végtagok kellően erős izomzata. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a játékosok fizikumának javítására, erre a célra a száraz edzés a legmegfelelőbb. Sajnos meg kell említenem, mert szorosan idetartozik, hogy utánpótlás-mérkőzéseken gyakran bizonytalanságok merülnek fel az ütközések elbírálásánál. Ezért sokszor a játékosok és az edzők sem tudják felmérni, valójában mi fér bele a test test elleni játékba. A bizonytalan testhasználati szokások miatt is értek minket meglepetések külföldi tornákon, leglátványosabban a prágain. Mindenkinek tisztában kell lennie a ténnyel, hogy a játékvezetők ugyanolyan fontos szerepet töltenek be a jégkorongban, mint a játékosok vagy az edzők. Ők határozzák meg a játék tisztaságát, nevelik a játékosokat a szabályok betartására, a testjáték szabályos használata.

– A száraz edzés milyen szerepet tölt be szakmai munkájában?

– Az alapokat a száraz edzéseken kell lefektetni. A száraz edzések során lehet fejleszteni az állóképességet, a gyorsaságot és a mozgáskoordinációt. Ezért nem is panaszkodom, ha csapatom kevesebb jégidőt kap, mint amennyit szerettem volna. A száraz edzéseket ugyanolyan fontossággal kezelem, mint a jeges edzéseket. Ezzel a játékosok is tisztában vannak, így mindenki a kellő komolysággal és koncentrációval dolgozik. Kölyök korosztályban minden jeges edzés előtt körülbelül egyórás száraz edzést tartunk, majd jeges edzés végén durván félórás szárazzal fejezzük be a napi munkát. A száraz edzések felépítése és jellege mindig az aktuális mikrociklus felépítésétől függ. Milliónyi ötletes és hatékony gyakorlat létezik a játékosok minden elképzelhető tulajdonságának fejlesztésére, a legegyszerűbbtől a szinte végrehajthatatlanig. A lehetőség szerinti legtöbb gyakorlatot úgy tervezzük, hogy a játékosok számára ne legyenek unalmasak. Ugyan egy 400 méteres sprintet nem nagyon lehet élvezhetővé tenni, de ahol tudjuk, színesítjük a programot. Ezek mellett az egyik legfontosabb cél, hogy már kölyökkorosztályban megtanuljanak a gyerekek önállóan dolgozni. Alapelvem: a jégkorong 50 százalék munka és 50 százalék hozzáállás. Mindenkinek tudnia kell száz százalékon dolgozni helyes mozgásvégrehajtás mellett. Meg kell tanulni, hogy az edzés már nem játék, hanem kőkemény munka. A gyerekeknek tudniuk kell, miért járnak edzésre, mik a céljaik. Ezek és még rengeteg más hasonló kérdés fejben dől el, de rá kell vezetni a játékosokat, ami az edző dolga.

– Mi volt a legfontosabb üzenete a finnországi összejövetelnek?

– Tanulni sosem szégyen. Tanulni mindig kell, és a tanultak alapján olykor változtatni is kell az elképzeléseken, a módszereken. Ahogy Paul Carson, a kanadai utánpótlás feje az egyik előadásán mondta, "vannak emberek, akik változnak, és vannak, akik a változások áldozatai lesznek". A jégkorong egyre specifikusabb, egyre tervezettebb felkészülést igényel, változnak az edzésmódszerek, változnak az edzéseszközök, a trendeket követni kell, ha korongba szeretnénk ütni nemzetközi szinten is.

– A múlt évben Kanadában, most Finnországban képezte magát. Mit tervez jövőre?

– Külföldi utat nem tervezek, jövőre itthon szeretnék tábort szervezni. Eredetileg idén akartam, de nem sikerült határidőn belül maradnom, el kellett halasztanom egy évvel. Júliusra tervezem, a részletekről majd később fogok tájékoztatást adni.