Hári János és Nemes Benjámin személyében a következő szezonban két hokisunk is ott lesz a világ egyik legerősebb ifjúsági bajnokságában. Mindketten bajnokesélyes csapatban játszanak Svédországban. A Farjestad és a Djurgarden is megkezdte a felkészülést. A startig minden héten naplószerűen megírjuk, milyen munkát végeznek a fiúk a kluboknál, ahonnan évről évre elitligás hokisok kerülnek ki. Nem a szereplők személye a fontos, hanem a következtetések, amelyek az általuk elmondottakból levonhatók. A mostani részből kiderül, hogy játszottak egymás ellen, és miként sikerült az AIK rangos hatos tornája a két csapatnak.

Hári János így emlékszik a múlt hétre: "Hétfőn szabadnapot kaptunk a két meccs után. Csak egyéni konditerembe kellet mennünk. Guggolásokat végeztem, meg különböző láb- és egyensúlygyakorlatokat, súlyok nélkül. Kedden reggel jeges edzésünk volt. Már nem volt annyi korcsolyázás, mint az előző héten. Kicsit gyakoroltuk az emberelőnyöket, meg a korongkihozatalt, a közelgő torna miatt. Szerda délelőtt nagyjából ugyanaz történt, mint kedden. Edzés után ettük, majd bepakoltunk a buszba, és Stockholmba utaztunk, estére értünk a fővárosba.

Csütörtök volt a hatos torna első napja. Nemes Benjáminék Djurgardenje ellen játszottunk. 3-3 lett a meccs vége, és hosszabbításban sem dőlt el, így a büntetők jöttek. Két büntetőt lőttem be, ezzel nyertünk. Az eredmény nem volt igazságos, mert ellenfelünk sokkal jobb volt nálunk, és még a kapura lövési arány is ezt mutatta. Péntek reggel 9-kor az Arlanda ellen játszottunk. Simán nyertünk, bár szám szerint csak 3-2-re. Az utolsó percben kaptunk kettőt, de a közelünkben sem voltak. Ezt a mérkőzést 1+1 ponttal zártam. Mindentől függetlenül még mindig katasztrofálisan játszottunk. Délután az AIK-kal találkoztunk, és 4-1-es vereség lett a vége. Fél nap alatt smmit sem javult a formánk, nagyon rosszak voltunk, játékban nullát mutattunk. A magam részéről kihagytam pár ziccert, de a játék nagyon nem stimmelt.

Szombaton újra reggel kilenckor kezdtünk, a Huddinge ellen. Őket simán kéne vernünk, de ezen a tornán nem sikerült semmi, 8-4-re kitömtek minket. Ismét nulla ponttal zártam a meccset. Hogy némi örömünk is legyen, a meccs után vidámparkba mentünk, a Gröna Lundba a csapattal. Elintézték, hogy itt minden ingyen legyen nekünk, és nagyon jól éreztük magunkat. Vasárnap a finn Helsingfors ellen játszottuk az utolsó meccsünket. 4-1-re kikaptunk, de itt végre jól teljesítettünk, és igazából nyernünk kellett volna, de ők kihasználták az emberelőnyöket, mi pedig nem. Volt egy asszisztom a meccsen, és már a játék is jól ment, az ötödik meccsen végre."

Nemes Benjáminéknál hétfőn a fizikai tesztek voltak soron. Fekvenyomás, öt ugrás egymás után, nyomás lábbal, "nem a hátunkon fekve nyomjuk ki lábbal a súlyt, hanem áló helyzetben egy megdöntött állványon". Ezután futópadon futás következett, a szakemberek a sebességet 14 km/h-ra állították be, a fiatalokra egy maszkot akasztottak, aminek segítségével minden fontos paramétert rögzítettek. Addig kellett futniuk, amíg el nem fáradtak. De nem csak az időt nézték, hanem a levegővételek gyakoriságát, nagyságát, és sok további összetevőt. Délután jegesedzés következett, előtte lépcsőzés.

Kedden húzódzkodás és tolódzkodás, na meg biciklizés szerepelt a programban. Ez utóbbit nagy ellenállással hajtották végre, 30 másodpercig maximális sebességgel kellett hajtani a gépet. Délután rövid futás után jegesedzés következett, az emberelőnyt gyakorolta a Djurgarden ificsapata. Szerdán lépcsőzés, néhány sprint, majd jegesedzés jött, ahol az emberelőnyöket és a -hátrányokat próbálták.

"Csütörtökön reggel találkoztunk a Hovetban, így hívják a pályánkat. Összepakoltuk a cuccokat, és mentünk az AIK pályájára, ahol négynapos, hatcsapatos tornát játszottunk. Az első napon csak egy meccsünk volt, Hári Jánosékkal játszottunk. A rendes játékidőben 3-3 lett az eredmény, majd büntetőkkel kikaptunk. Ha jobban használjuk ki az előnyöket, nyerhettünk volna, sokkal többször lőttünk kapura. De az ellenfél kapusa nagyon magabiztos volt. Izgalmas mérkőzést játszottunk, a Djurgarden első sorában kaptam helyet. Pénteken is egy meccsünk volt, egy nagyon összeszokott finn csapat ellen. 3-2-re kikaptunk. A sorokat teljesen átvariálták az edzők, mindenki másokkal volt együtt, mint az elején. Sok az új játékos, és az edzők meg akarják nézni, ki kivel alkot ütőképes sort. Nekünk az egész torna erről szólt. Minden meccsen végig négy sorral szerepeltünk, egyáltalán nem számított az eredmény. Ezen a meccsen például a harmadik sorban játszottam.

Szombaton két meccsünk volt, természetesen totálisan új sorokkal álltunk fel. Az elsőn egy svéd csapattól kaptunk ki 6-3-ra. Pedig nagyjából 40-20-ra nyertük a kapura lövéseket, de egy másik kapusunk védett, nagyon rossz formában, mondhatom, csak potyagólokat kapott. Ismét az első sorban szerepeltem. A második mérkőzésen 7-6-ra kaptunk ki a Huddingétől, a helyem nem változott, egy újabb kapusunk mutatkozott be, nem volt jó ő sem, pedig ismét 38-24 volt ide a lövések száma. Vasárnap megmaradtak az előző napi sorok, de lesérült az egyik centerünk, így csak három sorral mentünk. Ennek meg is lett az eredménye, nyertünk az AIK ellen 5-3-ra. Ezen a meccsen végre beírták a gólpasszomat. Kaptunk ismét egy gyönyörű potyagólt, az alapvonalról, ráadásul az én sorom, emberhátrányban.

Összefoglalásul: az egész tornán jól ment a játék, kivéve a negyedik meccset. Még össze kell szoknunk, és akkor a gólok is jönni fognak. A meccsek között mindig kaptunk különféle gyümölcsöket. Naponta kétszer ettünk a csarnokban, nagyrészt tésztafélét, ami nagyon jó egy ilyen torna közben, mert könnyű megemészteni. Szóval erre is odafigyeltek a szervezők, és az is kényelmes volt, hogy állandó öltözőnk volt."