Magyarországon a jégkorong gyorsan fejlődik, és igen ambiciózus abban tekintetben, hogy egyre több tehetséggel ajándékozza meg a világot – mondja Lasse Viitasaari. A finn edző 27 éves. Elvégezte a vierumäki egyetemet, megszerezte az IIHF Work Placement diplomáját. Játékosként a junior A ligáig jutott. Augusztustól a MAC kölyökcsapatát edzi, és ő irányítja a 14 éven aluliak tehetséggondozási keretét is.

Héttől húszéves koráig szülővárosának csapatában, a Hämeenlinnában jégkorongozott, védő volt. Aktív pályafutását befejezve megpróblkozott a játékvezetéssel, de 2003-ban már edzőként is ténykedett, a 11-12 éveseknél volt másodedző. Még nem volt 24 éves, amikor a finn szövetség edzőinstruktornak nevezte ki a 9-12 éves korcsoportnál. Egzotikus helyeken tartott tanfolyamot, vett részt továbbképzésben, egy ilyen vendégszereplés után lett a hongkongi szövetség edzőbizottságának igazgatója. A 2006-os rigai A csoportos világbajnokság alatti IIHF-es edzői szimpóziumon is szerepet kapott, közben odahaza a HeKi csapatánál a 14 évesek vezetőedzője lett. Három éve Ausztriába ment dolgozni, ez ideig ott is maradt, különböző csapatoknál. Az EHC Montafonnál rábízták a 4 évesektől a felnőttekig terjedő összes gárdát, ott még játszott is, ötéves kihagyás után. Két évvel később váltott, tavaly az EKZ Zell am See Eisbären 8 és 20 év közötti játékosait trenírozta.

A fiatal edző önéletrajzából kiderül, élete legizgalmasabb percei vélhetően nem a jégpályák környékén játszódtak le. 2004 áprilisától több mint egy évig Koszovóban szolgált hazája NATO-békefenntartó kontingensében, 2007-ben és 2008-ban pedig a hämeenlinnai börtönben vállalt nyári munkát, három hónapig őrként dolgozott. A jégkorongblog kérdéseire 2009-es nyári szabadsága után válaszolt.

– Mikor áll munkába új magyarországi klubcsapatánál?

– Augusztus 14-én kezdek a MAC-nál.

– Fiatal kora ellenére rendkívül színes az életútja. Nemigen maradt eddig hosszú ideig meg az állomáshelyein. Mi az oka ennek?

- Elég fiatal vagyok még, legalábbis én így érzem. Kezdő edzőként keresem a helyem. Ott próbálkozom, ahol a munka testhezálló, és ahol valóban lehetőségem van fejleszteni a játékosokat, a klubot, valamint a szervezetet, amelynek a keretén belül tevékenykedem. Fontos, hogy a munkakörnyezet és maga a hely is megfeleljen az elvárásaimnak. Volt néhány rövid edzőtáborom, Hongkong, Korea, Lettország, amelyek maguktól értetődő módon szerepelnek a szakmai előéletemben, de ezek nem munkahelyváltások voltak. Amióta az edzői oklevelemet megkaptam, ez a negyedik szezonom, és amikor váltottam, mindig magasabb kihivás miatt vállaltam az újabb megméretést. Ez segítette elő a legjobban a szakmai fejlődésemet. Amikor Ausztriába mentem, meg akartam tanulni németül, ismerkedni szerettem volna a közép-európai kultúrával. Jól éreztem magam, és a fejlődésnek is meg voltak a feltételei, de három év múlva olyan korlátokkal találkoztam, amelyek miatt elgondolkodtam a váltáson. Kalle Valiaho jó barátom, ő ajánlotta Magyarországot, a MAC csapatában az utánpótlás-fejlesztői munkát. Nagyon kíváncsian várom az új környezetet és a kihívást. Úgy informáltak, hogy a MAC-nál rendkívül eltökéltek az érdekeltek, és a sikeres szakmai munka mellett mindenki elkötelezett a sikeres szereplés iránt. Ez az, ami motivál.

– Mennyi időre kíván Magyarországon berendezkedni?

– Egy évre írtunk alá. Nem tudom megmondani, mennyi ideig maradok, Kalle munkáját kívánom folytatni, és ha egyszer távozom, akkor jön valaki más, aki az én munkámat viszi tovább. A MAC-ban már most vannak olyan motivált és szenvedélyes szakemberek, akik képesek lehetnek több szakmai fogást átvenni. Én minden tudásomat megpróbálom átadni a játékosaimnak, az edzőtársaimnak, a csapatnak, és ezt követően a szezon vége felé már többet fogunk tudni a közös hogyan továbbról.

– Mit tud a magyarországi hokiutánpótlás állapotáról?

– Kalléval szinte csak a magyar professzionális bajnokságról és a magyar utánpótlásról beszéltünk. Tudok arról, hogy vannak tehetségeik, akik külföldön pallérozódnak. Beszéltem is néhány edzővel, akik már dolgoztak magyar játékosokkal. Magyarországon a jégkorong gyorsan fejlődik, és igen ambiciózus abban tekintetben, hogy egyre több tehetséggel ajándékozza meg a világot.

– Elődje, Kalle Valiaho a prágai torna után készített egy részletes elemzést a tanulságokról. Szólt benne az ott szerepelt U14-esek egyénenkénti és csapatkénti fejlesztési követelményeiről. Ismeri az anyagot?

– Eddig még nem találkoztam vele, de Kalléval beszéltünk a tornáról. A legfontosabb eredmény szerinte az volt, hogy a játékosok maguk is megtapasztalhatták, mit ér a tudásuk egy erős nemzetközi mezőnyben. Ez arra volt jó, hogy mind a játékosok, mind az edzők szemét felnyissa. A tapasztalatszerzésből a szereplőknek sokat lehetett tanulniuk. Jómagam nem sokat tudok mondani a csapatról vagy az egyéni teljesítményekről, mert nem láttam videót, és az említett jelentés sem jutott még el hozzám.

- Az 1996. január 1-je után született tehetségek gondozásáért felelős szakmai csapat vezetője lesz. Hogyan tervezi az önnel együtt tevékenykedő edzőkkel a kooperációt, milyen munkamegosztásban gondolkodik?

– Először is szeretnék találkozni az érdekelt edzőkkel, velük szeretném megbeszélni, milyen szorosan tudunk az idény során együtt dolgozni. A kooperáció alapvető, hiszen a bő keret játékosainak nagy részével csak az összetartások során találkozom. Az edzőtáborok után visszatérnek klubjaikba, ezért a megszerzett tapasztalatok alapján elkészítendő értékelés és az arra felépítendő fejlesztési terv kizárólag a klubedzővel történt egyeztetés esetén valósítható meg maradéktalanul. Úgy tervezem, a játékosokat feltérképezem, ennek alapján készítek egy fejlesztési tervet, amely rámutat a még csiszolandó technikai és játékelemekre. Ez a feladat az én részvételem mellett rendkívüli aktivitást igényel a játékostól és klubedzőjétől is. A munkában velem együtt dolgozó szakemberekkel átnézzük a szezonra vonatkozó terveket, közösen átbeszéljük a feladatokat és egymás közötti gyakorlati felosztásukat.

– Az U14-es korosztály széles bázissal rendelkezik. 17-18 csapat indul a bajnokságban, a felsőházba kerülő 8 csapat között majd mindegyik harcban lehet a dobogóért. A MAC eddig is erős volt, de állítólag most érnek be a 96-os születésű játékosaik. Nem nyomasztja, hogy bajnokesélyes csapatnál kezdi a munkát?

- Egy edző számára nagyszerű dolog tehetségekkel és élcsapattal dolgozni. Nem érzek különösebb nyomást az elérendő helyezés tekintetében. Elsőként az egyéni képességek fejlesztésére törekszem, utána jöhet a csapat összerakása, együtt mozgatása. Első célom a játékosokból a legtöbbet kihozni, fejleszteni őket, segíteni az egyéni hibák korrigálásában. Az U14-es magyar bajnoki cím gyönyörű lenne, de a szisztematikus fejlődés híve vagyok. Biztos vagyok benne, ha a csapat ég a vágytól, hogy többet és többet tanuljon meg a sportág rejtelmeiből, akkor odaérhet a dobogó tetejére.