Magyar idő szerint kedd este nyilvánosságra hozták a 2009-ben a Hírességek Csarnokába kerülő nagyságok névsorát. Igazán erős társaság jött össze a november kilencedikén tartandó beiktatási ünnepségre. A Hockey Hall of Fame következő öt tagját aligha kell bemutatni. Steve Yzerman, Brett Hull, Luc Robitaille, Brian Leetch és Lou Lamoriello.

Yzerman a Red Wings emblematikus játékosa volt 1983 és 2006 között, 20 éven keresztül a visszavonulásáig ő volt a csapat kapitánya. Háromszoros bajnok, 1997-ben, 98-ban és 2002-ben nyert. Második címe alkalmával a rájátszás legjobbjának is megválasztották, megkapta a Conn Smythe-trófeát. Pályafutása során 1755 (692+1063) pontot szerzett 1514 mérkőzésen, valamennyit a Red Wings szineiben. 1755 pontjával az örkranglista hatodikja a mai napig, góljaival nyolcadik, gólpasszaival hetedik. Tízszer léphetett fel az idényfelező All Star-gálán, 1984 és 2000 között. Mezszámát, a tizenkilencest 2005-ben a kanadai válogatottnál, 2007-ben a Detroitnál is visszavonultatták.

Brett Hull pályája nem úgy indult, mint aki nyomot hagy az NHL történetében. A Calgary játékosaként nem tudott kilépni apja árnyékából, hamar továbbadták St. Louisba, ami valószínűleg a Blues történetének legjobb cseréje volt. Egyénileg itt érte el legnagyobb sikereit, zsinórban háromszoros gólkirály lett 1989–92 között 72, 86 és 70 góllal. 1991-ben a cím mellett bezsebelhette az MVP és a Lester B. Pearson-díjat is. Hiába voltak az egyéni elismerések, ha a végső győzelem nem jött össze. 1998-ban Dallasba szerződött, a lehető legjobbkor. A szezon utolsó mérkőzésén a Haseknek lőtt góljával nyerte meg a Stars a Stanley-kupát. Két évvel később ismét csapatot váltott, és a szezon végén megint bajnoki címet ünnepelhetett – mint a Red Wings tagja és Yzerman csapattársa. 1269 meccsen 741 gólt és 650 gólpasszt szerzett. 741 góljánál csak Gretzky és Howe tudott többett. 2006-ban a Blues visszavonultatta 16-os mezszámát. Ezzel az összes major sportot figyelembe véve Hullék az egyetlen apa-fia páros, akik mezét visszavonultatták.

Luc Robitaille a liga történetének legeredményesebb balszélsője 668 góllal. Ő a Los Angeles Kings tékozló fiúja, aki kétszer is visszatért anyaegyesületébe. Az 1986-87-es szezonban mutatkozott be a Kingsben, és a szezon végeztével rögtön megkapta a legjobb újoncnak járó Calder-trófeát. Nyolc szezon, hét All Star-fellépés és egy elbukott döntő után elhagyta a várost. Egy pittsburghi és két New York-i szezon után 1997-ben visszatért Los Angelesbe. 2001-ben ő is a Detroitba szerződött, és aktív részt vállalt a Red Wings győzelmében. 2003-ban másodszor is visszatért a Kings soraiba, onnan is vonult vissza 2006-ban. 1431 mérkőzésen 1394 (668 gól, 726 assziszt) pontot szerzett. 2007-ben 20-as mezszámát felhúzták a Staples Center tetejére.

Brian Leetch a NY Rangers történetének legjobb védője volt. 1987-ben mutatkozott be a Rangersben, egy évvel később lett az év újonca. 17 év alatt kétszer érdemelte ki a legjobb védőnek jár Norris-díjat, 1992-ben és 97-ben. 92-ben a  liga történetében ötödik védőjeként érte el a 100 pontos határt. 1994-ben kupagyőztes és a rájátszás legjobbja lett. Malkin ez évi győzelméig ő volt az egyetlen nem kanadai születésű játékos aki megkapta Conn Smythe-trófeát. Tízszer szerepelt az All Star-gálán, kétszer választották be az idény kezdőötösébe. 2008-ban kettes mezét felhúzták a Garden mennyezetére. Leetch 1205 mérkőzésen 247 gólt és 781 gólpasszt szerzett.

Lou Lamoriello mint a Devils elnöke és menedzsere került be az idei választottak közé. 1987 óta áll a csapat élén, és rögtön az első évben pozitív mérleggel zárt a csapat, ami addig sosem sikerült. Regnálása alatt a Devils négyszer játszott döntőt, hármat meg is nyert, 1995-ben, 2000-ben és 2003-ban. Egyetlen vereségüket 2001-ben szenvedték el. A Devils a Lou-érában mindössze kétszer nem jutott be a rájátszásba.