Nem érzem, hogy a játékosokkal vagy a szülőkkel kommunikációs problémám lenne – állítja Kercsó Árpád. A télen Székelyföldre távozott mesteredző várhatóan visszatér hazánkba, több klubbal is tárgyal. Kercsó szeretne visszakerülni az U14-esek tehetséggondozási programjába. Azt mondja, az U18-asok kemény munkával feljuthatnak az A csoportba.

– Milyen rövid és hosszú távú tervekkel vág neki a mostani idénynek?

– Határozottan magyarországi és csakis hosszú távú tervekkel tekintek az új idény elé.

– Mit lehet tudni a jelenlegi anyaországi megkeresésekről?

– Több egyesülettel tárgyalok. A zalaegerszegi klub vezetése még nem hozott döntést. A legnagyobb valószínűséggel Budapesten fogok dolgozni, de erről egyelőre nem árulhatok el többet. Úgy tervezem, kölyök korosztállyal és az azt követően, 1996–2000 között született generációval fogok foglalkozni. Előreláthatólag 15, korábban velem már dolgozó gyermek és a hozzájuk csatlakozó 20 vagy akár 30 srác lesz a csapatom magja. A 15-ből 3-4 fiatal székelyföldi, a többiek anyaországi hokisok.

– Milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy eredményes munkát tudjon végezni?

– Legyen professzionális a klubvezetés. Olyan sportvezetővel szeretnék együtt dolgozni aki imádja a jégkorongot, és határozott a jövőképe a sportág fejlesztése terén. Képes biztosítani úgy az infrastruktutális, mint az anyagi feltételeket. Alap, hogy a sportolók augusztus elejétől április végéig jégen legyenek, és az őket felkészítő szakemberek időben megkapják a fizetésüket

– Ellentmondásos a magyarországi megítélése. Ön szerint mi az oka a szélsőségesen eltérő véleményeknek?

– Akik ismernek, megértenek és értékelnek. Beszéljenek a volt játékosaimmal, akár 15-36 évesig, meg kell kérdezni, mi a véleményük rólam. A névtelenségbe burkolózó kritikusaimmal nem foglalkozom, az ilyen emberek nemcsak engem, másokat is sértegetnek. Nem akarok olyan lenni, akit mindenki szeret, mert az gyanus. A sikereim jellemeznek, de még csak nem is a sok bajnoki címre, megnyert kupára vagyok a legbüszkébb. Az év elején Karcfalvára is követtek gyerekek, akikhez ha ott maradok, augusztustól további 4 fő csatlakozott volna. Ez önmagáért beszél, és ez az, ami nap mint nap örömmel tölt el. Az új állomáshelyemre kb. 15 játékos elkísér. Bizonyára vannak irigyeim, de melyik sikeres embernek nincsenek? Túl van lihegve a téma. Nem érzem, hogy a játékosokkal vagy a szülőkkel kommunikációs problémám lenne. Tény, hogy kategorizálok. Van a jó, tehetséges játékos, és van, akiben nem látok fantáziát. Az első kategóriát keményen fegyelmezem, de a srácok is tudják, hogy nemcsak a szidást kapják, mert adott esetben tűzbe megyek értük. A másik kategóriába tartozóknál a szidással és a kritikával nem sokat érek el. Furcsán hangzik, de nálam a szidást és a kritikát jó munkával lehet ki érdemelni.

– Nem először hagy félbe biztatóan induló történetet. Az ellenlábasai szerint azért, mert csak U15-ig képes fejlődést produkálni.

– Ezek az emberek mit mondanak Galló, Hári, Hentes, Nemes, Hardi teljesítménye kapcsán? Több csapattal nyertem már U15 felett is magyar bajnokságot, felnőttcsapattal is
megszereztem ezt a címet. Be fogom bizonyítani a kétkedőknek, hogy nincs az a korosztályos határ, ahol megáll a tudományom.

– Megkínálták egy ígéretes utánpótláscsapat, az U14 tehetséggondozásának az irányításával, az anyagi források is kedvezően alakulnak. Ebből teljesen kiszállt?

– A válaszom határozott nem. Szeretnék visszakerülni ebbe a remek társaságba. Szándékomban áll egyeztetni erről a vezetőkkel. A programban szerepet vállalt szakemberekkel békességben szeretnék együtt dolgozni. Az a tervem, hogy a magyar hokiért minél többet dolgozzak.

– Az elitbe majdnem feljutott U18-as válogatottunk több kulcsemebere a keze alatt nevelkedett. Mire lehetnek képesek ezek a többnyire még csak 16-17 éves srácok U18-ban és később?

– A következő vb-n A csoportba lehetne jutni. Ez nemcsak álom, jó szakmai munkával meg lehet csinálni.