Az eufórián túl vagyunk. A magyar válogatott megjárta az A csoportot, a legjobbakkal küzdhetett Svájcban, kiesett, minden kezdődik elölről. De nem teljesen elölről: azt a hat meccset az elitben nem veheti el tőlünk senki, ráadásul minden reményünk megvan arra, hogy a következő hat – vagy még több – találkozóra már ne kelljen hetven évet várnunk. Mire van szükség ehhez? Jelen állás szerint négy, egymással szorosan összefüggő feltételre. Nem okvetlenül prioritások szerinti sorrendben: erős magyar válogatottra; erős magyar utánpótlásra; erős Alba Volánra; erős magyar bajnokságra. De megítélésünk szerint mindenekelőtt arra, hogy ne azzal törődjünk, mi lesz idén, hanem azzal, hogy mi lesz három – négy, öt, tíz – év múlva, vagy azután.

A jégkorongblog bő másfél év óta létezik, sokszor örültünk, néha nyafogtunk, volt, amikor a bezárásával fenyegetőztünk, mert úgy éreztük, átcsapnak a fejünk felett a hullámok, messze nem arról szól a történet, amiről szeretnénk. Mégis: jókor indultunk, elkaptuk a pillanatot – úgyszólván teljesen véletlenül –, akkor sikerült hírforrást építenünk és közösséget kovácsolnunk, amikor ez a sport Magyarországon eljutott a csúcs közelébe. Most nem lehet más a feladat, mint hogy visszakapaszkodjon oda, ahová az imént már képes volt felcaplatni, sőt lehetőség szerint még magasabbra. Csoda volt az A csoport, vagy sem, mindegy, azt kell vélnünk, nem volt megismételhetetlen. Márpedig ha így van, nincs mese, muszáj egy irányba húznunk.

Egy irányba húzni nagyon nehéz. Mindenkinek megvannak a maga szempontjai, ezeken nagyon nehéz felülemelkedni. Könnyen nagy a szája annak, akinek ilyen-olyan-amolyan okokból nincs klubkötődése Magyarországon. Könnyen mondja, hogy ne 2009-ben tessenek gondolkodni, hanem 2012-ben vagy 2020-ban. Könnyen mondjuk, amit mondunk.
Négy pontot szedtünk össze a bevezetőben, megyünk sorjában.

1. A magyar válogatott. Itt nincs sok kérdés, mondhatnánk, pedig van. Az első számú dilemma így hangzik, minden menjen tovább úgy, ahogy eddig ment, vagy fiatalítsunk radikálisan. Erre a felvetésre posztok-cikkek hosszú sorában próbáljuk megtalálni a választ a közeljövőben, de nem most kezdjük el, mert mindez később lesz napirenden.

2. A magyar utánpótlás. Szerteágazó téma dettó. Láttuk, mire képes az ifjúsági válogatott, tudjuk, hogyan szenvedtek a juniorok. Érezzük, mekkora problémákat okoz az ifik kevés meccsszáma és a juniorbajnokság hiánya. De tisztában vagyunk azzal is, hogy olyan korosztályok érnek be, amelyekben komoly képességű hokisok mutatják tehetségüket, akik nem is sokára nagy hasznára lehetnek a magyar jégkorongnak.

3. Az Alba Volán 19. Ezen a ponton érkeztünk el jelen szövegünk mondandójának első feléhez. Ne köntörfalazzunk: az Alba Volán 19 ma a magyar jégkorong legfontosabb klubcsapata. 2009-ben az, ez nem lehet vita tárgya. Volt már ebben a státusban más is az elmúlt évtizedekben, a Ferencvárostól az Újpesten és a Lehelen át a Dunaújvárosig. Az utóbbi esztendőkben a székesfehérváriak kerültek ebbe a pozícióba. Véletlenek folytán? Nem hisszük. Sokkal inkább megtervezett, szisztematikus, alapos munkával. Ebből adódóan: az Alba Volán 19 fejlődése a magyar jégkorong fejlődésének mozgatórugója. Már bő egy évvel ezelőtt is azt írtuk, ha nincs a fehérvári klub és az EBEL, szapporói siker sincs. Kellett, hogy más, keményebb körülmények között méressen meg a magyar válogatott játékosainak zöme, hogy szokják a tempót, a kihívásokat.

Úgy alakult tehát, hogy az Alba Volán 19 lett az élcsapat. Nem azért, mert a sors akarta így. Sok mindent nem értek el még. Két szezont lehúztak az EBEL-ben, elsőre esélyük sem volt a playoffra, másodjára közelebb jártak hozzá, nem jött össze. Harmadjára megint neki kell futniuk, a kihívások ugyanazok, mint két évvel ezelőtt voltak.

Az Alba Volán 19 vezetői mindent megtesznek, hogy a kihívásoknak megfeleljenek. Jól csinálják-e? Az idő eldönti. De nem az idén, talán nem is jövőre. Majd egyszer. Jó a modell, amelynek kialakulása felé a magyar jégkorong halad? Nem tudhatjuk. Ausztriában sok jó csapat van, a skandináv országokban is több, Ukrajnában, Lettországban, Fehéroroszországban, Horvátországban csak egy magaslik ki, mint nálunk.

Törvényszerű-e, hogy itt is úgy legyen, ahogy az utóbb felsoroltaknál? Nem feltétlen. De ne feledjük, az Alba Volán nem azért ugrott meg a többiekhez képest, mert bárki – a politika, a maffia, a szövetség, vagy akárki – úgy akarta, hogy megugorjon.

4. Jön a másik legfontosabb pont. Lehet a magyar jégkorong első számú kirakata a válogatott. Lehet a magyar jégkorong második számú kirakata az Alba Volán 19. De hátország nélkül hosszú távon nem tartható fent semmi. Jó magyar bajnokság kell. Vagy jó magyar–román vagy magyar–székely bajnokság, ahogy tetszik. Esetleg jó magyar csapatok a szlovák másodosztályban. De: a Mol Ligánál jobb kezdeményezés az elmúlt évtizedben nem volt. Nem állítjuk, hogy pontosan ugyanazokkal a csapatokkal kell lejátszani a mérkőzéseket. De nem visszavenni kell mindabból, amit az előző szezonban elértünk, hanem hozzátenni. Igen, a magyar jégkorongnak jó lenne, ha láthatnánk csapatokat, amely esélyesek utolérni vagy akár felülmúlni a fehérváriakat. Ehhez azonban csak és kizárólag egy színvonalas hazai – illetve bárkivel közös – bajnokságon keresztül vezet az út. És a távlatos gondolkodáson keresztül. Nem most kell nyerni. Hanem évekkel később, és utána sokszor egymás után. És nem mindegy, hogy mit.

+1. És most jön még egy fontos momentum. Mindenkinek tekintettel kell lennie mások érzékenységére. Alba Volán-szurkolóként úgy tűnhet, a magyar bajnokságban vagy a Mol Ligában gyatra meccseket játszanak, közel sem olyan színvonalúakat, mint az EBEL-ben. Dunaújvárosban, Újpesten vagy Miskolcon úgy tűnhet, Fehérváron a kutyát sem érdekli, mi van másutt, elvannak a maguk EBEL-jével, tesznek az egészre. Ez így nem jó. Nincs egyik a másik nélkül, de másik az egyik nélkül sincs. Az Alba Volánt nem bajnokcsapatként alapították. A magyar válogatott sem volt A csoportos tíz évvel ezelőtt. Sőt B-s is csak alig. Ezt tessenek átrágni újra meg újra, ha szabad  javasolnunk. Innét is, onnét is. Majd követni a példát. Apránkint, okosan.