Kupát neveznek el Ilja Kovalcsukról, a svájci világbajnokság legértékesebb játékosáról szülőföldjén, Tver megyében. Nem ez az egyetlen elismerés, amelyet mostanában kap az Atlanta 26 éves támadója – és megérdemli mindet. Orosz játékos soha nem volt MVP a vb-ken, és olyat sem láttunk még, hogy valaki ennyire egyértelmű vezéregyénisége legyen csapatának. Kovalcsuk statisztikai mutatói is egészen elképesztőek.

Kezdjük a számokkal. Ilja Kovalcsuk 5 góllal és 9 gólpasszal, azaz összesen 14 ponttal a második helyen végzett a vb kanadai tábláján, 1 egységgel lemaradva a kanadai Marty St. Louis mögött. Pluszmínuszban +8-cal zárt, ez a lista harmadik helyéhez volt elegendő, 14 lőtt és 6 kapott gólnál volt fent, a 14-nél többet felmutatni más nem tudott. De ami igazán elképesztő, az a Kanada elleni döntőben a jégen töltött ideje: 30:33-at teljesített 36 shift alatt, amivel rendesen lekötötte az ellenfél legjobb védőjét, Shea Webert.

Csatártól ennyi iszonyatosan sok, pláne, ha hozzávesszük, hogy már az amerikaiak elleni elődöntőben is csaknem 26 percet vállalt. Ebből is felismerhető Vjacseszlav Bikov szövetségi kapitány taktikájának fontos eleme: két cserében is a pályán tartotta legjobb hokisát, hadd féljenek tőle az ellenfelek.

Az amerikaiaknak és a kanadaiaknak volt is miért izgulniuk, ha Kovalcsukot bejönni látták. Nemcsak a gólokról és asszisztokról beszélünk. Az volt a benyomásunk: ha az atlantai lendületből beindul, nemigen van, aki megállítsa. Az elődöntőben gólok születtek ebből, és bár a döntőben csak a veszélyes helyzetek kialakításáig jutott, egyszerűen nem volt kérdéses, hogy ezen a tornán csak ő kaphatja a torna legértékesebb játékosát megillető díjat. Az MVP-osztás sajátossága, hogy a szavazatokat legkésőbb a finálé második szünetében le kell adni, de ezúttal nem lehetett tévedni.

Ilja Kovalcsuknak ez volt az első igazán sikeres világbajnoksága. 2003 óta egy kivétellel minden tornán ott volt, az olimpiákat is beleértve, de soha nem sikerült maradandót alkotnia. Meglehet, azért, mert mindig voltak körülötte olyanok, akik többet tudtak, vagy akiket többre tartottak. 2007-ben Moszkvában Jevgenyij Malkin vagy Alekszej Morozov, tavaly Quebecben Alekszandr Ovecskin. A legeredményesebb vb-je eddig a 2008-as volt, nem is 2+6-os statja miatt, inkább azért, mert a döntő utolsó harmadáig tartó gólképtelensége után előbb kiegyenlített, majd a ráadásban bevágta a másfél évtized utáni első orosz címet jelentő találatot. Addig csak bírálták, utána csak istenítették.

Az idén ellenben nincs helye bírálatnak, csak hozsanna van. Abszolút érthető módon. A tveriek döntése a róla elnevezett utánpótláskupáról csak egy a lelkes reakciók sorában. Az orosz közvélemény Kovalcsuk lábai előtt hever, dicséri boldog-boldogtalan, ő maga pedig számolatlanul adja az interjúkat, és esze ágában sincs leszállni a földre.

Most már nem is a világbajnokságról beszél, hanem szinte kizárólag a 2010-es vancouveri olimpiáról. "Az olimpiai győzelem minden orosz sportoló számára a lehető legnagyobb cél – magyarázta legutóbb a Szovjetszkij Szportnak. – Ez a Mount Everest, amelynél magasabban semmi sincsen. A Stanley-kupa is nagy dolog, ahhoz, hogy megnyerd, embertelen erőfeszítéseket kell tenned. A világbajnokság viszont nem volt más, mint az olimpia főpróbája. Remélem, Vancouverben sem szerepelünk gyengébben."

Ami a mintegy mellesleg említett Stanley-kupát illeti, annak Kovalcsuk eddig a közelébe sem került. Az 1983-as születésű fiatalembert 2001-ben draftolta az Atlanta Thrashers. Ő volt az első 1/1-es az orosz jégkorong történetében. Nem véletlenül: az előző szezont a Szpartak Moszkva felnőttcsapatában töltötte, 17 évesen 1 pont felett termelt meccsenként. Az orosz válogatott 2001 tavaszán megnyerte az U18-as világbajnokságot, Kovalcsuk 11 góllal és 4 assziszttal lett gól- és pontkirály.

Ezek után az arra hajlamosak őt is az új Gretzkyk közé sorolták, és azonnal szerződést kapott a Thrasherstől. Első évében 51, a másodikban 67 pontot csinált. Legjobb szezonja a 2005/06-os volt, 98 ponttal, 52 góllal. Az idén 91-ig jutott, összesített NHL-átlaga pont feletti. De Gretzky nem lett belőle, és a Thrasherst sem repítette csúcsra. A playoffig mindössze egyszer jutottak el, 2006/07-ben, akkor is kisöpörték őket az első fordulóban.

Kovalcsuk tehát nem bírta megcsinálni azt, amit Ovecskin a Washingtonnal igen. Nem mondhatni, hogy nem az a típus, hiszen az orosz válogatottat tudta vinni a hátán. Lehet, hogy a Thrashers nem az a csapat. Ezzel együtt két és fél hét alatt igazán nagy játékos lett belőle. Hátha a történtek abban is megsegítik, hogy az NHL-ben is a kivételes klasszisok közé emelkedjen. Ha nem Atlantában, másutt. Csapatához 2010-ig köti szerződés, 6 389 000 dollárt keres évente átlagosan. Sokat, de kevesebbet, mint a hozzá fogható legnagyobbak. Tudjuk, hogy az NHL-es kontraktusok szilárdak, mint a szikla, de nem lennénk meglepve, ha ez után a vb után Ilja Kovalcsuk nem férne a bőrébe.