A második és a harmadik harmad forgatókönyíróját Pat Cortinának hívták - mondta a magyar-szlovák után blogunknak Ladányi Balázs, a válogatott csatára. Második gólpasszunk zseniális gazdája szerint a hangulat olyan volt, hogy borsódzott a háta.

"Úgy sikerült a vége, amire nem számítottunk előtte. Lehet, hogy egy nagyobb zakón könnyebb lenne túltenni magunkat, mint a pénteki eseményeken. De azért vagyunk profi sportolók, hogy a következő meccsig túllépjünk ezen. A küzdelmünkkel rászolgáltunk a sikerre, mert bár sokat gondolkodtunk a lefújás óta ezen, de bátran mondom, hogy ez a szlovákok elleni mérkőzés a mi sikerünket hozta.

Az első harmadban sokkal lassabbak voltunk náluk, szerencsénk volt, hogy nem kaptunk további gólokat, és 0-1-gyel mehettünk szünetre. A második és harmadik harmadban érvényesült az akaratunk, ennek a negyven percnek a forgatókönyvíróját Pat Cortinának hívják. Bár voltak meleg pillanatok a kapunk előtt, nem volt nyomasztó a szlovák fölény, nem volt tucatnyi ziccerük, nem szorultunk be a védőharmadba. A szívünkkel ellensúlyoztunk mindent, ami hátrányunk a szlovák jégkoronggal szemben van. Rövid, gyors cseréket terveztünk, akár 20-30 másodpercenként váltottuk egymást. Pat kérte, ne ragadjunk bent, nyugodtan lőjük ki a korongot, ne cselezzünk a védőzónában. De láttuk, hogy ők sem szégyellték azokat a megoldásokat, amiket nekünk kellett volna meghúznunk. Ha úgy hozta az élet, ők is ütögették ki tilosra a korongot.

A közönségre és a szurkolásra pedig nem találunk szavakat. Már a bemelegítés alatt olyan volt, mintha egy telt házas vb-döntőben vezettünk volna. Amikor megláttuk a magyar szurkolókat, nem hittük el, hogy mennyien jöttek el ilyen messze miattunk. Bementünk az öltözőbe, és amikor újra kijöttünk a meccskezdésre, a biztatás még háromszor-négyszer erősebb volt. Ez óriásit dobott a teljesítményünkön. A legjobban az esik, hogy még ide is eljöttek velünk több ezren. Fantasztikus, hogy a bekapott góloknál sem tört meg a szurkolás, azonnal foytatta a magyar tábor.

Néhány órával a lefújás után azt mondom, nem volt rossz nézni, hogy a szlovák csapat sztárjai nagy kupacban örültek a negyedik góljuknak, meg ahogy Bartecko három métert repült. Csak néztünk, hogy mi van? Ekkora öröm, hogy egy góllal leizzadnak minket? NHL-játékosok kicsi a rakást csináltak a jégen, mert egy góllal megverték a magyar válogatottat? És a hangulat ezután is olyan volt, hogy borsódzott a hátam. Nem szereztünk pontot, amit persze hatalmas dolog lett volna. De nekem a negyedik góljuk utáni őszinte és kitörő örömük elégtételt jelentett. Nem szabad búsongani az elveszett lehetőség miatt. Ahogy valamelyikünk mondta az öltözőben, az is nagy dolog volt, hogy látszott: a második harmadban kénytelenek voltak felvenni a munkásruhát, mert a szép játékukkal nem tudtak eredményt elérni ellenünk.

A mérkőzés tanulsága, hogy a kishitűséget el kell felejteni. Egy mérkőzés alatt bebizonyítottuk, nem tévedésből kerültünk ide, és már biztos, hogy egyenes derékkal mehetünk haza. A szlovák játékosokon látszott a végén, hogy őszintén gratulálnak, mondták, hogy great job volt, elismerő volt a tekintetük a kézfogásnál. Az is nagyon jó érzés, hogy egy végig komolyan, felkészülten játszó szlovák válogatott harcolt ellenünk az utolsó erejéig azért az egy kis gólért a végén. Nagyon örültünk a szlovák szövetségi kapitány, Jan Filc meccs előtti nyilatkozatának, miszerint úgy gondolja, hogy csak tízből nyolcszor vernének meg minket. Erre mondják, nem az számít, hogy mit mondanak, hanem az, hogy ki mondja. Ezt egy világbajnok edző mondta, és mi bebizonyítottuk, hogy igaza van. Gondoljunk bele, mit mondtak volna tíz évvel ezelőtt az esélyekről.

Az egygólos vereség bosszantó, de őszintén mondom, a mérkőzés előtt fizettünk volna ezért az eredményért. Gondoljon mindenki bele, hét világbajnok ellen játszottunk. A nagyon erős szlovák bajnokságból alig néhány játékos fér be hozzájuk, NHL-ben, KHL-ben, cseh extraligában meghatározó hokisokból áll a szlovák keret. Közben észre sem vettem, de meccs után hallottam, hogy a második harmadtól már csak három sorral játszottak. Ez is milyen elismerés nekünk? Ha iksz lett volna a vége, céljaink elérése szempontjából az sem jelentett volna semmit. Belül jobb lett volna, és a büntető már tényleg lutri, ráadásul a két kapus közül a mienk egyértelműen jobb állapotban volt ezen a meccsen.

Nagyon jó fizikai állapotban vagyunk, egyáltalán nem voltak kondicionális problémáink. Az is érdekes lesz, hogyan bírjuk a hajtást a tornán. Nagy különbség a divízió 1-hez képest, hogy itt vannak pihenőnapok, ott pedig majdnem szünet nélkül kellett játszanunk. De ott elég volt két mérkőzésen a maximumot nyújtani, a többin egy meghajtott harmaddal megnyertük a meccseket. Itt ez kevés lenne. Szombaton délután edzünk egyet, gondolom, átmozgató jellegűt. És már nagyon várjuk a Kanada elleni találkozót. Ez egy olyan élmény volt, mint Szapporo. Majd pár nap múlva elhiszem, hogy mi történt."