A szezonban elsőként az ifjúsági bajnokságban dőlt el az érmek sorsa. Múlt szerdán a dobogó összes helye elkelt. A magyar ifibajnok a Dunaferr SE, az ezüstérmet az Alba Volán SC játékosai akaszthatják a nyakukba, az Újpesti TE a harmadik helyre lehet büszke. A hír közreadásával azonban végül is közel egy hetet kellett várnunk.

A Dunaferr vezetőedzője az első és a negyedik találkozón ugyanazt a jelentős hibát követte el: egy játékosát nem tüntette fel a jegyzőkönyvben. A második eset után az Alba Volán óvást adott be, amelyet keddi ülésén a versenybíróság elutasított a következő indoklással: "A Versenybíróság a döntésnél figyelembe vette a versenyszabály 6§ 6.6 fejezet (1) bekezdésében foglaltakat, és a mérkőzésen hozott egyesületi versenybírósági, illetve játékvezetői döntést megfelelőnek találta. Döntéséhez felhasználta a mérkőzésről készült videofelvételt, és személyesen meghallgatta a Dunaferr SE korosztályos edzőjét. Az edző elmondásából és a megtekintett video felvételből azt a következtetést vonta le a Versenybíróság, hogy nem történt szándékos szabálytalanság." Párhuzamos ítéletében Vladimir Babic edzőt visszaesőként három mérkőzésre eltiltotta az edzői tevékenységtől, és húszezer forintos pénzbírságban részesítette.

De hagyjuk a jogi eseteket, térjünk vissza a jégkoronghoz. Az ifibajnok köszöntése következik. Fél éven át küzdöttek a csapatok. A bajnokság hat csapattal indult, és az alapszakaszban lejátszott tíz mérkőzés után a rájátszásban újabb nyolc meccs következett. Ezután elbúcsúzott az említett két szakaszt megnyerő Bp. Sztárok SE, amely versenyen kívül indult, így az érmekért folyó küzdelmekben már nem vehettek részt.

Nem volt unalmas a sorozat, ráadásul alaposan megváltozott a végső sorrend az alapszakasz első körének lezárásához képest. A Miskolc villámrajtja után a többi résztvevő fokozatosan formába lendülve revánsot vett. A MAC Népstadion kivételével a végső sorrend tekintetében mindenki megelőzte őket. Az érmekért folytatott csatában az Újpesti TE söpréssel szerezte meg a bronzérmet, míg az aranyéremért folyó párharc győztese egy vereséget elszenvedve 3-1-gyel hozta a döntőt.

A döntő mérkőzései rendkívül izgalmasan alakultak, vízilabda-mérkőzésre emlékeztető eredménnyel zárultak. Nem túlzás azt mondani, hogy nem a védelmek diadaláról szólt az ifjúsági bajnokság ez évi döntője. A négy mérkőzésen ötven gól született. Az első és az utolsó mérkőzés is büntetőlövésekkel zárult, és mindkét esetben a dunaújvárosi fiatalok szerezték meg a győzelmet. Mindkétszer ifjúsági válogatott csatár, Virág Tamás és Pavuk Attila volt eredményes.

A győztes csapat edzője Vladimir Babic. A fiatal szlovák edzőnek ez volt a 7.  szezonja Magyarországon. 10. bajnoki aranyérmét nyerte, hatnál másodedzőként tevékenykedett, negyedszer lett első vezetőedzőként. Sikert ért el minden korosztályban, a kölyökben, a serdülőben, az ifiben és a juniorban is. A Dunaferr ifjúsági csapata zsinórban ötödször lett magyar bajnok. A hazánkban vezetőbíróként is dolgozó tréner hazájában az ifjúsági Extraligáig vitte játékosként. De csapatában nem tudott gyökeret verni, egy osztállyal lejjebb igazolt. Hamar abbahagyta, rájött, csak százszázalékosan szabad csinálni a dolgokat. Edzői és játékvezetői papírokat szerzett, majd Magyarországra szerződött.

Babic elismerően szólt a negyedik mérkőzésen látottakról: "A legjobb meccs volt ez a négy közül a döntő sorozatban. Mindig csak egy gól volt a különbség a két csapat között, ez volt a szeerncsénk. Mert ha két góllal elment volna a Volán, megnyerték volna a találkozót. De igaz ez ránk is, fordítva. Az első és a harmadik harmad viszonylag kiegyenlített játékot hozott, de a középsőben nagy fölényben játszottunk, a kapura lövések száma 15-4 volt nekünk. Az eredmény viszont csak 2-2 lett ebben a húsz percben. A hosszabbításban volt itt is, ott is nagy helyzet, majd a büntetőknél csak az utolsót lőttük be, ezzel nyertünk."

A szlovák edző méltatta az ellenfelet is: "Az Alba Volán sokkal jobb volt otthonában, mint Dunaújvárosban. A négy mérkőzés alapján ők is megérdemelték volna az aranyérmet, de sajnos csak egy győztes lehet. Nem vártam ekkora ellenállást a döntő előtt, gratulálok a Kóger, Fekti edzőpárosnak a munkájukhoz."

A győztes szakvezetőt arra kértük, értékelje az egész bajnokságot, majd saját csapatát, játékosneveket is megemlítve: "A bajnokság átlagos színvonalú volt. A lebonyolítási rendszeren érdemes lenne változtatni, mert nagyon rossz, hogy több mint egy hónapig nincs mérkőzésünk, majd alig néhány hét alatt tizenkettő is. Ez az a korosztály, amelynek folyamatosan mérkőzésekre van szüksége, heti egyre-kettőre, rendszeresen. Egy szezonban legalább 35-40 meccset kellene játszanunk.

Csapatunk nagyon jól helytállt. Pedig néhány év alatt ebből a korosztályból kilenc meghatározó játékosunk távozott, Hetényi, Somogyi, Pavuk, Rajna, Gyarmati és még néhányan. Ilyenkor pótolni őket nem egyszerű feladat. De ennek köszönhetően lehetőséget kaptak olyanok is, akik korábban perememberek voltak. A legjobb példa erre Komáromi Dávid esete, aki három éve még csak negyedik soros volt, de a finálé négy mérkőzésén ő nyújtotta a legjobb teljesítményt a Dunaferrben. Hihetetlen sokat dolgozik. Nagyon fontos szerepet tölt be a sorában. Anélkül, hogy ajánlgatnám, azt mondom, az ifiválogatottba is kellenek az ilyen típusú játékosok.

Nem csak a sztárcsatárokra van szükség, hanem a vízhordókra is. Úgy gondolom, ismét van hat olyan hokisunk, akik két-három év múlva a felnőtt csapat teljes értékű tagjai lehetnek. Ha mindannyian nálunk maradnak, akkor Kiss Dániel, Komáromi Dávid, Pavuk Attila, Erdélyi Tamás, Papp Csaba és Virág Tamás lehet OB I.-es itt."

Ez évben hosszú ideje nem tapasztalt esemény történt. Nem indított csapatot a Dunaferr a serdülőbajnokságban. Az előző szezonban is már csak a szegediekkel közösen tudták kiállítani a megfelelő létszámot. Mi várható jövőre az ifiben, merthogy az a korosztály jövőre a 18 éven aluliak között szerepel majd.

"Az 1993-94-es korosztály lyukas nálunk, összesen négy-öt játékosunk van. Utánuk a nagyon jó kölyökcsapatunk következik. Alatta sem lesz gond. A beindított programjaink remekül működnek. Míg egy-két éve 10-12 gyermek hokizott nálunk a szupermini és a mini korosztályokban, most ismét azt látom, hogy 50-60 gyerek nyüzsög az edzéseken. Nem féltem a dunaújvárosi utánpótlást. De visszatérve az ifikhez: jvőre az 1992-93-as évjárat következik. Felmerült a gondolat, hogy a Dunaferr a MAC-cal közösen indulna az ifjúsági bajnokságban, Ez még csak terv, meglátjuk, mi lesz belőle. Az viszont biztos, hogy ha újra beindulna, részt tudnánk venni a juniorbajnokságban."

Fekti Istvánt, az ezüstérmes Alba Volán edzőjét is rövid értékelésre kértük: "Egy büntető döntött az első és az utolsó mérkőzésen. A mendent eldöntő büntetőpárbajban lőttünk kapuvasat is, tehát nagyon közel voltunk a 2-2-es mérkőzésálláshoz. Nagyon kiegyensúlyozott mérkőzést játszottunk a Dunaferr-rel, igen szerencsétlen hatodik góllal egyenlített ki ellenfelünk a vége előtt. Hibáztunk, mert közel öt perc kettős emberelőnyt nem használtunk ki 6-5-ös vezetésünknél. Izgalmas, színvonalas bajnoki döntőt játszottunk, ennek örülünk a vereség ellenére is."

A bajnokcsapat névsora: Bogó Roland, Erdélyi Tamás, Gungl Szilárd, Kis Attila, Kiss Dániel, Komáromi Dávid, Kormos Tamás, Léránt René, Magosi Erik, Mankovics Zsolt, Nagy Zoltán, Papp Csaba, Pavuk Attila, Plank Bence, Sonkoly Dávid, Tóth Norbert, Varga Arnold, Vaskó Máté, Vereczkey Zoltán, Vincze Attila, Virág Tamás.

A végső sorrend itt, a kanadai táblázat itt, a kapusok sora pedig itt található.