Kővágó Kristóf Tajvanon építi a jégkorongot évek óta. Az edző rendszeresen beszámol blogunkon a fontos eseményekről. A múlt héten divízió 3-as ifjúsági világbajnokságot rendeztek a tajvaniak, és 3.-ak lettek. Jöjjön Kővágó értékelése, utána kérdezünk.

"Végül is az elvárásoknak megfelelően alakult az eredmény. A második-harmadik helyre vártuk a csapatot. Utólag azt kell mondjam, a második hely lett volna a realitás. Nem játszottunk a tudásunknak megfelelően, és ahogy azt a jelentésemben is leírtam, teljes felelősséget vállalok az Új-Zéland elleni mérkőzésen történtekért.

Mongólia és Dél-Afrika legyőzése kötelezőnek mondható, Új-Zéland es Ausztrália az erősebb csapatok közé sorolható ezen a szinten. Ausztrália tavaly esett ki a divízió 2-ből. Egy-egy góllal kaptak ki Kínától és Belgiumtól is. Új-Zélandot viszont meg kellett volna vernünk, a statisztika alapján is. Mi 53-at lőttünk kapura, ők csak 30-at, a mi házi statisztikánkban 47:20-at mutattunk ki. Kaptunk egy ugyanolyan gólt a harmadon kívülről, mint Brian Boucher a Minnesotától néhány napja, egyet meg emberelőnyben, ami teljesen megpecsételte a sorsunkat. Mi nem tudtunk gólt lőni az üres kapuba sem. Visszanézve a mérkőzést mi vertük meg saját magunkat. Azt is meg kell említenem, hogy Kozma Zoltán barátom sajnos csak a vb-re tudott eljönni. Ő a kapusedzőnk, de az edzőtábor idejére nem tudott kiérni a munkája miatt, és ez meg is látszott a kapusteljesítményen.

Ausztrália ellen jól kezdtünk, de azt is hozzá kell tenni, hogy teljesen lebecsültek minket. Az első harmadot nyertuk 2-0-ra, öt kapura lövéssel, jó játékkal és védekezéssel. A második harmadra teljesen más ausztrál csapat jött ki, lerohantak minket, tíz perc alatt lőttek hat gólt. A torna legjobb játékosának választott, Kanadában hokizó csatáruk ütötte az első két gólt, egyéni akcióból. Mi összeestünk, ők teljesen felpörögtek. Rögtön időt kértem, hogy kicsit lenyugtassam a srácokat, de ez sem segített. Az utolsó harmadban már csak arra törekedtek, hogy megőrizzék az előnyüket. Nyomtunk rendesen, jól is játszottunk, de sajnos ők ennyivel jobbak voltak nálunk.

Ez volt Tajvan történetének második vb-je. Rutint kell szereznünk, amit csakis ilyen ellenfelekkel játszott mérkőzéseken lehet. A hibákból tanulnunk kell, mivel már nem sokáig leszünk újoncok az IIHF-világbajnokságokon. A jégkorongblogon érkezett jó kívánságokat ezúton is köszönöm, ezek igazán jólestek."

– Hogy lehet, hogy egy tét nélküli ifjúsági válogatott mérkőzésre 1200 néző kíváncsi?

– Itt az embereket minden érdekli, ami új. És a hoki nagyon új sportág errefelé. A promóció terén is jól dolgoztak a vezetők, sok posztert raktak ki iskolákban és nyilvános helyeken, mivel államilag támogatott a sport és engedélyezett a reklámozás.

– Mikor érheti utol Tajvan a csoportban egyelőre jobb csapatokat?

– Sajnos nagyon le vagyunk még maradva, mind a játékkal, mind az adminisztratív problémák leküzdésével. Néhány nappal a vb befejezése után értesültem róla, hogy két Kanadában hokizó srácot is meghívhattam volna a válogatottba, akikről korábban az elnökünk, illetve a csapatvezetőnk is azt hitte, nem rendelkeznek érvényes játékengedéllyel a válogatott szerepléshez. Aztán kiderült, négynapos papírmunkával ezt is meg lehetett volna oldani. Szóval vannak még problémák, de szerintem 5-10 éven belül erős, stabil divízió 2-es csapata lehet Tajvannak, mivel az utánpótlás-nevelést itt nagyon komolyan veszik 2-3 éve.

– Meddig tart a szerződése?

– Április végén lejár, de már tárgyaltunk a hosszabbításról. Jövőre szeretnék a juniorokkal is elindulni a vb-n. Ehhez persze az is kell, hogy az A csoportos vb utáni kongresszuson megszavazzák, engedélyezzék az indulási kérvényünket. Amikor idejöttem, a csapatvezetőnkkel és a szövetséggel megegyeztünk arról, hogy az ifikkel, akikkel elkezdtünk dolgozni két és fél éve, meg sem állunk a felnőtt világbajnoki részvételig. Tehát végigvezetném őket, négy-öt éves projektben gondolkozunk. Majd elválik, hogy tartanak-e rám még igényt az elkövetkező két-három évben.

– Milyen feladatok várnak még önökre ebben a szezonban?

– A hét év alattiakkal áprilisban Hongkongba utazom. A picik hat hónapja kezdtek el jégkorongozni. Erről a tornáról azt is érdemes megemlíteni, hogy a hongkongi hokiiskolával nagyon szoros kapcsolatban állunk. Náluk egy nem akármilyen szakember vezeti a munkát, lassacskán két éve: Barry Beck, a New York Rangers korábbi csapatkapitánya. Nagyon rendes ember, nagyon sokat tesz a hongkongi hokiért. Felnőtt görhokicsapatunkkal két fellépésünk lesz még. Egy Németországban az IIHF-világbajnokságon, egy itt, Tajvanon, a világjátékokon. Őszintén szólva a világjátékokon szerepelnük mókás lesz, mivel a világ  legjobb válogatottjai mérkőznek az első helyért. Nem hiszem, hogy nagyon kellene ecsetelnem az esélyeinket.

– Van honvágya?

– Természetesen van. 2002 óta nem élek Magyarországon, de még mindig úgy érzem, hogy jó döntést hoztam, amikor elvállaltam a dél-afrikai válogatott edzői posztját, és elhagytam az otthonom. Egy napon majd szeretnék azért otthon is dolgozni.

– Milyen feladatot merne elvállalni ma Magyarországon?

– Szívesen dolgoznék egy Cortina-, Sator- vagy MacCallum szintű szakember mellett másodedzőként. Biztosan hatalmas szakmai tudással rendelkeznek, tőlük csakis tanulni lehet, azt gondolom.