A rigai selejtezők után azt a kérdést tettük fel nyájas olvasóinknak, kit láttak a legjobbnak a magyar válogatottból. A szavazás a múlt hét végéig tartott. Egyértelműbb győzelem született, mint bármikor: közel hétszáz szavazónk 45%-a Ladányi Balázst jelölte. A Briancon és a magyar válogatott igen eredményes támadójával beszélgettünk.

Először természetesen a rigai eseményekre tekintettünk vissza. Bár közvetlenül a harmadik, tehát az ukránok elleni mérkőzés után rövid összegzést már hallottunk a kiváló csatártól, az örök 11-es ezúttal reagált a Pat Cortina jégkorongblognak adott interjújában elmondottakra is, miszerint a válogatott immár sokkal érettebb a nagyobb feladatok ellátására, mint a torna előtt volt. "Az teljesen egyértelmű, minél töbször játszhatunk ilyen erős ellenfelekkel, annál jobbak lehetünk mi is. A bajnokságok színvonala közötti különbségek elsősorban a sebességkülönbségből adódnak. A magyarnál jelentősen gyorsabb a francia vagy az EBEL, de még legalább egyszer ekkora a különbség azoknak az országok a javára, amelyekkel mostanában játszunk. Ez látszott az első két rigai mérkőzésünkön. Nem pörögtek a lábak, ahogy mondtam akkor is. Persze pörgős lábbal sem leszünk jobbak náluk, nem fogunk náluk jobban játszani."

Felmerült a kérdés, játszott-e valaha ilyen erős csapat ellen tétmérkőzésen. "Sok jó csapat ellen szerepeltünk az elmúlt években. Svédország és Kanada nagyon erős kerettel érkezett hozzánk. De azok barátságos mérkőzések voltak, amelyeken nem mindig a realitás tükröződik. Ha a svédekkel csak egyszer játszottunk volna, akkor a mai napig azzal a győzelemmel fényezhetnénk magunkat. Pedig a realitáshoz a második meccs eredménye volt közelebb. Szóval az a lényeg, hogy néhány éve azokkal a csapatokkal voltunk egy szinten, amelyeket novemberben úgy vertünk simán, hogy igazából nem tudtuk komolyan sem venni őket. Ma már inkább Ausztria, Olaszország, Szlovénia a mi vetélytársunk. Ezt csak azért mondom, mert vélhetően nem volt még ilyen jó ellenfelünk, mint most Lettország, de néhány éve még például Kazahsztánhoz és Dániához képest is voltunk akkora hátrányban, mint most a lettek ellen."

Soha nem látott tavasz előtt áll a magyar válogatott. Finnország, Norvégia, Oroszország, Szlovákia, Kanada, Fehéroroszország jön, azt követően legrosszabb esetben is Franciaország- és Ausztria-szintű csapatok, három mérkőzés erejéig. Fel lehet készülni erre a színvonalra a francia bajnokságban? "Szerintem igen. Természetesen a magunk szintjéhez képest kell megítélni ezt a kérdést. Itt hat csapat van egy szinten a 14 csapatos bajnokságban, ők felelnek meg az EBEL-átlagnak. A többiek csak néha tudnak meglepetést okozni, de a hátsók ellen is úgy kell hajtani, ahogy Magyarországon soha nem kellett. Ez fontos különbség. Azt is mondtam már korábban, az EBEL annyival tűnik erősebbnek, hogy ott sokkal kiegyensúlyozottab a mezőny. Azért is fontos, hogy a válogatott gerince erős bajnokságban szerepel, és hogy nagyon kemény felkészülési meccseink lesznek a vb előtt, mert így könnyebb felvenni a ritmust a világbajnokság elején, tapasztalatból fogjuk tudni, hogyan kell pörögni."

Meddig terez előre? Azt tudja már, hogy jövőre is a Brianconban szerepel-e? "Az év végéig szól a szerződésem, de van benne egy számomra nyitott opció. Ha úgy döntök, még egy évet automatikusan aláírnak velem. Korai még erről beszélni. Egyelőre nincs máshonnan konkrét ajánlatom, de bízom benne, nem maradok munka nélkül.

Tavaly több helyről is megkerestek. Szerencsére eljutottam addig, hogy már nemcsak a pénz számít, van egy csomó szempont, amit figyelembe veszek pályafutásom folytatása szempontjából. Ha csak az anyagiak lennének fontosak, már nem itt játszanék. Ha csak az motiválna, hogy erősebb bajnokságban játsszak, holnap csomagolnék, és mennék a Volánba. Ezek csak példák, de mondom, sok dolog van az életemben, ami sokat számít ezen kívül. Tavaly a csapat miatt maradtam, ha jövőre is itt maradok, akkor az elsősorban a nyugodt körülmények és a környék miatt lesz.

Nem mindegy például, hogy a pici gyermekemet egy szmogos nagyvárosban, vagy itt, az Alpokban sétáltatom. Gyönyörű ez a környék, nagyon szeret a család itt lakni. És nem mindegy, hogy a fizetésemet fillérre és napra pontosan kapom-e meg, vagy hónapokig kell reménykednem, hogy egyszer csak megérkezik. Az biztos, hogy a világbajnokság előtt nem kötelezem el magam sehová. Arra gondolok, hátha sikerül jó játékot mutatnunk, és akkor valakinek feltűnhet a magyar válogatott 11-es számú játékosának teljesítménye. Mondtam, sok szempont befolyásolja választásomat, de vannak még olyan álmaim, amelyek miatt kompromisszumot kötnék magammal."

Végezetül arról érdeklődtünk, mennyire elégedettek Brianconban a három magyar játékossal. "Szélig Viktorral maradéktalanul azok, nagyon szeretik, megbízhatóan játszik rendszeresen. Nekünk (Vas Mártonnak és Ladányi Balázsnak – F. K.) hullámzó a teljesítményünk. Bár több pontot szerzünk, mint az előző szezonban, de akkor kiegyensúlyozottabbak voltunk. Ezzel együtt nem rossz a szezonunk, sokat játszunk, szerepelünk előnyben, hátrányban, és az első helyen állunk a bajnokságban."